Április 29. és május 2. között rendezték meg a harmadik ELTE Szemle egyetemi filmfesztivált, ahol az ELTE Filmtanszékén készült több mint hatvan hallgatói filmet láthatta a közönség. A filmek díjazásáról egy szakmai zsűri döntött, amely a díjak mellett egy Best Of-blokkot is összeállított a legmaradandóbb kisfilmekből. Az idei Szemle három helyszínen került megrendezésre: az első napon a Kristály Színtérben, április 30-án és május 1-jén a Stúdió K-ban tartották meg a programokat majd a Corvin Moziban zárult az esemény május 2-án. A nézők összesen tizenegy vetítésblokk közül választhattak, amelyek között két vendégblokkot is összeállítottak a szervezők más egyetemek filmszakos hallgatóinak filmjeiből.
Az idei programot izgalmas szakmai események, egy fotókiállítás és beszélgetések színesítették. Április 30-án Till Attila volt a fesztivál egyik meghívott vendége, aki filmrendező karrierjéről mesélt egy kerekasztal-beszélgetés keretein belül. Május 1-jén az érdeklődők olyan szakmai programokat is látogathattak, mint egy intimitáskoordináció-workshop, ahol a résztvevők bepillantást nyerhettek ebbe a viszonylag új filmes szakmába. Az intimitáskoordinátor feladata, hogy segítsen egy intim jelenetet „koreografálni”, miközben biztonságos környezetet teremt a színészek számára. Aki pedig hasznos tanácsokat szeretett volna hallani arról, hogy miként lehet az improvizációt felhasználni a forgatókönyvíráshoz, az kipróbálhatta magát az improvizációs workshopon, amelyet Bíró Zsombor Aurél forgatókönyvíró, volt ELTE-s hallgató és Tóth Barnabás rendező vezettek.
Nekem május 1-jén volt lehetőségem elmenni a filmfesztiválra, ahol először Kovács Géza kaszkadőrworkshopjára tudtam beülni. Kovács Géza többek között olyan produkciókban dolgozott már, mint a Dűne (Denis Villeneuve, 2021), a Szárnyas fejvadász 2049 (Denis Villeneuve, 2017) és a Skyfall (Sam Mendes, 2012). Mindenekelőtt azt vezette le a nézőknek, hogy miként épül fel a kaszkadőrök munkája. A forgatások előtt a kaszkadőröknek le kell forgatniuk egy ún. previs (previsualization) jelenetet, azaz egy vizuális vázlatot, amelyben a harcjelenetek felépítését ismertetik az alkotóknak a forgatókönyv alapján. Mutatott is nekünk egy ilyen koreográfiavázlatot, amely a Shadow & Bone című sorozathoz készült. Állítása szerint: „A cél nem az, hogy profi harcművészeket faragjunk a színészekből, hanem hogy segítsünk nekik abban, hogy tudatosan mozogjanak a színpadon, illetve a kamera előtt.”

Sajnos a harmadik napon csak a filmvetítések utolsó blokkjára volt alkalmam elmenni, mivel aznap annyi érdeklődő volt jelen, hogy a Stúdió K vetítőtermében még állva is alig fértek el a nézők. Ebből az egy vetítéssorozatból is érzékelhető volt, hogy a filmes hallgatók olyan pszichológiailag is megalapozott témákat tudtak megragadni, amelyekkel bármely egyetemista azonosulhat. A Majd jövünk (Gál András) című rövidfilm a külföldre költözés nehézségeiről és az otthon elhagyása miatti szorongásról szól. Ennek párdarabja az Elköltözöm (Kárpáti Jakab), amely egészen más nézőpontból közelíti meg ezt a témát. Természetesen voltak kísérletező alkotások is, mint a fekete-fehér, David Lynch filmjeire emlékeztető Érkezők (Burián Ármin) és az Emlékháló (Simon Annamária) című montázsfilm.
Az este folyamán az ELTE Szemle zsűrije kihirdette, mely rövidfilmek kerülnek be a Best Of-válogatásba. A döntést Martin Wanda fotográfus, Füzes Dániel filmrendező és Kőrösi Máté dokumentumfilm-rendező hozták meg. A legjobbnak ítélt filmek között Kárpáti Jakab Elköltözöm, Mandula Lujza Indián nyár, Donáth Péter Simon, Ress Abigél Cudar világ, Heim Vilmos Bleu subjetic és Mrena Dorka Nem vagyok faszán című filmjei szerepeltek. A zsűri egyenként kihívta az alkotókat [a Stúdió K vetítőtermének közönsége elé], hogy beszéljenek a filmjeikről. Kőrösi Máté – aki Füzes Dánielhez hasonlóan az ELTE filmszakán végzett – úgy fogalmazott, hogy a filmszakon van az a mondás, hogy az ELTE-s filmek olyan „nyünnyögősek”. Hozzátette: „Én azt kívánom. hogy nyünnyögjetek még nagyon sokat” – ezzel konferálva fel az alkotókat.

Kárpáti Jakab filmjét saját költözése ihlette, amit amatőrfilmes, dokumentarista stílusban vett fel családjával és barátaival. Az Elköltözöm láthatóan nagy hatással volt a közönségre, mind a Stúdió K-ban, mind a Corvin Moziban hangos nevetés töltötte be a vetítőtermet. Mandula Lujza Indián nyár című filmje egy mélyen személyes ihletettségű történet, amely eredetileg egy szakításról szólt volna, de végül átírta a történetet, így a filmből egy barátság elhalványulása bontakozott ki. Mrenák Dorka is egy szakítás köré épülő narratívát mutat be Nem vagyok faszán című filmjével, de sokkal vadabb stílusban, őrült karakterekkel és durvább nyelvezettel. A történet megírása közben jelentkező alkotói válságból egy vicces szakítós Facebook-poszt mentette meg, amelyet barátnője utolsó pillanatban küldött át neki. Heim Vilmos filmje volt a legrövidebb a felhozatalban: a háromperces Bleu subjetic egy különleges képi világú montázsfilm, amelyben francia interjúalanyok szólalnak meg arról, hogy mi jut eszükbe a kék színről. A könnyedebb alkotásokhoz képest különösen erős kontrasztot jelentett Donáth Péter Simon című fekete-fehér művészfilmje, amelyben sokkolóan nyers módon vannak ábrázolva a címszereplő függőségei. A Best Of-filmek közül a fődíjat végül Ress Abigél Cudar világ című filmje kapta, amely a 68 éves Erikáról, az operettrajongó parkolóőrről szól, aki beleszeret egy utcazenész indiánba. Ress Abigél elmondása szerint a filmjét a bollywoodi filmek (zenés betétekkel teli indiai filmek) inspirálták a leginkább, és eredetileg még annál is több zenés jelenetet akart a filmbe illeszteni, mint amit a közönség láthatott.

Az idei ELTE Szemle egyszerre volt szakmai találkozóhely, kreatív művészeti tér és generációs lenyomat. A hallgatók filmjeiről egy dolog biztosan állítható: nemcsak vizsgamunkák, hanem olyan önálló hangok megjelenítői is, amelyekre még érdemes lesz odafigyelni a jövőben. A teltházas vetítőtermek alapján pedig úgy tűnik, hogy a közönség is kíváncsi, merre indulnak tovább ezek a fiatal alkotók.
A kiemelt kép forrása: Reuter Réka, Madas Bence, Balázs Kristóf
