Az ELTE hallgatói magazinja
A Centrál Színházban Woody Allen legújabb darabja, a Tiszta őrület. A Puskás Tamás rendezésében színre kerülő komédia az íróra jellemző fanyar humorral szól vágyakról, neurózisról és az emberi kapcsolatok végletes bonyolultságáról. A sziporkázó szereposztásban Hevér Gábor, Parti Nóra, Szabó Kimmel Tamás, Balla Eszter és Martinovics Dorina közreműködésével egy egyszerű vacsora estje változik őrült érzelmi hullámvasúttá.
Vaksötét van, besétálunk egy szobába, ahol két lány egy lepel alatt beszélget meghitten, majd pár perc múlva egy kihallgatás tanúi leszünk, és egy tárgyalóteremben találjuk magunkat, ahol mi, résztvevők leszünk az esküdtszék tagjai. Innen indul a mi szerepünk a Freeszfe Salem című színházi társasjátékában, ahol mi döntjük el, kit akasszanak ma fel, és ki meneküljön meg. De ahhoz, hogy nyerjünk persze léteznie kellene a salemi boszorkányok igazságának…
Az Orlai Produkció legújabb előadását a tűzhely sercegése, a pörgős párbeszédek és a rikító ruhák látványa uralja. A nézők szinte érzik a színpadon áradó pirított fokhagyma illatát, a szájakban pedig összefut a nyál egy-egy étel elkészítése során. Az ízkavalkád és a látványos elemek ellenére hiányzik a színdarabból valami, amitől igazán maradandó lehetne. Kritika a Szuvidált szenvedélyek című darabról.
Az immár az ELTE Humántudományi Kutatóközpontjának részeként működő Művészettörténeti Kutatóintézet szeptember 25 és 27 között második alkalommal rendezte meg a Látkép Művészettörténeti Fesztivált. Az esemény célja az volt, hogy bemutassa a tudomány kaleidoszkópszerű, folyamatosan bővülő és gazdagodó világát. A fesztivál során számos olyan kutató is megismertethette eredményeit, akik az akadémia mindennapjaitól távolabb tevékenykednek. Közel száz előadó mutatkozott be huszonhat szekcióban, ezek közül négy szekcióban meghívott, nemzetközi szakemberekből álló kutatócsoportok számoltak be eredményeikről.
Minden év őszén az ELTE BTK Modernkori Magyarország Doktori Program hallgatóinak jóvoltából pezsgő élettel telik meg az egyetemi Szekfű Gyula Könyvtár. Nem volt ez idén sem másképp, hisz e falak között tartották meg 2025. október 2-án az immáron hagyománnyá vált MOMA-konferenciát. A tizenöt előadó részvételével megtartott rendezvényen a hallgatóság betekintést nyerhetett a 18–20. századi magyar történelem megannyi érdekfeszítő kérdésébe, miközben újabb és újabb inspirációk születtek, valamint friss ismeretségek kötődtek.
Molnár Ferenc egyik legszellemesebb darabját, az 1910-es A testőr című vígjátékot kelti életre a Centrál Színház a nagyszínpadon Ágoston Kati és Schmied Zoltán főszereplésével. A darabban egy sokak által áhított színésznő és egy híres színész történetét megelevenítve keveredik a szerelem, a féltékenység és a játékos színlelés. Egy pazar komédia bontakozik ki, ahol minden mozdulat, érzelmi megnyilvánulás és mondat a férfi–női viszony örök dilemmáit rejti magában, amelyek nemcsak a 20. századra voltak jellemzők, hanem mindig is kísérték és kísérni is fogják az emberi kapcsolatok alakulását.
A hollywoodi filmipar éves termésének prezentálásában már hosszú ideje kiemelt szerepe van a nyár évszakának. Steven Spielberg A cápáját szokás számítani a „nyári blockbuster”-jelenség origójaként, ami a korábban holtidőnek tekintett forró hónapokban tudott hatalmas kasszasikerré válni; így a stúdiók a hetvenes évektől kezdve egyre inkább ezt az időszakot lőtték be nagy költségvetésű, sikervárományos filmjeik bemutatására.
Múlt hét csütörtökön, kora délután jelentette be a Svéd Akadémia, hogy 2025-ben Krasznahorkai László kapta az irodalmi Nobel-díjat.
Újszerű szöveggondozó műhelysorozatot hirdet a Liget folyóirat, Grafománia címmel. A műhely igyekszik felkarolni a feltörekvő szerzőket, és kemény de konstruktív kritikával segíteni útjukat a szépirodalmi pályájuk során. Az első műhelyre szeptember 17-én Horgas Judit és Csury Balázs szervezésében a Grundon került sor. Az eseményről Csitneki Nóra írt beszámolót.
A korábban a YouTube-on ismertséget szerző ausztrál Philippou-testvérpár pár évvel ezelőtt került csak be a filmes köztudatba a Beszélj hozzám! (2022) sikerének köszönhetően. Első filmalkotásuk – csakúgy, mint a második – illeszkedik a kortárs traumahorror tendenciájába, de mégsem jelenthető ki egyértelműen, hogy járt utakon taposna. A film alaphelyzetében megjelenő gyász, a veszteség traumája meghatározó eseménnyé válik a filmbeli Z generációs karakterek számára, és végeláthatatlan láncolatot hoz létre – ez mindkét alkotás alaptétele. A Beszélj hozzám!-mal ellentétben Danny és Michael Philippou új filmjéből eltűnik a függőség fantasztikumba ágyazott metaforája, és nagyobb hangsúly kerül a gyász lélektani (félre)kezelésére.