Május 9–10-én, Trefort Ágoston, Eötvös József és Széchenyi István (portréinak) figyelő tekintete alatt gyűltek össze az érdeklődők az ELTE BTK kari tanácstermében, a „Csáth Géza életműve és hatása” címet viselő konferencián. Az előadásokból többek között megtudhattuk, milyen hatással volt zenei képzettsége, orvosi munkája és morfinizmusa az író novellisztikájára.
Csáth Géza (1887–1919) a magyar irodalom sötét mágusa, az álom és az őrület lírikus novellistája volt – gondoljunk csak az olyan hátborzongatóan zseniális novelláira, mint A béka, a Fekete csönd, A varázsló kertje vagy az Ópium. Brenner József (ez volt születési neve) emellett fürdőorvosként és pszichiáterként tevékenykedett, az elsők között alkalmazva a pszichoanalízis módszereit, újságíróként irodalom- és zenekritikával is foglalkozott, illetve fiatalon zenélt és festett is. Élete utolsó évtizedében keveset írt – a morfinizmus lett egyik legkedvesebb „hobbija”, ami testét és lelkét is tönkretette. A történet 1919-ben tragikus lezárást kapott: megölte feleségét, majd önkezével vetett véget életének. Csáth harminckét éves volt.
![](https://elteonlinenew.elte.hu/wp-content/uploads/2024/05/image-5.png)
A konferencia nyitó előadásában Fráter Zoltán „az induló Csáth” novellisztikájára fókuszált. Első novelláskötete, A varázsló kertje 1908-ban jelent meg – ekkortájt kellett távoznia a Pesti Naplóból, ezért lehetséges, hogy anyagi kényszer is állt a publikálás hátterében. Olyan klasszikusokat találunk e kötetben, mint a címadó mű, a Vörös Eszti, a Tor és A béka. A kötetről nyolc kritika jelent meg, amelyek jószerével pozitívan nyilatkoztak: Kosztolányi, az író unokatestvére például kiemelte a novellák zeneiségét, Schöpflin Aladár viszont a kötet egyenetlen stílusát és minőségét taglalta, hozzátéve, hogy Csáth hangja helyenként igen magabiztos és egyéni.
Csáth első kötetének egy részét prózaköltemények teszik ki, melyekben a hangulatleírás sokszor fontosabb a cselekménynél. (Fráter hozzáteszi: Csáth egyetlen valódi költeményt [vagyis verset] írt életében, de az borzalmas – A falubol [sic!] címet viseli.) A „költői sűrűségű próza” egyik legkiemelkedőbb példa talán a kötet címadó novellája, A varázsló kertje (amelyet e sorok írója nem győz eléggé ajánlani a kedves olvasónak). A kötetben helyenként már megjelenik a gondolat, hogy nyugalmat az ember csak a halálban találhat – ez lehet A kályha című novella üzenete is, amelyben a kályha a halálba segíti méltatlan helyzetbe került barátját, a szegény diákot.
Papp Ágnes Klára érdekfeszítő előadásában bemutatta, hogyan használ Csáth mesés elemeket novellisztikájában, illetve hogyan fordítja ki a mesét mint műfajt (például: Mesék, amelyek rosszul végződnek, Történet a három leányokról stb.). Érdekesség, hogy az irodalomkritikus Csáthnál a „mese” már negatív attribútumként jelenik meg: bírálja a riportszerűen „mesélő” írókat – különösen Mikszáthot –, és szembeállítja az emberi élet titkait kutató lírikus íróval (amilyen egyébként ő maga is volt).
![](https://elteonlinenew.elte.hu/wp-content/uploads/2024/05/image-6.png)
Mekis D. János „Tudástranszferek és diszkurzív interferenciák” (kicsit sem ijesztő) címet viselő előadásában vizsgálta, hogyan is hatott Csáth polihisztor volta a novellisztikájára. Ez elsősorban két területen mutatkozik meg: a zene és az orvoslás.
Zenei szempontból a legérdekesebb talán a Tavaszok című novellája, amelyet Kányádi András mutatott be részletesebben. Ebben az író egy c-moll akkordot választ a tavasz hangnemének leírására. A hármashangzat egyes hangjai az emberi élet állomásait, a gyermekkort, a kamaszkort és a felnőttkort jelképezik, a moll hangnem pedig a novella mélabús múltba révedését idézi. Később az akkord negyedik hangjaként megjelenik a „h” hang is, az úgynevezett septim, remegő feszültséget teremtve, feloldásra várva. Ez a közelgő halál bizonyossága a négyeshangzatban, és ezzel „egyszerre nekilendülővé és reményteljessé vált a Zene”. Kányádi megjegyezte: az akkord hangjait jelölő betűk – c-esz-g-h – mind megtalálhatóak Csáth Géza nevében is (ha az eszt németesen olvasva egy „s” betűként értelmezzük), így Csáthnak akár megfordulhatott a fejében, hogy írói névválasztása sem volt véletlen.
Kiemelten érdekes volt az orvoslás Csáth írói munkájára gyakorolt hatása. Ahogy Kosztolányi is kifejtette az 1913-ban megjelent Muzsikusok kötethez írt kritikájában, ekkorra Csáth novellisztikája már teljesen megváltozott: a mitologikus és mesés elemek eltűntek, helyüket átvette a séta mint „társadalmi funkció” és a szilvásgombóc mint „szimbólum”. Kosztolányi utólag – az unokatestvérének írt nekrológban – Csáth morfinizmusát jelölte meg a változás okaként, amely szerinte beszűkítette látásmódját, kritikai érzékét eltompította. Mekis szerint a változás oka emellett Csáth orvosi pályájának felívelése lehetett: ekkor már novelláit is tudósként írta, és egyfajta „természettudományi esztétikát” igyekezett megvalósítani, amelyben nincsenek csodák és véletlenek.
