Megjelenítve: 1 -10 / 26 eredményből

Tökéletlen tökélyre törekvés: Szegény párák – kritika

A társadalom aktuális kérdései csakugyan foglalkoztatják Lanthimost, és a Szegény párák esetében is egy klasszikus irodalmi alap – egy Frankenstein-ihletésű Alastair Gray-regény – groteszk, mágikus átdolgozása az alaphelyzet. Ebből kezdi kibontani a testünkkel való kapcsolatunk tematikáját, konkrétabban pedig egy XX. századi feminista mozgalom életútjával párhuzamba állítható, szellemesen vicces Barbie-történetet, annak abszurditásával és egy erőteljes művészi elképzeléshez méltó tartalmassággal. Emiatt is nehéz megfejteni: kinek készült, és mit közöl a Szegény párák?

Átgázolni önmagunkon – Michael Mann: Ferrari kritika

Michael Mann Ferrarijában hamarabb sül el pisztoly, mint hogy felmordulna az első versenyautó. Ezután pisztollyal már csak versenyautót indítanak el, nem lesz a fegyver mögötti bűnt, a bűnöző létet árnyaló tartalom, a megszokott értelemben talán bűn sem, nem úgy, mint az Az erőszak utcái és a Szemtől szemben esetében. Ez a lövés mégis önreflexíven emeli be a rendező korábbi munkáit és teszi fel a kérdést: lehet-e filmet csinálni a (tipikusan) maszkulin énről úgy, hogy az egyetlen „férfias” pisztolyjelenetet az első pár percben megkapjuk a férjére rálövő feleségtől? Onnantól fogva recept szerint csak önéletrajzi keretekbe ágyazott, egyszerű sportfilm következhet, helyette viszont jön egy összetett, lassú film a gyorsaságról. Lehet-e bűn a legális szenvedély, ha emberéletekbe kerül, lehet-e szép egy autós film és lélektani tér a versenypálya?

Én vagyok az apád – Családi dráma háborús köntösben

„Bár végtelen tiszteletet érzek ezek iránt a bátor feketék iránt, sokkal jobbnak tartom, ha tíz feketét ölnek meg, mint ha egyetlen franciát, mert úgy vélem, már elég francia halt meg, és a lehető legkevesebbet szabad csak feláldozni közülük” – idézi Niall Ferguson Georges Clemenceau francia miniszterelnököt, aki ezekkel a szavakkal állt ki az afrikai sorozás újraindítása mellett.

Közösségi „Buborék” a belváros szívében – Ellátogattunk a Kelet-Nyugati Alkotóműhely Hosszú Hétvégéjére

„Kulturális közösség a közösségi kultúráért!” – hangzik a Kelet-Nyugati Alkotóműhely mottója, és ez egyben tökéletesen jellemzi a december 1-3. között megrendezett Hosszú Hétvége programsorozatukat is. Az eseményre ezúttal az RS9 Színházban kerítettek sort. Egy hétvége tele előadásokkal, workshopokkal és interaktív programokkal, ahol a közösségi élményé a főszerep.

Magyarázat mindenre – spoilermentes kritika

Ritka örömet képes okozni, amikor az európai filmfesztiválok legfontosabb hármasa, Cannes, Velence és Berlin versenyprogramjába vagy bármely szekciójába fogadja hazánk filmjeit. Reisz Gábor harmadik és egyben legújabb nagyjátékfilmjének premierére Velencében kerülhetett sor, emellett pedig párhuzamosan fut a miskolci Cinefest kitekintő-szekciójában – csak úgy tarol.

Egyének tömegéből közösséget alkotni – Hosszú Hétvége a Kelet-Nyugati Alkotóműhely szervezésében az Aurórában

Ady Endre Góg és Magóg fia vagyok én című versének sorai jól szemléltetik a Kelet-Nyugati Alkotóműhely filozófiáját. „Verecke híres útján jöttem én, / Fülemben még ősmagyar dal rivall, / Szabad-e Dévénynél betörnöm / Új időknek új dalaival?” A frissen alakult társulat június 2. és 4. között rendezte meg Hosszú Hétvége nevű programsorozatát az Aurórában. A színes programkínálatból számos eseményre mi is ellátogattunk.