Gachályi Mátyás Április 13-án immár 29. alkalommal gyűltek össze az érdeklődők az ELTE ÁJK Aula Magna dísztermében, hogy együtt megismerjék az egyetem egy nagyra becsült alumnijának sikertörténetét. A legutóbbi vendég személyében Ürge-Vorsatz Diánát, a Nobel-békedíjas klímakutatót, a nemzetközi kutatóközösség elismert tagját köszönthette a hallgatóság, aki az éghajlatváltozásról és az egyetemi évektől kezdődően egészen a kutatómunkáig terjedő személyes tapasztalatairól egyaránt mesélt.
Az esemény előtt Darázs Lénárd, az egyetem rektora mondott köszöntőt, melyben hangsúlyozta, hogy az előadás szorosan kapcsolódik az ELTE Fenntarthatósági Zászlóshajó Programjához. Az idei év januárjában indult program elsődleges célja, hogy a fenntarthatóság rendszerszinten jelenjen meg az ELTE működésében: az oktatásban, a kutatásban, az innovációban, a campusfejlesztésekben, a közösségépítésben és az esélyegyenlőség biztosításában egyaránt. Az ELTE 2030-ig tartó fejlesztési ciklusa szerint a fenntarthatóság az egyetem működésének és kultúrájának alapja, egységes adatrendszeren és mérhető célokon nyugszik. Mindebbe beletartozik az egészség és jóllét, a klímavédelem, valamint a társadalmi innovációk, köztük a minőségi oktatás és az esélyegyenlőség is.
Az este főszereplője, Ürge-Vorsatz Diána, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerzett fizikus diplomát asztrofizika szakon, majd a Kaliforniai Egyetemen környezettudományból doktorált. A Közép-európai Egyetem (CEU) Környezettudományi és Környezetpolitikai Tanszékének professzora, s nem utolsó sorban az IPCC, azaz az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület alelnöke. Számos kutatási projektben vett részt olyan szervezetek megbízásából, mint amilyen a European Commission, az Európai Parlament, a Globális Környezeti Alap, a UNEP vagy a Világbank, s gyakran nyújt szakpolitikai tanácsokat a tudomány és politika határterületén is.
Világszerte több mint kétszáz plenáris előadást tartott már a legrangosabb termekben, előadása elején viszont rögtön leszögezte, hogy a hazai közönség előtt valahogy mégiscsak jobban izgul. A története egy rendkívül személyes felütéssel, az iskolapadban kezdődött, ahol a tanárok furcsállva, némileg rosszallóan figyelték egy kislány szokatlan érdeklődését a fizika iránt. Később mégis ezt az utat választotta, támogató közösségre talált az ELTE falai között, végül sikeres szakemberré vált, mindezt hét gyermek nevelése mellett.
Ezt követően az előadás szakmai irányt vett, és immár inkább hasonlított egy egyetemi előadásra. Az 1989-es rendszerváltást követő, a tudomány területén megnyíló új, interdiszciplináris lehetőségektől kezdődően egyfajta idővonalra fűzve mutatott be klímapolitikai intézkedéseket. Érintette az éghajlatváltozásról szóló Párizsi Megállapodást (2015), melyben az aláíró felek azt tűzték ki célul, hogy a globális átlaghőmérséklet emelkedése az évszázad végére ne haladja meg az 1,5˚C-ot. De szóba kerültek az IPCC éves jelentései, a magyarországi napenergia ipari helyzete és a mesterséges anyagok arányának változása vagy éppen stagnálása is. Köszönhetőan annak, hogy Ürge-Vorsatz Diána a saját kutatásait is bevonta előadásába, a prezentáción szereplő kacifántos táblázatok és diagramok azonnal értelmet nyertek. Mindeközben világossá vált a tudós ars poeticája, a tudomány feladatával kapcsolatos hitvallása is. Eszerint a klímaválság elleni küzdelem erkölcsi kötelesség és kulturális szemléletváltás eredménye is kell, hogy legyen. Azaz legalább annyira fontos a fogyasztói igények formálása, mint a különféle új technológiák létrehozása. Előbbihez jelentősen hozzájárul a megfelelő várostervezés, vagy például az olyan kultúrák kialakítása és támogatása, mint amilyen a kerékpárhasználaté.
Az előadás utolsó felvonásában Ürge-Vorsatz Diána két rendkívül szemléletes példát is hozott a fenntartható működésre az építészeten belül. Az egyik ezek közül maga a Bécsi Műszaki Egyetem épülete, mely a fenntarthatóságot legalapvetőbb tevékenységeibe integrálja. Az erőforrás-hatékonyságot és az élelmiszerpazarlás csökkentését hangsúlyozó programok a fenntarthatóságot életmódként hirdetik. Az egyetem tehát központként szolgál különféle interdiszciplináris fenntarthatósági programok és kezdeményezések számára, s ezekbe aktívan bevonja saját hallgatóit is. Ez építészetileg is megmutatkozik, az egyetem egyik átalakított épülete lett a világ első olyan irodaháza, amely képes több energiát visszatáplálni az elektromos hálózatba, mint amennyit az épület működtetéséhez elhasznál. Hasonlóan előremutató az úgynevezett passzív házak technológiája. Sőt, nem is annyira egy konkrét technológiáról van szó, hanem sokkal inkább az építészetben és az építőiparban általánosan használt megoldások tudatos alkalmazásáról. Röviden összefoglalva a passzív ház egy olyan épület, ami gépesítés nélkül, a környezetében rendelkezésre álló hőenergiát felhasználva biztosítja bent az ideális hőmérsékletet. Ezáltal pedig komfortérzetet és energiatakarékos működést egyaránt képes biztosítani. Magyarországon egyelőre kevésbé elterjedtek ezek a típusú épületek, hiszen csak hosszú távon térül meg egy effajta befektetés. Mégis a passzív házak bevezetését sürgeti az a tény, hogy jelenlegi állás szerint az Európai Unióban a fűtés és hűtés a teljes végső energiafelhasználás körülbelül 50%-át teszi ki, s ebből nagyjából 40%-ért kizárólag a lakóépületek felelősek.
Számos kutatás rámutatott már arra, hogy a klímaváltozásról szóló, borús jövőképet festő negatív hírek és a sürgető felhívások félelmet, akár szorongást is kiválthatnak az emberekből. Ez a fajta pszichológiai reakció a cselekvés ösztönzése helyett pedig többnyire inkább tehetetlenséget, passzivitást eredményez. Éppen ezért hatott különösen üdítően Ürge-Vorsatz Diána előadása, amely a téma súlyossága ellenére mégis egy reménnyel teli képet festett a közönség számára. Egy olyan képet, ahol a problémák valóban félelmetesek, de közben ismertek is, a rájuk lehetséges megoldásokkal együtt. Az majd persze csak idővel derül ki, hogy a társadalom mihez kezd a rendelkezésére álló lehetőségekkel. Mindenesetre örömteli volt látni, hogy milyen sokféle korosztály képviseltette magát a nézőtér soraiban. Az előadás és az azt követő beszélgetés az előadóval pedig minden bizonnyal sokakat előremozdított a témában, és egyfajta párbeszédet indított el ebben a mindenkit érintő kérdéskörben.
Kiemelt kép forrása: ELTE Alumni.
