Málics Viktória Az elmúlt években hagyománnyá vált, hogy az ELTE BDPK Történelem Tanszéke tanulmányi kirándulást szervez a tavaszi félévben. A tavalyi szemeszterhez hasonlóan most is csatlakozott a szervezéshez a BDPK Magyar Nyelvtudományi Tanszéke is. A közös kirándulás célállomása ezúttal a gyönyörű Muravidék volt. A tanulmányút alkalmával a szervező oktatók – Tóth Péter, Agócs Nándor és Baráth Zsolt – felélesztettek egy régi szokást is, a nyelvjárásgyűjtést.
A kirándulás első napján Lendván tett látogatást a csoport, voltak a lendvai várban és a zsinagógában, illetve a Művelődési Központban, ahol két előadást hallgattak meg. Az első előadó Gróf Annamária volt, aki a szlovén iskolarendszer nyelvoktatási sajátosságairól beszélt, arról, hogy a diákok az összes tantárgyat egyszerre tanulják a Muravidéken magyar, illetve szlovén nyelven. Az előadó bemutatta a magyar mint anyanyelv helyzetét, ami sajnos egyre romló tendenciákat mutat, hiszen generációról generációra az a jellemző, hogy a szülők egyre kevésbé örökítik át a magyar anyanyelvet gyermekeiknek. Ennek leginkább az az oka, hogy úgy gondolják, szlovén anyanyelvvel jobban fognak boldogulni a gyerekek, valamint a túlterheltségtől is féltik őket. További nehézséget jelent persze az is, hogy a magyar nyelvű oktatás középiskolában és magasabb szinteken már nem hozzáférhető a diákok számára, ezek a képzések szlovén nyelven folynak, amelyhez kiegészítő jelleggel társul(hat) a magyar. A második előadó Göncz László volt, aki az első világháborút követő határrendezésekről tartott helytörténeti előadást. A Muravidéken jelenleg mintegy 5-6 ezer magyar él, főként a magyar–szlovén határ menti településeken. A régió történelme különösen összetett: az első világháború végéig Magyarországhoz tartozott, később Jugoszlávia része lett, majd Szlovénia önállósodásával került mai helyzetébe.
Az előadásokat közös ebéd, majd szabadprogram követte, amelynek keretein belül sokan ellátogattak a csodás Vinárium kilátótoronyhoz. Ezt követően foglalta el a szállást a csoport a kustánszegi Göcsej Völgye kempingben, ahol a hallgatók és az oktatók közösen gyújtottak tábortüzet, tartottak pingpongbajnokságot, illetve természetesen előkészítették a másnapi nyelvjárásgyűjtést, amelyhez korábban egyetemi felkészítő óra is tartozott.
A kirándulás második napján a busz el is indult a kempingből, a célállomás ismét a Muravidék volt. A nyelvjárásgyűjtők hét kisebb csoportban dolgoztak. Három csoport Hodoson, egy csoport Kapornakon, illetve további három csoport Domonkosfán végezte a gyűjtést.
A nyelvjárásgyűjtés során a hallgatók a muravidéki nyelvjárás jellegzetességeit vizsgálták spontán beszélgetés valamint interjúk és kérdőívek segítségével, amely során részletes betekintést kaptak a muravidéki magyarság történetébe, kultúrájába és nyelvhasználatába is.
Többek között olyan sajátos hangtani és alaktani jelenségekkel találkoztak, mint az „ö-zés”, a zárt „ë” hang használata vagy a köznyelvitől eltérő raghasználat. A helyiek beszédében gyakran előfordultak tájnyelvi szavak és archaikus kifejezések is, például a „cicamacuka” (fűzfabarka), a „világító bogár” (szentjánosbogár), a „tüskés borz” (sündisznó) vagy a „bödebence” (katicabogár).
A terepmunka célja nem csupán a nyelvészeti adatgyűjtés volt, hanem az is, hogy a hallgatók közvetlen tapasztalatot szerezzenek a határon túli magyar közösségek életéről és nyelvi hagyományairól. Az adatközlők nagyon szívélyes hangulatban várták a diákokat és az oktatókat, gyakran süteménnyel, pereccel és házi készítésű italokkal kínálva őket.
A kirándulás utolsó állomása Dobronakon, Hancsik Józsi vendéglőjében volt, ahol a látogatókat hagyományos nemzetiségi étellel, a bográccsal kínálták. Érdekesség, hogy míg a standard nyelvben a bogrács az üstöt jelenti, addig Muravidéken a bogrács maga az étel elnevezése, amit hagymából, burgonyából és háromféle húsból készítenek el. Az ebéd után a vendéglő szakácsnőitől elsajátíthatták a látogatók a perec elkészítését, ami nem édes, hanem fehér kenyérre emlékeztető ízvilágot hordoz, illetve alakja fonott köralak.
A gyűjtés során szerzett tapasztalatok sokak számára nemcsak szakmai, hanem személyes élményt is jelentettek, hiszen testközelből ismerhették meg a muravidéki magyarság mindennapjait és kulturális örökségét. A kirándulás szép felélesztése volt a szombathelyi nyelvjárásgyűjtési hagyományoknak, amelyek a tervek szerint innentől kezdve ismét folytatódnak.
Kiemelt kép forrása: ELTE BDPK Történelem Tanszék Facebook oldala.
