Tömő Ákos Gótikus székesegyházak, opera, futball, divat és… téli olimpia! A Nemzetközi Olimpiai Bizottság által 2019 nyarán meghozott döntés értelmében a XXV. téli olimpia rendezési jogát Milánó nyerte el. Így Torinó után a másik nagy észak-itáliai metropolisz is házigazdája lesz az ötkarikás játékoknak, de akárcsak 2006-ban, úgy 2026-ban sem csak egyetlen városban tömörülnek majd a sportesemények. Jelesül az alpesi síelés versenyszámai Észak-Olaszország két legpatinásabb síterepén, a Milánó mellett társrendezőként is feltüntetett Cortina d’Ampezzóban, illetve Bormióban kerülnek lebonyolításra. Cikkünk egyfajta kultúrtörténeti áttekintést kíván nyújtani erről a két ikonikus helyszínről.
Cortina d’Ampezzo városa az UNESCO Világörökség részét képező Dolomitok hegyláncai között, 1224 méteres tengerszintfeletti magasságban fekszik. Területe már a kora középkor óta lakott, az itt található kis hegyi falvak először az Aquileai Patriarchátus, majd a Német-Római Birodalom fennhatósága alatt álltak. Tőlük vette át az uralmat a Velencei Köztársaság 1420 táján. A kalmárállam, mely hatalma csúcsán gyakorlatilag nagyhatalmi státusszal bírt nemcsak Észak-Itáliában, hanem a Földközi-tenger térségében is, nagyjából száz évre rendezkedhetett be ezen a területen. Mígnem aztán a 16. század hajnalán a Habsburg Birodalom kétfejű sasos lobogója váltotta fel Szent Márk szárnyas oroszlánját. A középkor emlékeit a Dolomitok egyik legrégibb erődjének számító Castello di Andraz, illetve a turistautak révén elérhető Castello di Botestagno romjai őrzik a környéken.
A környékbeli utak és hágók biztosításáért felelt a több mint ezeréves, sziklaszirtre épült Castello di Andraz. (A kép forrása: www. visitdolomites.com)
A Habsburg Birodalom és az Osztrák-Magyar Monarchia évei csendes gyarapodást hoztak a térségnek, mely ezzel párhuzamosan sikeresen ellenállt a Dél-Tirolt erőteljesen sújtó germanizálási törekvéseknek is. Jelentősebb változás a 19. század második felében történt, amikor a modern turizmus, valamint élsport kialakulása miatt felkapott lett Cortina d’Ampezzo vidéke. Az arisztokrácia és a felső tízezer által is közkedveltté vált, a „Dolomitok királynőjeként” emlegetett település úttörő szerepet játszott a sísportban is: 1903-ban megalapították a helyi síklubot, mely napjainkra egyike lett Itália legpatinásabb télisport egyesületeinek. A boldog békeidők alatti dinamikus fejlődésnek az első világháború kitörése vetett véget. Olaszország az antant oldalán történő 1915-ös hadba lépését követően az idilli tájék két éven át véres hegyi harcok színtere lett. Az egykori lövészárkok, alagutak, harcállások és gránát szaggatta tájsebek megtekintésére egy első világháborús szabadtéri múzeum (Museo della Grande Guerra) valamint a több hegycsúcsot is körbejáró Sentieri della Grande Guerra túraösvényei is lehetőséget biztosítanak.
Békés túrázók helyett egykor ágyúdörgéstől és katonai csizmáktól volt hangos ez a mesébe illő táj.
(A kép forrása: www.viaggi.corriere.it)
A kortársak által csak „Nagy Háborúként” emlegetett világégést lezáró versaillesi békerendszer Cortina d’Ampezzot a háborúból győztesként kikerülő Olaszország területéhez csatolta. A harcokat követő helyreállítások után az 1920-as évek második felében Cortina már ismételten exkluzív üdülőhely hírében állt, s presztízsének visszanyerésében igen komoly szerepet játszott a síelés fellendülése. Olyannyira, hogy 1932-ben a város volt a házigazdája a történelem második alpesi sívilágbajnokságának. Kilenc évvel később ismételten itt rendezték meg a sízők legrangosabb téli sportversenyét, igaz az eseményekre igencsak rányomta bélyegét a második világháború. A kontinensszerte zajló harcok miatt csak a náci Németország, a Mussolini-féle fasiszta Olaszország és megszállás alatt álló (Norvégia, Szlovákia) vagy csonka csapattal versenyző, a háború tekintetében semleges országok (például Svájc) vettek részt a világbajnokságon, amelynek eredményeit 1946-ban a Nemzetközi Síszövetség hivatalosan is törölte.
