Megjelenítve: 1 -10 / 170 eredményből

Az iskola a magyar valóság kapudrogja – Fekete pont kritika

„Rend a lelke mindennek” – köpi oda a közhelyet a portás gyermekkorú főhősünknek, ezzel indokolva, miért küldte őt vissza az épületen kívülre, hogy ezúttal a bejáraton jöjjön be, ne a kijáraton. Utóbbi persze igazából semmiben nem különbözik előbbitől, a közjáték miatt pedig a tanuló el is késik, így felmerül a kérdés, milyen lelket ad egy ilyen rend „mindennek”. A korábban rövid- és dokumentumfilmeket jegyző Szimler Bálint első nagyjátékfilmje a magyar iskolák ehhez hasonló jelenségeket eredményező rendszerét és beidegződéseit veszi enyhén torz górcső alá, de kíméletlen-kényelmetlen kritikája sok minden másra is vonatkozik.

Életírások, kapcsolódások – József Attila nyomában egy ferencvárosi pincében

József Attila olyan központi, referenciális alak a magyar irodalmi kánonban, hogy mindenki talál értelmezési utat az életmű egyes szakaszaihoz. A Gát utcától nem messze, a Mester galériában olyan szépirodalmi művekről esik szó, melyek valamilyen módon összekapcsolhatók a költővel. A József Attila Körkapcsolás című olvasókör mindenki számára nyitott, nem szükséges a részvételhez egyetlen elkezdett bölcsészkari félév sem. Kéthetente, keddenként zajlanak a beszélgetések, este fél héttől, a helyszín a Mester Galéria és Közösségi Tér (1095 Bp., Mester utca 5.). Rövid művekből áll a tematika, a decemberi alkalmakon például tanulmányokról lesz szó.

A Cinefest nyitófilmje – Sarkvidéki konvoj – kritika

„Hatalmas megtiszteltetés, hogy az én filmem nyithatja a 20. Cinefestet” – mondta Henrik Martin Dahlsbakken a film előtti felvezető beszédében. Habár hazánkban kevés hasonló háborús dráma készül, a történelmi, közelmúltba helyezett dilemmák – a két nagyhatalom közé zártság, a nehéz helyzetben meghozott helyes döntés és jó döntés különbsége, a kétpólusú működés diszfunkcionalitása viszont közkedvelt témák idehaza, ezért is kerülhetett a program elejére a norvég rendező filmje.

Szintetikus színvarázs

Nagy és Kemény. 2.0. E szavak hallatán gyűlt egybe a Keleti Károly utca művészetkedvelő közönsége a Képező Galéria hatalmas üvegablakai előtt 2024. szeptember 5-én csütörtök este, hogy megcsodálhassa a kortárs hazai képzőművészet két kiemelkedő alakjának fényben ragyogó alkotásait. A tárlat fő érdeme azonban az, hogy nem merült ki Kemény György (1936–) és Nagy Bernadette „Nade” (1953–) munkásságának közös nevezőre hozásában, hanem jóval túlmutatva az alkotói-művészeti, valamint a kurátor által megálmodott egység megvalósításán, egyfajta szellemi kirándulásra hívja nézőit a színek és árnyalatok világába. Ahogy Dr. Mészáros Flóra művészettörténész fogalmazta meg nyitóbeszédben, az alternatív cím – Találkozások – talán sokkal többet mond a látottakról, mint azt elsőre gondolnánk, így képzettársításainkra és a lélek színekre rezonáló rezdüléseire hivatkozva mi is körbejártuk a budai galéria szeptemberi kiállítását.

Scooter-mise, hajléktalanszolgálat, békegulyás – Barátsággal fordulni a perifériák felé: beszélgetés Károlyi Nikolettával és Szűcs Adéllal, a Sant’Egidio közösség két fiatal tagjával – II. rész

