Graca Endre Árpád Károlyi Mihály a kor egyik leggazdagabb magyar arisztokrata családjába született, barátai és rokonai a századforduló legbefolyásosabb politikusai voltak – és végül mégis ő lett a magyar történelem egyik nagy kitaszítottja. Jelen cikksorozatban olvashatunk majd forradalmakról, kémekről, bérgyilkosokról, mindenféle szerencsétlenségről és szerencsétlenkedésről, illetve egy huszonhétéves száműzetés történetéről is.
Károlyi Mihály az őszirózsás forradalom vezéralakja, miniszterelnök és Magyarország első köztársasági elnöke volt – felesége, a „vörös grófnő” mégis kétszer olyan hosszú emlékiratot írt, mint ő… (Ez csupán megfigyelés, bárminemű konklúzió nélkül.) Jelen cikksorozat elsősorban Károlyi Hit, illúziók nélkül című emlékiratait veszi alapul, a történet tehát Károlyi szemszögéből kerül bemutatásra – a történészi hitelesség igénye nélkül, hiszen ahogy mondani szokták: „egy forrás nem forrás”.
Könyvében közvetlen közelről ismerhetjük meg Károlyi Mihályt, aki több helyütt velősen, kritikusan jellemzi önmagát: megtudhatjuk például, hogy saját megítélése szerint a diplomácia és az emberismeret nem volt az erőssége, az üzleti ügyekhez sem értett, és emellett ösztönösen lusta ember volt. Az őszirózsás forradalomról így írt: „[a]z események tőlünk függetlenül haladtak előre”; aztán majd harminc évvel később, amikor már a kommunista diktatúra volt épülőben Magyarországon: „sok olyan dolog történt, amiről nekem a leghalványabb sejtelmem sem volt.” Jól látszik tehát, hogy utólag ő maga ítélte meg úgy, hogy nem mindig állt a helyzet magaslatán; de hogy ez mentegetőzés, vagy csupán jó önismeret – nos, erre a kérdésre csak egy időgép és egy jól felkészült pszichológuscsoport segítségével tudhatnánk meg a választ.
Károlyi a kor egyik leggazdagabb magyar arisztokrata családjába született. „Amíg egyetemi hallgató voltam, kétezer forint havi apanázst kaptam, pontosan annyit, amennyi akkor a magyar miniszterelnök havi fizetése volt” – írja. Fiatal korában sokat utazott, és időnként visszatért Egyetem utcai palotájába, „amelynek hetvenkét szobájában rajtam kívül senki sem lakott.” (A palota egyébként ma is áll: az ELTE ÁJK kampusza mellett található a mai Károlyi utcában, jelenleg a Petőfi Irodalmi Múzeumnak ad otthont – és természetesen nem véletlen a mellette lévő Károlyi-kert elnevezése sem.)
„A Károlyiak […] lázadók voltak családi hagyományaik szerint”, így ő maga is gyakran keveredett konfliktusokba politikai nézetei miatt. Tisza Istvánnal még párbajozott is. Ott kezdődött, hogy Károlyit rendőrök vezették ki az ülésteremből több társával együtt, mert ellenezték és hátráltatták a fegyverkezési program megszavazását. Ezután Károlyi nem viszonozta Tisza köszönését a Nemzeti Kaszinóban, aki emiatt párbajra hívta Károlyit. Tisza István az egyórás összecsapás végén megsebesítette ellenfelét – ezzel vége volt, de a békülés elmaradt.
Ahogy a háború megkezdődött, Károlyinak mindenkivel megromlott a kapcsolata. Apósa, ifj. Andrássy Gyula azt tanácsolta neki, hogy hagyja ott a politikát, mert pacifizmusával csődbe jutott. Károlyi összeveszett nagybátyjával és párttársával, Apponyi Alberttel is, aki a háború kezdetéig szintén pacifista volt, de a hadüzenet hírére már így kiáltott fel a parlamentben: „Végre!”
Egyébként maga a háború nem sokat változtatott az arisztokraták életkörülményein, legalábbis Károlyi meglátása szerint. „A boldog kevesek egyszerűen nem vettek tudomást a szörnyűségről. Sok földbirtokos, aki a háború elején a csőd szélén állt, a gyorsan emelkedő […] terményárak révén rendbe hozta anyagi helyzetét. A devalválódott pénzzel még adósságaikat is kifizethették.”
De persze ő maga is az arisztokráciához tartozott: „A rendkívüli háborús konjunktúrából én magam is komoly hasznot húztam. Házasságom idején anyagi ügyeim rosszul álltak. Rosszul gazdálkodtam, túl sokat költöttem utazásokra, nőkre és kártyára. […] A háború ezután rövid idő alatt rendbe hozta anyagi helyzetemet. Jövedelmem két-háromszorosára nőtt.”
Károlyi az arisztokrácia háború alatti szórakozását is jól lefesti: „A városligeti Park-klubban, az előkelő társaság találkozóhelyén semmi sem változott. Az első néhány hét után teljesen helyreállt a szórakozás régi módja, s ha valami idegen csöppent volna be a pazarul berendezett, kedélyes és exkluzív klubba, annak légköréből ítélve nem is sejthette volna, hogy az ország elkeseredett és reménytelen háborút visel.”