A 20. századi olasz történelem legnagyobb sikertörténetei közé tartozik az 1950-es évek gazdasági fellendülése, az úgynevezett „olasz gazdasági csoda”. A vonzerőt előtérbe helyező olasz országimázs nem csak az egyetemes kultúrtörténetben is maradandó értékkel bíró filmművészet, vagy a fogalommá váló Vespa robogók és autómobilok terén nyilvánult meg, hanem az 1956-os téli olimpián is, amelynek otthonául Cortina d’Ampezzo szolgált. Hetven évvel ezelőtt a téli sportok számos legendás teljesítménye született meg a Dolomitok szívében. Majdnem harminc éven át tartó dominanciáját megalapozva itt lett először olimpiai bajnok a szovjet jégkorong–válogatott, sorai közt egy olyan univerzális tehetséggel, mint Vszevolod Bobrov és itt ért fel először a csúcsra minden idők egyik legeredményesebb sífutója, a svéd Sixten Jernberg.
Az 1956-os olimpiai bajnok szovjet jégkorongcsapat. A szovjet válogatott Cortina után még további hat alkalommal diadalmaskodott a téli olimpiákon. (A kép forrása: www.hockeygods.com)
Alpesi síelésben ugyancsak kimagasló egyéni teljesítmény szemtanúi lehettek a cortinai nézők. Az osztrák Toni Sailer ugyanis mindhárom szakágban (lesiklás, szlalom, óriás-műlesiklás) elvitte az aranyérmet. Sítudását és döbbenetes fölényét az is jól jelezte, hogy riválisai még másodpercen belül sem tudták megközelíteni a sípályák új királyát, sőt mi több, az óriás-műlesiklásban megszerzett majdnem hat és fél másodperces előnye az olimpiák történetének valaha volt legnagyobb időbeli különbsége. Manapság ekkora differenciával általában az ötvenedik hely környékére lehet megérkezni, nem pedig a pódium második fokára. Végezetül meg kell emlékezni egy magyar sikerről is: a műkorcsolyázó testvérpár, Nagy Marianna és Nagy László újfent felállhatott a dobogó harmadik fokára páros műkorcsolyában, megismételve a négy évvel korábban, Oslóban véghez vitt bravúrt.
Az 1956-os téli olimpia egyik legnagyobb sztárja a háromszoros olimpiai bajnokká avanzsáló Toni Sailer volt. (A kép forrása: www.journal.alpsandmeters.com)
Az 1956-os téli olimpia óta tartó lendület napjainkban is érezteti hatását. „Cortina fantasztikus hely, kiérdemelte imázsát. Mára már márkanévvé vált, kicsit olyan, mintha Velencét vagy Monacót mondanánk.” – nyilatkozta egy interjúban az 1990-es évek legkiválóbb olasz lesiklója, a Cortinában született Kristian Ghedina. És valóban, Cortina d’Ampezzo a lélegzetelállító tájak mellett egyet jelent a luxussal és az exkluzivitással. A település szimbólumává vált templomtorony, az El Cianpanín körül csoportosuló óvárosban egymást érik a legnagyobb divatmárkák butikjai és a síterep több Michelin-csillaggal vagy Bib Gourmand ajánlással rendelkező étteremmel, valamint bárral is büszkélkedhet. A várost körülölelő hegyek és a központban álló ódon házak több filmben szolgáltak már díszlet gyanánt, melyek közül a legismertebb A Rózsaszín Párduc (1963).
