Az ELTE hallgatói magazinja
Május 9–10-én, Trefort Ágoston, Eötvös József és Széchenyi István (portréinak) figyelő tekintete alatt gyűltek össze az érdeklődők az ELTE BTK kari tanácstermében, a „Csáth Géza életműve és hatása” címet viselő konferencián. Az előadásokból többek között megtudhattuk, milyen hatással volt zenei képzettsége, orvosi munkája és morfinizmusa az író novellisztikájára.
„Okosabban kéne élni, annyit mondhatok. Nem az a bolond, ki megbámul egy csillagot.” Nos, kitalálták már, melyik zenekar emblematikus száma rejlik a fentebb idézett – s a címben némiképp torzított – refrénben? Bizonyára sokan kapásból rávágnák az Apostol együttes nevét, s nem is járnának messze az igazságtól, de. De mi van akkor, ha azt mondom, hogy ez nem más, mint Olga, Irina és Mása kórusa a Három nővérből? Hogy egyszer egy messzi-messzi kormányzósági városban már felcsendültek ezek a dallamok a jövőbe szóló üzenet gyanánt, rákacsintva a szamovárok ezüstben ragyogó bevonatán csillogó kérdésekre, melyek az élet múlandóságát, a vágyakozás néha ködbe vesző örömét és a magunk után hagyott földi nyomok emlékét fogalmazzák meg. Újra és újra, ahogy azt a Kecskeméti Nemzeti Színház színészei is megtették Szente Vajk formabontó, de mindenképp különös rendezésében.
Károlyi Mihály a kor egyik leggazdagabb magyar arisztokrata családjába született, barátai és rokonai a századforduló legbefolyásosabb politikusai voltak – és végül mégis ő lett a magyar történelem egyik nagy kitaszítottja. Jelen cikksorozatban olvashatunk majd forradalmakról, kémekről, bérgyilkosokról, mindenféle szerencsétlenségről és szerencsétlenkedésről, illetve egy huszonhétéves száműzetés történetéről is, és megtudhatjuk, hogyan jutott a gróf erre a sorsra.
Április 23-án mutatták be a Hévíz folyóirat idei első, Partitúra című lapszámát a Nyitott Műhelyben. Az estet a folyóirat főszerkesztője, Fehér Renátó moderálta, beszélgetőpartnerei Mán-Várhegyi Réka, Martzy Réka és Szatmári Áron voltak.
Merész színekben pompázó festmények, finom fogások, vers és zene… na meg persze egy gyártói márka új tavaszi-nyári cipőkollekciója. Fantasztikus összművészeti eseményen vehettek részt azok, akik március 20-án, szerdán ellátogattak a Högl Andrássy úti szalonjába.
A Bartók Béla Boulevard galériasorához szokott finom lélek egy teljesen másik világba csöppenhetett bele 2024. április 11-én az erzsébetvárosi Telep-Art Galériában. Már maga a helyszín is beszédes: a Telep. A sosemvolt Erzsébet sugárút nyomvonalán fekvő hely különös arcok és matricák, idegen nyelvek és változatos sörök egyvelege – vagy ha úgy tetszik, telepe – ahol a kocsmai hangulatot magunk mögött hagyva falépcsőn juthatunk fel a fehéren megvilágított emeleti térbe. Még ha nyitva is az ablak, s odalentről beszűrődik a kinti zsibongás, érezni, hogy az itt kiállított anyagok és formák, színek és arcok más tájakra kalauzolnak. Ma például a IX. kerületi Jaschik Álmos Művészeti Szakgimnázium falai közé.
A budai Fonódó. Suhanó Duna-part, csendbe burkolózó Hűvösvölgy, az egyenesen is kanyargó Váralja, vagy a buborékba fúló Budafok. Megannyi sárga csík tekereg inda módjára a főváros B-betűs oldalán, s mi nap mint nap láthatjuk ablakaikból az ismert csodákat: a Várat, a Gellért-hegy hatalmas szikláját, a Városmajor patinás villáit. De mi a helyzet a rejtett varázzsal? Egy-egy balkonnal, a fátyolként összeboruló ágak játékával, a kávé- és péksütemény-illatú kis közökkel? A megélt pillanat varázsával? Mert minden egyes megálló megannyi történetet rejt, emberi sorsokat, a múlt és a jelen összefonódását.
Az ehhez hasonló nagybetűs pillanatok megélésében segédkeznek a kávézók. Otthonos zugok, elmélyülésre, vagy épp a zsivajban való elveszésre alkalmas helyek, amelyek nagyszerű kiindulópontjai az érzéki és vállalkozó szellem intellektuális kalandozásainak. Hajdanában Budapest Közép-Európa egyik kávéfővárosa volt. A békebeli idők azóta korrá nemesedtek, az ízek és a történetek azonban megmaradtak. Sőt mi több, gazdagodtak. Ezt a gazdagságot segíti feltárni és megélni a 19-es járat, amelyet Cukorvillamosnak is becéznek.
Öt év kihagyás után ismét megrendezték a Budapesti Színházak Éjszakáját, ahol 43 teátrum tárta ki kapuit a kíváncsi tömeg előtt. Március 23-án független és állami művészeti intézmények sora összesen több mint 250 programmal töltötte meg a fényes szombati napot – és éjszakát.
Tegnap reggel Zsigmond Soma barátom elhívott a kiállítására. Puskin utca 2., TIM Stúdió, közel van az egyetemhez [az ELTE Bölcsészettudományi Karához – a szerk.], épp át tudok ugrani. Azt már láttam, hogy Soma jó verseket ír és ezek meg is jelennek, szoktam is olvasni őket. Társszerzőjét akkor még nem ismertem, de feltételeztem, és ez be is bizonyosodott, hogy Demeter Balázs a képzőművészeti részért felelős. Székely Tímea cikke.
A magyar költészet napja alkalmából szerkesztőségünk idén is kedvenc verseivel készült az ELTE Online olvasóinak, fotósaink pedig a szövegekhez illő képeikkel teszik még teljesebbé a versolvasás élményét.