![](https://elteonlinenew.elte.hu/wp-content/uploads/2024/05/image-7.png)
Bartal Mária előadásában kiemelte, hogy novelláinak valóban jelentős hányada foglalkozik orvosokkal, betegekkel, illetve az orvos-beteg kapcsolattal. Jó példa utóbbira Az albíróék, amelyben az orvos kihasználja a beteg kiszolgáltatott helyzetét, és megcsókolja a tehetetlen asszonyt.
Csáthnál az orvos gyakran nyugodt, tekintélyes karakter, sokszor ő vonja le a novella végkövetkeztetését. Erre ellenpélda a Fekete csönd – jelen cikk írója szerint egy újabb olvasásra érdemes darab. Itt magának az olvasónak kell megállapítania a diagnózist, és megfejteni, mi lehet igaz az elbeszélő borzasztó történetéből. Az orvos végig néma, s ezt a hallgatást testesíti meg a fekete csönd is.
Bartal is kiemeli: az 1913-as Muzsikusok kötetben már módszeresen analitikus novellák születtek. Ezeknek (egy lehetséges) megfejtését Kosztolánczy Tibor mutatta be előadásában, amelynek „A komplexek hatalmáról” címet adta. Csáth 1912-ben Az elmebetegségek pszichikus mechanizmusa című tanulmányában vázolta fel elméletét a komplexekről, azaz az emberi psziché különböző motivációiról, kívánalmairól (pl. szexuális, egészségi és erkölcsi komplex). Ha az egyik sérül, a másik erősödik, hogy visszaálljon a psziché egyensúlya, de komolyabb sérüléseknél téveszmék és mentális betegségek is kialakulhatnak.
Kosztolánczy több példát is bemutatott, amelyben a komplex-elmélet megjelenik Csáth prózájában: ilyen például a Schmith mézeskalácsos, a Rozi vagy a Muzsikusok novella, amelyekben a karakterek motivációit és tetteit le lehet vezetni a komplexekből és azok sérüléséből. Ezen novellákat Kosztolányi már lírai „álomlátásuk” hiánya és földhözragadtságuk miatt bírálta, amivel Bengi László – bár előadásában igyekezett rehabilitálni a műveket – részben egyetértett.
A novellákból hiányzik a feszültség – az olvasó kész esetleírást kap –, hiányzik a líraiság, és helyenként még számozott, listaszerű felsorolások is feltűnnek. Bengi is elismerte: Csáth késői novelláinak didaktikus tanulságai bizonyos esetekben (pl. Vasút) teljesen „agyonvágják” a történetet. Jelen sorok írója ezzel teljesen egyetért, és arra buzdít minden kedves olvasót, hogy inkább olvassuk el A varázsló kertjét vagy A békát, mint pl. a Schmith mézeskalácsost. Hozzá kell tenni, hogy a késői művek közül a Dénes Imre – Csáth utolsó novellája, és egyben paranoia-elméletének szépirodalmi összefoglalása – ma is komoly elismerésnek örvend, sőt a konferencián is a Csáth-életmű csúcsaként jelöltetett meg.
![](https://elteonlinenew.elte.hu/wp-content/uploads/2024/05/image-8.png)
Z. Varga Zoltán előadása Csáth naplóinak rejtelmeibe is bevezetett minket. Ha csak egy pillantást vetünk naplójának kéziratára, elsőként a téboly szó juthat eszünkbe. A naplókat sztereografikus írással írta, vagyis jelekkel, kódokkal, táblázatokba szedve. Jól megfigyelhető hogy mi foglalkoztatta igazán: külön rovat volt az olvasmányoknak, illetve egész oldalak a szexuális aktusai igen részletes leírásának is. (Meg sem lepődünk: nem csak feleségéről írt.) Utóbbi témának szentelt oldal fejlécét két vöröslő, erektált fallosszal díszítette.
Csáth Géza furcsa, beteg, tragikus élete tökéletes biofikciós anyag lehet – érvelt előadásában Majoros Ágnes. Már többen felismerték ezt a potenciált, többek között Esterházy Péter, Tolnai Ottó és Németh Zoltán is. Csáth promiszkuitása, önpusztító élete, morfinizmusa, grafomániája, pszichoanalitikai munkája és tragikus halála mind olyan elemek, amelyek önmagukban is egy abszurd Csáth-rémmese keretét adhatnák. Nem is olyan rossz ötlet: Csáth-biofikció egy hátborzongató Csáth-stílusú novellában…
A konferencia keretein belül átadták az Osvát Ernő-díjat, amelyet Margócsy István irodalomtörténész, szerkesztő és kritikus kapott. A Toldy Ferenc-díj közművelődési kategóriáját Havas Judit muzeológus, a Toldy Ferenc-díj kutatói kategóriáját pedig Kenyeres Zoltán nyugalmazott egyetemi tanár vehette át.
![](https://elteonlinenew.elte.hu/wp-content/uploads/2024/05/image-12-1024x312.png)
A képek forrása:
Wikipédia; a konferencia Facebook-eseménye; a PIM blogja