A mai formáját a 19. század közepén elnyerő harangtorony a települést körülölelő hegyek mellett a város egyik jelképének számít. (A kép forrása: www.dolomites.org)
A Dolomiti Superski elnevezésű sírégió tagjaként Cortina d’Ampezzo százhúsz kilométernyi sípályával és huszonöt felvonóval büszkélkedhet. A síterep két nagyobb részre osztható. Az egyik a Monte Faloria (2123 méter) és a Monte Cristallo (3216 méter) körül csoportosuló pályarendszer, ahová Cortina d’Ampezzo központjából kabinos felvonóval lehet feljutni. A másik rész pedig a lélegzetelállító sziklaalakzatairól ismert Tofana di Mezzo (3244 méter), a Cinque Torri (2225 méter) és a Monte Lagazuoi (2835 méter) hegyek lábainál létrehozott egybefüggő pályarendszer. Utóbbi helyszínen található a világ egyik leghíresebb lesiklópályája, az Olimpia Delle Tofane.
Cortina d’Ampezzo madártávlati panorámája a Tofane di Mezzo hegytömbjéről.
(A kép forrása: www.bergfex.com)
Az eredetileg La Stratofana Olympica névre hallgató versenypálya az 1956-os téli olimpiára nyerte el végleges formáját, ekkor otthont adott a férfi és a női futamoknak egyaránt. A teljes hosszában 2560 métert kitevő lejtő a 2303 méteres tengerszint feletti magasságon található Rifugio Pomedes vendégháztól indul. A versenyzők ezt követően egy rövid kanyargós szakasz után a Schuss meredek letörésénél találják magukat. A két gigászi sziklatömb közé beékelődő pályarész az egész Tofane legveszélyesebb, ugyanakkor leglátványosabb szakasza, ahol a 65%-os meredekség komoly fizikai (és olykor mentális) megterhelésnek teszi ki a versenyzőket. Az itt megszerzett, nem egyszer 120–140 km/h-s versenytempót kell aztán átmenteni a Duca d’Aosta ugratójára és a széles, ugyanakkor trükkösnek számító Gran Curvone és Scarpadon szakaszokra. A nagyrészt civil sízők által is járható versenypálya végül 1560 méteres tengerszint feletti magasságon ér véget az El Camineto vendéglőnél.
Két gigászi óriás zárja közre a Schussnak nevezett meredélyt – ez az olimpiai versenypálya legmeredekebb és egyben leggyönyörűbb pontja. (A kép forrása: www. cortina.dolomiti.org)
Az 1956-os téli olimpiát követően a Tofane kisebb-nagyobb versenyek színtere lett. Noha az alpesi sívilágkupa mezőnye már 1969-ben bemutatkozott itt, a versenynaptár kirobbanthatatlan részévé azonban csak 1993-ban vált. Azóta majdnem minden évben, január közepén két futamot rendeznek itt a nők számára: egy lesiklást, egy pedig szuper-óriásműlesiklást. A versenypálya adott otthont továbbá a 2021-es alpesi sívilágbajnokságnak, ahol a szlalom kivételével az összes szakág futamait e lejtőn bonyolították le. Az idei évben pedig története során másodszor lesznek itt az ötkarikás versenyek, jóllehet a Tofane csak a női mezőny futamait látja vendégül 2026. február 8. és 18. között.
Pirkadat 2300 méteren: az Olimpia Delle Tofane versenypálya kanyargós, hullámokkal tarkított felső szakasza napfelkeltekor. (A kép forrása: www.skiracingmedia.com)
Míg a nők Cortina d’Ampezzo ragyogásában tündökölnek, addig a férfiak háromszáz kilométerrel nyugatabbra, Bormióban versenyeznek. A fürdővárosi ranggal büszkélkedő Bormio egyike Észak-Itália legpatinásabb és legismertebb síterepeinek. A fenséges hegyekkel koronázott térség gyógyforrásai révén méltán érdemelte ki a Magnifica Terra, vagyis a „csodálatos föld” elnevezést. Jótékony hatású vizei előtt már a rómaiak is tisztelettel adóztak, napjainkra pedig városszerte több kiemelkedő fürdő várja a megpihenni és gyógyulni vágyókat, amelyek közül leginkább a 37–40°C-os gyógyvízzel rendelkező Terme Bagni Vecchit érdemes megemlíteni. A legendák szerint a kétezer éves múlttal rendelkező barlangfürdő falai nem csak a császárkor neves patríciusdinasztiáit látták vendégül, hanem itt lelt nyugalomra néhanapján a reneszánsz polihisztor Leonardo da Vinci is. A fürdőben található szabadtéri panorámamedencéből pedig lélegzetelállító kilátás nyílik az 1935-ben alapított Stelvio Nemzeti Parkra, miközben a szemközti hegyoldalon tökéletesen kirajzolódnak az olimpiai lesiklópálya körvonalai is.
