Az ELTE hallgatói magazinja
Április 10-én nyílt Gál András festőművész kiállítása a Bródy Sándor utcában található TOBE Gallery-ben. Az Inventarium című tárlat elgondolkodtató látleletet ad az elmúlt harminc évről mind a művész életművének tükrében, mind a klasszikus festészet jelenbéli lehetőségeit tekintve.
Hogyan lehet feldolgozni egy gyerek elvesztését? Milyen megküzdési mechanizmusokat lehetne alkalmazni a fájdalom enyhítésére? Használ bármit is valamilyen új tevékenység űzése? Esetleg egy pszichológus? Cordelia O’Neill Bármi lehetséges, ha elég erősen gondolsz rá című darabja a Loupe feldolgozásában ezeket a kérdéseket járja körbe.
Ha valakinek a családjából csak a gyakran rossz ügyekbe keveredő testvére maradt meg, meddig kell fognia a kezét, egyengetnie az életét, és mikor kellene útjára bocsátania? Hogyan csapódik le a társadalomban rejlő idegengyűlölet egy családban? Mennyire motiválja az embert a világ (vagy épp a múltja) arra, hogy még gyerekeket merjen vállalni? A Loupe Színházi Társulás előadása, mely Dennis Kelly Árvák című drámájából készült, ezeket a kérdéseket járja körül.
Egy koratavaszi estén izgatott tömeg lepte el a Bartók Béla Boulevard epicentrumában található Faur Zsófi Galériát. Ekkor zajlott ugyanis Gulyás Andrea Katalin képzőművész Törékeny stabilitás című kiállításmegnyitója, amely szembesíteni kívánt modern és zakatoló világunk törékeny, mondhatni sérülékeny voltával, s ezt a törékenységet éppen saját, hétköznapinak gondolt tárgyainkon keresztül tükrözte vissza ránk. A falakon függő festmények és az emelvényeken elhelyezett plasztikák a tárgyak nyelvén hozták helyzetbe az embert és annak viszonyrendszerét, legyen szó a külvilághoz fűződő kapcsolatunk boncolgatásáról, vagy önmagunk e viszonyban történő elhelyezéséről. „Hisz hol is vagyok én ebben a töredezett káoszban?” – tette fel a kérdést Gulyás Andrea Katalin. „Ott, a Törékeny stabilitásban.” – felelték a tárgyak.
Rajongsz az animációs filmekért? Egyetemi vagy főiskolai hallgató vagy, és szívesen részt vennél egy izgalmas fesztiválon? Akkor itt a lehetőség!
Az ELTE-n az Egyetemi Színpadból az évek során kinőtt, intézményesült színháztudományi képzés 2021 óta mesterszak keretében is hallgatható. Ennek idei tájékoztatóján jártunk.
Egy zimankós januári estén felszálltam a Blaha Lujza tér sarkán várakozó 99-es buszra, s a kék járművel elvitettem magam a Magdolnanegyed szívébe. Úticélom a Kenguru és a Liza, a rókatündér című filmekből ismert Mátyás tér volt, pontosabban a tér sarkán álló hajdani kesztyűgyár, amely ipari múltját levetkőzve immáron közösségi házként és galériaként funkcionál, az itt lakó polgárok örömére. E falak között nyílt meg 2025. január 14-én Csapó Ida „…a lány az éppen, hogy csak van…” című kiállítása, amely harminc, párnahuzatba álmodott portréval kíván gondolatokat ébreszteni a női szerepvállalással kapcsolatosan az odalátogatókban. Akad köztük ókori matematikus és romantika korabeli írónő, diplomata és háborús embermentő, számítástechnikus és dadaista képzőművész. Mindannyian hozzátettek valamit a világhoz, és ami talán a legjobban összeköti őket, azt az angolszász terminológiából kölcsönzött „történelmi nővériség” (historical sisterhood) fogalmával lehet kifejezni. E közös, a múltat, jelent és jövőt áthidaló kapocs megjelenítéséről, továbbá a sok eseteben úttörő, nagyon is innovatív életutakról esik szó a tárlatot bemutató cikkben.
Este hat óra. Elcsendesedett a Klauzál téri Vásárcsarnok. Csak a kihűlt asztalok és letakart ládák emlékeztetnek a délelőtti piachangulatra, s egyre halványabban pislákolnak a közeli Spar fényei. Ám az emelet csak most kelt igazán életre. Ugyanis a dualizmus patináját őrző, a közelmúltban szépen felújított árkádok alatt halkan morajló tömeg fogadja az arra járókat, akik képről-képre vándorolva kerülhetnek közelebb az Univerzum titkaihoz – legyen szó egyéni történet felgöngyölítéséről vagy a csillagködök végtelen távolságában felsejlő, a létünk nagy kérdéseire irányuló filozófiai gondolatok megleléséről. A különböző terekben, apró beugrókban lévő pontok sokasága szabadon bejárható, s különlegessége, hogy a kozmikus tájképek formáját öltő alkotások alapját az egyik leghétköznapibb anyag, a por ihlette. Hiszen a „a por a világ példázata (…) mert egészen anyagi értelemben az a maradék, amely a létezésről tanúskodik, annak bizonyítéka, de még inkább a célja, hogy a világmindenség része legyen.” E szavakkal vezette be a művészetkedvelő nézőket 2024. november 27-én Pecsics Mária fotográfus az általa létrehozott Elképzelt Univerzumba, amelynek földi otthonául ezúttal az erzsébetvárosi Ladó Galéria szolgált.
Örökölhető-e a zsenialitás? Már az ókorban is vizsgálták a zsenialitás és a mentális zavarok összefüggését. Platón például úgy tartotta, hogy a mentális zavarok olykor kreatív …
A komolyzene szerelmesei és a műfaj iránt érdeklődők rendhagyó koncerten vehettek részt október 8-án, ugyanis Perényi Miklós csellóművész Johann Sebastian Bach 2. d-moll és 6. D-dúr csellószvit-je (BWV 1008; BWV 1012) mellett saját Három Darab (2024) című művét is először adta elő a Magyar Zene Házában. Kőszegi Anna Liza cikke.