Megjelenítve: 1 -10 / 225 eredményből

Véres lett a bluesod: Bűnösök – kritika

Amerika déli államairól talán nem a horror műfaja jut először eszünkbe, pedig a forró ültetvények és mocsarak, a külső szemmel szokatlan kulturális szokások, na meg a mindenhol jelen lévő, éppen csak leplezett rasszista múlt (és jelen) remek alapját képezhetik egy groteszk rémmesének. Az errefelé történő borzalmakat bemutató irányzatot „southern gothic”-nak, azaz déli gótikának szokás nevezni; ide tartoznak Anne Rice kultikus vámpírregényei vagy A texasi láncfűrészes mészárlás kannibál redneckjei. Ennek a műfajnak a legfrissebb darabja Ryan Coogler új filmje, a Bűnösök, mely ugyan horrorként nem mutat sok újat, de helyszínével és kulturális közegével érdekesre színezi sztoriját. A film legfontosabb és legemlékezetesebb összetevője ugyanis nem az ijesztgetés, hanem a zene – egészen konkrétan a blues.

Az űrhajós, a Békakirály és a csillagok: Salamancát látni kell! – II. rész

Minden városnak megvan a maga hangulata. Akadnak azonban jól körvonalazható sajátosságokkal rendelkező települések, amelyek különlegességükből adódóan némi többletet is belecsempésznek atmoszférájukba. Ilyenek a kikötővárosok, a szárazföldi világ vízmosta kapui, ahol sóízű fuvallat lengi be a dokkok és árbócok birodalmát; a föld mélyének titkait kutató, keménykötésű, de szorgos lakókkal megáldott bányavárosok, vagy a fürdővárosok, ahol a gyógycsarnokok párás levegőjébe a test és lélek újjáéledésének misztériuma vegyül. És ilyenek az egyetemvárosok is, e tudománytól és ifjonti hévtől telítődő szellemi metropoliszok, melyek közé az ibériai Salamanca is tartozik. Az a spanyol város, ahol szimbolikusan új értelmet nyer Salvador Dalí Elfolyó idője…

Az űrhajós, a Békakirály és a csillagok: Salamancát látni kell! – I. rész

Minden városnak megvan a maga hangulata. Akadnak azonban jól körvonalazható sajátosságokkal rendelkező települések, amelyek különlegességükből adódóan némi többletet is belecsempésznek atmoszférájukba. Ilyenek a kikötővárosok, a szárazföldi világ vízmosta kapui, ahol sóízű fuvallat lengi be a dokkok és árbócok birodalmát; a föld mélyének titkait kutató, keménykötésű, de szorgos lakókkal megáldott bányavárosok, vagy a fürdővárosok, ahol a gyógycsarnokok párás levegőjébe a test és lélek újjáéledésének misztériuma vegyül. És ilyenek az egyetemvárosok is, e tudománytól és ifjonti hévtől telítődő szellemi metropoliszok, melyek közé az ibériai Salamanca is tartozik. Az a spanyol város, ahol szimbolikusan új értelmet nyer Salvador Dalí Elfolyó idője…

Légyszi, öltözz fel, és menj el!: Azok a bizonyos három napok – Kritika

Félresikerült szerelmek, idegesítő szülők, különös esték: a tinédzsereknek, fiatal felnőtteknek sok új kihívással kell megküzdeniük. A TÁP Azok a bizonyos három napok című előadásában három, pályakezdő színházi alkotó reflektál egy laza, szakadozott cselekményű estben a fiatalság útkeresési kísérleteire, ismerkedési szokásaira.

Akivel elkezdődtek a kilencvenes évek – Peter Lindbergh divatfotó-kiállítása a Műcsarnokban

A Szovjetunió, és vele együtt az addig ismert világrend már széthullóban volt, amikor az „angyalok városában” Julia Roberts betipegett az Ambassador Hotel tágas halljába. A seattle-i garázsok mélyéről rendületlenül tört magának utat a grunge stílus szószólója, a Nirvana együttes – Kurt Cobainnel az élen, míg New York utcáin egy röpke pillanat erejéig összeállt öt fotómodell. Az összetartozást sugalló természetes és csendes mosolyok mára ikonikus felvétellé váltak nemcsak a divatfotózás, de az egyetemes fényképészet történetében is, és egy új, friss és szexis kor hajnalát jelezték. Erre a korszakváltásra érzett rá ama idők egyik legkeresettebb vizuális művésze, Peter Lindbergh, akinek 1990-es évek eleji alkotásaiból nyílt kamarakiállítás a fővárosi Műcsarnokban a Budapest Fotófesztivál részeként.