Málics Viktória Az ELTE BTK Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézete, valamint a Művészetelmélet és Médiakutatási Intézet közös Színház és tudomány című konferenciája tizenöt hazai és külföldi intézmény részvételével zajlott 2025. november 13–14-én. A rendezvény célja a színháztudomány történeti, társadalmi és kulturális összefüggéseinek vizsgálata volt, különös tekintettel a szakmai összefogás és szolidaritás erősítésére, valamint a digitális kultúra hatásának elemzésére. Cikkünkben csupán egyetlen, szubjektíven kiválasztott szekciót mutatunk be részletesen a sokszínű programból, a konferencia teljes programja a cikk végén található linken érhető el.
A november 14-én délelőtt megrendezett Színház, politika, kultúra című szekcióban – Ring Orsolya vezetésével – négy előadást hallhattunk, amelyek azt tematizálták, hogyan alakult a magyar színház és a politikai hatalom viszonya az ötvenes évektől a hetvenes évekig. A témakör különösen aktuális, hiszen a színházak autonómiája ma is központi kérdés a kulturális szférában.
Szakmaiság vagy propaganda?
Rigó Renáta a Magyar Színház- és Filmművészeti Szövetség ötvenes évekbeli működését vizsgálva egy alapvető dilemmát tárt fel. Előadása arra mutatott rá, hogy még a legerősebb politikai nyomás sem tudta teljesen átformálni a színházi szakma belső logikáját. A hivatalos ideológia és a valódi szakmai igények közötti feszültség végig megmaradt a vizsgált időszakban, és a konfliktusok gyakran a szakmaiság javára dőltek el. Az előadás második felében a Gyárfás Miklós szerkesztette Színház és Filmművészet című folyóiratról is hallhattunk. Bár a lapot marxista–leninista újságnak szánták, ez a törekvés végül nem járt sikerrel – ezt például Both Béla a folyóiratról írt kritikája is nyilvánvalóvá teszi, amelyben többek között az fogalmazódott meg, hogy a lap nem teljesíti a vele szemben támasztott mennyiségi követelményeket.
Amikor a gimnáziumi színpad politikai üggyé válik
Ring Orsolya a tiszaföldvári Hajnóczy József Gimnázium irodalmi színpadának 1965–1967 közötti történetét mutatta be A kultúra politikává válása címmel. A helyi színházi kezdeményezés gyorsan túlnőtt az iskolai kereteken, és a fiatalok számára közösségteremtő, szellemi szabadságot biztosító térré vált. Mindehhez elengedhetetlen volt egy olyan tanáregyéniség jelenléte, mint amilyen Bucz Hunor volt. Az előadó kiemelte, hogy személyében egy olyan tanári archetípusra kell gondolni, mint amit John Keating képviselt a Holt költők társaságában. Az irodalom általa nem csupán tanítási időben létezett a diákok számára. Olyan kortárs szerzőket választott, akik árnyaltabb, a hivatalos kereteken túlmutató mondanivalót közvetítettek, lakása pedig gyakran vált tanórán kívüli beszélgetések színterévé.
A diákszínpad egyre merészebb darabokat adott elő, a rendszerrel szemben megfogalmazott burkolt kritika pedig egy idő után túl nyilvánvalóvá vált. A helyi hatalom ennek következtében egyre gyanakvóbban figyelte az egyébként támogatott tevékenységnek számító diákszínpad működését, végül adminisztratív eszközökkel ellehetetlenítve azt. Az eset jól mutatja, milyen hamar válhat politikai kérdéssé egy kulturális kezdeményezés. Ring Orsolya munkájának legfőbb forrásai az állambiztonsági megfigyelési dokumentumok, illetve az oral history, a résztvevők személyes beszámolói voltak. Ez utóbbival kapcsolatban az előadó kiemelte, hogy a visszaemlékezéseket érdemes kritikával kezelni, hiszen ebben az esetben is tapasztalható volt, hogy a legtöbb alany csak pozitív emlékeket őrzött erről az időszakról, illetve Bucz Hunor karizmatikus személyiségéről.
Hagyatékok, amelyek beszélni kezdenek
Schuller Gabriella a Kovács István Stúdió 1972–1976 közötti működését vizsgálta, elemzése példaértékű volt a színháztörténeti kutatás módszertana szempontjából. A 2007 óta tartó kutatás során 2018-ban olyan elveszettnek hitt fényképek kerültek elő, amelyek alapjaiban rajzolták át a stúdió működéséről alkotott képet. Az előadás rámutatott a hosszú távú, kitartó kutatómunka fontosságára, és arra, hogy a személyes dokumentumok, hagyatékok felbecsülhetetlen értékűek lehetnek a történeti rekonstrukcióban. A kutatómunka során Schuller Gabriella is tapasztalta, hogy az oral historyt fenntartásokkal érdemes kezelni, hiszen a visszaemlékezések és az egyéb források (például a megtalált fényképek) adatai néhol összeegyeztethetetlen információkat tartalmaztak. Ez az előadás ismételten rávilágított arra, hogy a személyes visszaemlékezések gazdagsága és a tudományos objektivitás igénye közötti egyensúly megtalálása a színháztörténeti kutatás egyik központi kihívása. A levéltári források és a szóbeli emlékek összevetése árnyalt képet ad a múltról, de mindkét forrástípus kritikus kezelést igényel.
Gazdasági kísérletezés a hetvenes években
Rácz Ráhel Várkonyi Zoltán Művész Színházának gazdaság- és társadalomtörténeti aspektusait elemezte. A társulat működése állami támogatás hiányában olyan modellre épült, ahol a közönség finanszírozta a színház működését. A minisztérium ugyan engedélyt adott az üzemeltetésre, de forrást már nem biztosított hozzá. Ebben az időszakban főnemesi mecenatúra sem volt, így a fenntartást a jegyeladásból, ruhatárból, a büfé bérbeadásából, különböző adományokból, illetve felajánlásokból (például fodrász) oldották meg. Az előadó ezt a mechanizmust a mai startupok működéséhez hasonlította. Az előadás bemutatta, hogy a gazdasági autonómia keresése elválaszthatatlan volt a művészeti függetlenség igényétől, ám a politikai környezet folyamatosan korlátozta az erre irányuló kísérleteket. A köznyelvben a „fiatalok színházaként’’ emlegetett intézménynek végül 1949-ben kellett bezárnia. Ennek előzménye, hogy Várkonyi Zoltán visszautasította, hogy az állambiztonságnak dolgozzon ügynökként, végül pedig – a Hajnóczy József Gimnázium diákszínpadához hasonlóan – adminisztratív eszközökkel lehetetlenítették el a színház működését.
Összegzés
A Színház, politika, kultúra szekció rávilágított arra, hogy a magyar színház sosem volt pusztán esztétikai tér: mindig is a kulturális identitás, a társadalmi vita és a politikai ellenállás terepe volt egyszerre.
A konferencia teljes programja ide kattintva érhető el.
A kiemelt kép a szerző saját felvétele.