Korábbi cikkünkben egy olyan különleges közösségről olvashattatok, amely hitéletének szerves része a tevékeny társadalmi szerepvállalás; alappilléreik a „három p” – preghiera, poveri, pace (prayer, poor, peace) –, az ima mellett a szegényekkel való barátság és a háborúk sújtotta országok helyzetének enyhítése és a folyamatos munkálkodás a békéért. Az 1968-ban alapított Sant’Egidio (Szent Egyed) közösség világszerte, így hazánkban is jelen van, itthon több központtal is rendelkezik, és a mai napig aktívan dolgozik az alapító, Andrea Riccardi által megkezdett – vagyis valójában az evangélium és Assisi Szent Ferenc nyomán folytatott – szellemiségben a perifériákon élők szolgálatán. A Sant’Egidio célkitűzései a jelenben is egyértelműek és aktuálisak, munkájuk a jelenlegi háborús helyzetek és válságok árnyékában kiemelten fontos, történetük árnyaltabb képet festhet a hit és a kereszténység a XXI. századi ember életében betöltött szerepéről, a vallási közösségek pozícióiról és lehetőségeiről, valamint a békének egy olyan perspektíváját is megmutathatja, amellyel a közbeszédben ritkábban találkozni. Ezúttal a közösség két fiatal tagját, Károlyi Nikolettát és Szűcs Adélt kérdeztük személyes tapasztalataikról, a Sant’Egidio alapelveiről, feladatairól, magyarországi és nemzetközi működéséről, időtlen céljairól.

Scooter-mise, hajléktalanszolgálat, békegulyás – Barátsággal fordulni a perifériák felé: beszélgetés Károlyi Nikolettával és Szűcs Adéllal, a Sant’Egidio közösség két fiatal tagjával – I. rész

Korábbi cikkünkben egy olyan különleges közösségről olvashattatok, amely hitéletének szerves része a tevékeny társadalmi szerepvállalás; alappilléreik a „három p” – preghiera, poveri, pace (prayer, poor, peace) –, az ima mellett a szegényekkel való barátság és a háborúk sújtotta országok helyzetének enyhítése és a folyamatos munkálkodás a békéért. Az 1968-ban alapított Sant’Egidio (Szent Egyed) közösség világszerte, így hazánkban is jelen van, itthon több központtal is rendelkezik, és a mai napig aktívan dolgozik az alapító, Andrea Riccardi által megkezdett – vagyis valójában az evangélium és Assisi Szent Ferenc nyomán folytatott – szellemiségben a perifériákon élők szolgálatán. A Sant’Egidio célkitűzései a jelenben is egyértelműek és aktuálisak, munkájuk a jelenlegi háborús helyzetek és válságok árnyékában kiemelten fontos, történetük árnyaltabb képet festhet a hit és a kereszténység a XXI. századi ember életében betöltött szerepéről, a vallási közösségek pozícióiról és lehetőségeiről, valamint a békének egy olyan perspektíváját is megmutathatja, amellyel a közbeszédben ritkábban találkozni. Ezúttal a közösség két fiatal tagját, Károlyi Nikolettát és Szűcs Adélt kérdeztük személyes tapasztalataikról, a Sant’Egidio alapelveiről, feladatairól, magyarországi és nemzetközi működéséről, időtlen céljairól.

„Molnár Ferenc végtelenül ízléses módon szórakoztat” – interjú Balla Eszterrel a Játék a kastélyban darabról

2024. szeptember 14-én mutatták be Molnár Ferenc Játék a kastélyban című darabját a Centrál Színházban, Puskás Tamás rendezésében. Az előadás elröpít minket egy olasz kastélyba, ahol részesei lehetünk egy szenvedélyes drámának, amely sziporkázó humorral oldja az élet nehéz kérdéseit. Zelena Bianka cikke.

Kutatók Éjszakája 2024

Az Európa-szerte megrendezett Kutatók Éjszakáján ezúttal is változatos előadásokkal, kísérletekkel, laborbejárásokkal és játékos programokkal várják az érdeklődőket, szeptember 27–28-án. Az ELTE-karok által szervezett programokban bárki találhat számára is érdekes témát – a hipnózistól az űridőjárásig, a mesterséges intelligenciától az eutanáziáig „minden is” terítékre kerül.

Egy krumplival megrakott szekéren – Károlyi Mihály emlékiratai III.

1919 július eleje. Károlyi Mihály, ex-miniszterelnök és -köztársasági elnök egy krumplival megrakott szekéren hagyta el az országot a családjával, és ezzel megkezdődött huszonhét évig tartó száműzetése. Útja ezután Olaszországon, Jugoszlávián, Anglián, Franciaországon, Mexikón és az Egyesült Államokon át vezetett – sőt, a Szovjetuniót is meglátogatta –, és csak 1946-ban térhetett ismét haza. Jelen cikk az emigráns Károlyi szerencsétlenségeinek sorozatát mutatja be.