A kétezer éves múltra visszatekintő Terme Bagni Vecchi panorámamedencéjéből nemcsak a Stelvio Nemzeti Parkra, hanem az olimpiai versenypályára is rálátni.
(A kép forrása: www.valtellina.it)
Az alig négyezer lakosú Bormio szerencsésen átvészelte az európai történelem viharait, így városközpontja épségben megőrizte a középkorból és a kora újkor évszázadaiból ránk maradt épületeket is. A hegyvidéki kereskedelmi utak találkozásánál fekvő település igazi fellendülése azonban a 19. század második felétől vette kezdetét. Hasonlóan Cortinához, a folyamat motorja itt is a modern turizmus megszületése és a téli sportok kialakulása volt. A századforduló legjelentősebb örökségének a Terme Bagni Nuovi fürdő mellett felépített Grand Hotel számít, amelynek emeletén királyi lakosztályt is kialakítottak III. Viktor Emánuel olasz uralkodó számára. A patinás szálloda ma szépen felújított formában, ötcsillagos kényelemmel várja a régióban szállást keresőket. A turisztika fellendülése az újra felfedezett fürdők mellett magával hozta a természetvédelem és az alpesi síelés fontosságának felerősödését is.
Idilli környezetben fekszik Bormio legismertebb 19. századi épülete, a Terma Bagni Nuovi fürdő felett található Grand Hotel. (A kép forrása: Pinterest.ie/Zraick Jenna)
Bormio város síterepe a Cima Bianca hegy oldalán fekszik. Az ötven kilométeres pályarendszert összesen tizenkét felvonó szolgálja ki. A Cima Bianca lejtő különlegességét elsősorban nehéz és jeges pályái, illetve a több mint ezernyolcszáz méteres szintkülönbség adja. A síterep legmagasabb pontja a 3017 méteres tengerszint feletti magasságon található Cima Bianca csúcs a hegyoldal névadója, ahonnét mesés panoráma nyílik az olasz Alpok égbetörő vonulataira. Az olimpia szempontjából azonban az a leglényegesebb, hogy itt található a legendás versenypálya, a Stelvio, amely 2026. február 7. és február 17. között a férfi futamok otthonálul szolgál.
A bormiói síterep térképe, – rajta a civilek által is síelhető Stelvio versenypályával.
(A kép forrása: www.snowonline.com)
A wengeni Lauberhorn és a kitzbüheli Streif mellett a Stelviot tartják a világ legnehezebb és legveszélyesebb pályájának. A 3250 méteres hosszúságú, több mint ezer méteres szintkülönbséggel rendelkező lejtő a pálya egyes pontjain a 60%-os meredekséget is meghaladja. Tekintélyt parancsoló hosszúsága miatt az itt versenyzők komoly fizikális megterhelésnek vannak kitéve, miközben meg kell küzdeniük nem egy ugratóval, illetve igen magas technikai tudást igénylő részekkel is. Előbbire ikonikus példa a San Pietro elnevezésű ugrató, míg utóbbira a Carcentinának nevezett keresztcsúszó szakaszt említhetjük. Ez a két pont számít a pálya védjegyének, egyúttal kulcselemének: a bormiói siker érdekében a versenyzőknek itt mindenképpen jól kell teljesíteniük. A Stelvio másik nehézségét a rendkívül jeges terep adja. Mindez majdnem tragédiához vezetett 2024-ben, amikor Cyprien Sarrazin súlyos balesetet szenvedett itt. A Kitzbühelben és Wengenben egyaránt diadalmaskodó franciát mentőhelikopterrel kellett kórházba szállítani, és az orvosok életmentő műtétet hajtottak végre rajta. Sarrazin azóta felépült, rehabilitációja folyamatban van, de az élsporthoz mindmáig nem sikerült visszatérnie. Balesete rossz ómen volt a közelgő téli olimpia előtt, így Sarrazin bukása után sok fejlesztést ígértek a rendezők.