Károlyi jelentkezett a hadseregbe, de tudta nélkül felesége befolyásos nagybátyja, Batthyány gróf közbenjárt a hadügyminiszternél, és az egész századot visszatartották a frontról, Károlyi lányának megszületéséig. A fronton a vezérkarhoz került, ahol több rokonával, többek között József testvérével is találkozott. „Az ezredben ténylegesen kilencven tiszt volt, […] de offenzíva idején a tisztek száma körülbelül tízre olvadt.” Károlyi természetesen nem volt a tíz között. „[A]kárhányszor csak támadásra került sor, összehívták a képviselőházat, s ilyenkor mi [a képviselők] automatikusan szabadságot kaptunk.”
Alapvető időtöltésük a bridzsezés volt, illetve a tábornok szórakoztatása. Hogy ne unatkozzanak, és otthonosabban érezzék magukat, József testvére perzsaszőnyegeket, tucatnyi különleges egyenruhát, melegvizes palackokat, elektromos készülékeket, és saját szakácsát is elhozta a frontra. „Amikor a hadosztálytörzs áttelepült valahová, öcsém teherszállító kocsija is mindig követte a holmival.” Apor tábornok saját tehenet is tartott, hogy mindig friss tejet ihasson – ugyanis nem szerette a konzervtejet.
A „háborús megpróbáltatások” után Károlyi hazatért a frontról, kilépett a Függetlenségi Pártból, és megalakította saját Károlyi-pártját, amelynek fő célkitűzése a béke volt. Ekkor lépett először érintkezésbe Kunfi Zsigmonddal és a szociáldemokratákkal, bár ezt a lépését még saját hívei is ellenezték. Pacifizmusa miatt egyre több ellenséget szerzett magának. Unokatestvére, Károlyi Imre nyílt levélben „félhazaárulónak” nevezte – bár Károlyi szerint fia születése miatt neheztelt rá, mert így nem Imre fiai örökölték hitbizományát.
Vázsonyi Vilmos igazságügy-miniszter ürügyet próbált találni letartóztatására – sikertelenül. Ezután egy bizonyos Hermann Konsten őrnagy igyekezett kiszorítani Károlyit a pályáról, aki Károlyi szerint „kereskedelmi képviselőnek álcázva […] a budapesti német katonai hírszerzés vezetője” volt, és nem mellesleg Károlyi Imrével is üzleti kapcsolatban állt. Konsten egy magándetektívet küldött Károlyira, akinek a gróf „szánalomból” több értéktelen iratot is átadott. „Könnyekkel a szemében kérte, adjak neki néhány levelet, amivel legalább bizonyíthatja, hogy a közelembe férkőzött. Rokonszenves volt az őszintesége, és részvétet éreztem a bajban lévő ember iránt.”
1905-ben Konsten Károlyi barátját is megkörnyékezte, aki a titkárának adta ki magát, és eljátszotta, hogy kész kompromittáló dokumentumokat átadni az őrnagynak. Konsten el is mondta neki, hogy a célja kikényszeríteni Károlyi visszalépését a politikától, és ebben Andrássy, Károlyi apósa is segítségére lesz, aki csak akkor kaphat a kezébe hatalmat, ha veje már nem politizál. Kompromittáló iratok persze nem voltak, így a történetből nem lett semmi – az ellenzék viszont szóvá tette a parlamentben a német titkosszolgálat magyarországi munkáját.
1918 szeptemberének végén, amikor a bolgár front összeomlott, Károlyi épp apósa erdélyi birtokán vadászott. Apósa, Andrássy a hír hallatára végre beismerte, hogy biztos a vereség, „békét kell kötni”, ő maga pedig visszavonul a politikától. Károlyi visszatért Budapestre, ahol „[e]ttől kezdve nem hazaárulóztak le minket, ha a békéről beszéltünk”. Október közepén maga Tisza István a parlamentben adott igazat Károlyinak: „Elismerem azt, amit gróf Károlyi Mihály tegnapi beszédében mondott: elismerem, hogy ezt a háborút elvesztettük.”
Tisza kijelentése után nem sokkal minden összeomlott, és Károlyi ölébe hullott a hatalom – de ez a történet már a cikksorozat következő részéhez tartozik, amelyben szökésben lévő tábornokokról és grófokról, ledöntött szobrokról és nem kevesebb mint két forradalomról is olvashatunk majd.
Források:
Károlyi Mihály: Hit, illúziók nélkül (Európa könyvkiadó, Budapest, 1982)
A képek forrásai:
https://pti.merce.hu/2023/02/21/politikai-per-polgari-kontosben-karoly-mihaly-vagyonanak-elvetele/
https://iranyitok.fandom.com/hu/wiki/K%C3%A1rolyi_Mih%C3%A1ly
https://hu.m.wikipedia.org/wiki/Tisza_Istv%C3%A1n_(minisztereln%C3%B6k)
https://hu.wikipedia.org/wiki/Andr%C3%A1ssy_Gyula_%28politikus,_1860%E2%80%931929%29