A világ egyik legnehezebb és legveszélyesebb versenypályája a Cima Bianca hegyoldalon található Stelvio. (A kép forrása: www.skiracingmedia.com)
Bormio már két alkalommal (1985, 2005) volt házigazdája az alpesi sí-világbajnokságnak. Olyan legendák nyertek itt aranyérmet, mint Pirmin Zurbriggen, Erika Hess, Bode Miller, Janica Kostelić vagy épp Anja Pärson. Az idei esztendő legnagyobb kérdése pedig, hogy a „Stelvio királyának” titulált Dominik Parisnak sikerül-e hazai közönség előtt elhódítani a lesiklás olimpiai aranyérmét. A civilben a Rise of Voltage heavy metal együttes énekeseként tevékenykedő olasz versenyző korábban már hat alkalommal győzött itt – ami mellé szerzett még egy szuper-óriásműlesikló elsőséget is 2018-ban – így, a helyi rekordot jelentő sikerei mellett mindenképp ő számít a pálya legjobb ismerőjének. Parázs küzdelem várható közte és a Marco Odermatt fémjelezte új svájci aranygeneráció tagjai között 2026. február 7-én, a lesiklás olimpiai döntőjében.
Bormióban hat alkalommal már győzött Dominik Paris – de vajon sikerül az olimpiai aranyat is elhódítania? (A kép forrása: www.skimag.com)
Felhasznált irodalom:
Hetedhetorszag.hu, Cortina d’Ampezzo [dátum nélkül]
https://www.hetedhetorszag.hu/olaszorszag/cortina-d-ampezzo
Sielok.hu, Cortina d’Ampezzo, [dátum nélkül] https://sielok.hu/siterep/cortina/
Olaszorszagonline.hu, Cortina d’Ampezzo, a Dolomitok királynője, 2024. 09. 17. https://olaszorszagonline.hu/hu/cortina-d-ampezzo-a-dolomitok-kiralynoje-1097.htm
BBC.com, Andrea Carlo, A downhill ski champion’s guide to Cortina d’Ampezzo, Italy, 2026. 01. 17. https://www.bbc.com/travel/article/20241212-a-downhill-ski-champions-guide-to-cortina-dampezzo-italy
Skicortinadampezzo.com, Cortina d’Ampezzo, [dátum nélkül] https://www.skicortinadampezzo.com/
AP News.com, Andrew Dampf, Fascist salutes from the podium: Cortina’s forgotten ’mini-Olympics’ during World War II, 2026. 01. 27. https://apnews.com/article/1941-cortina-world-championships-olympics-61ab0f97b00d8a555971674f94587fe1
Cortina.dolomiti.org, Stratofana Olimpica, [dátum nélkül] https://cortina.dolomiti.org/it/piste/stratofana-olimpica/
Skiparadise.ski, Raúl Revuelta, Ski Paradise’s Favorite Ski Slopes: The Olympia delle Tofane, Cortina, d’Ampezzo, 2024. 01. 24. https://www.skiparadise.ski/post/ski-paradise-s-favorite-ski- slopes-the-olympia-delle-tofane-cortina-dampezzo
Impianticortina.it, Olympia delle Tofane: la piste delle Olimpiadi, [dátum nélkül] https://www.impianticortina.it/pista-olimpia-delle-tofane-la-pista-piu-bella-ditalia/
Sielok.hu, Bormio [dátum nélkül] https://sielok.hu/siterep/bormio/
Hetedhetország.hu, Bormio, [dátum nélkül] https://www.hetedhetorszag.hu/olaszorszag/bormio
Bormioski.eu, Bormio Ski, [dátum nélkül] https://www.bormioski.eu/en/
Qcterme.com, QC Spa Bagni Vecchi Bormio, [dátum nélkül] https://www.qcterme.com/it/destinazioni/bormio/qc-spa-bagni-vecchi
Qcterme.com, QC Grand Hotel Bagni Nuovi Bormio, [dátum nélkül] https://www.qcterme.com/it/destinazioni/bormio/qc-hotel-bagni-nuovi
Bormio.eu, QC Terme Bagni Vecchi, [dátum nélkül] https://www.bormio.eu/it/cosa-fare/wellness/QC-Terme-bagni-vecchi
Nationalpark-stelvio.it, The Stelvio National Park in South Tyrol, [dátum nélkül] https://www.nationalpark-stelvio.it/en/stelvio-national-park.html
