„Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Filmtudomány tanszékének első Mozgókép BA film- és televíziórendező osztálya [MOHA 1] nem kapott anyagi támogatást a diplomafilmjeire, ezért önmaguknak kellett saját …
film
Nyári blockbusterszezon 2025
A hollywoodi filmipar éves termésének prezentálásában már hosszú ideje kiemelt szerepe van a nyár évszakának. Steven Spielberg A cápáját szokás számítani a „nyári blockbuster”-jelenség origójaként, ami a korábban holtidőnek tekintett forró hónapokban tudott hatalmas kasszasikerré válni; így a stúdiók a hetvenes évektől kezdve egyre inkább ezt az időszakot lőtték be nagy költségvetésű, sikervárományos filmjeik bemutatására.
„Tisztelt Polgármester Úr! Tisztelt Volánbusz!” – Ügyvideó workshop a Hengermalomban
„POV: Eltörik a lábad. Hogy mész a kórházba? Gondolom nem gyalog – de busszal sem.” Hangzik el az egyik videóban, amelyben borsodi fiatalok dolgozzák fel …
A szülő hiánya vagy a jelenléte a rosszabb?: Hozd vissza őt – Kritika
A korábban a YouTube-on ismertséget szerző ausztrál Philippou-testvérpár pár évvel ezelőtt került csak be a filmes köztudatba a Beszélj hozzám! (2022) sikerének köszönhetően. Első filmalkotásuk – csakúgy, mint a második – illeszkedik a kortárs traumahorror tendenciájába, de mégsem jelenthető ki egyértelműen, hogy járt utakon taposna. A film alaphelyzetében megjelenő gyász, a veszteség traumája meghatározó eseménnyé válik a filmbeli Z generációs karakterek számára, és végeláthatatlan láncolatot hoz létre – ez mindkét alkotás alaptétele. A Beszélj hozzám!-mal ellentétben Danny és Michael Philippou új filmjéből eltűnik a függőség fantasztikumba ágyazott metaforája, és nagyobb hangsúly kerül a gyász lélektani (félre)kezelésére.
„BArlang, BOldogság, NA meg a szabad művészet!” – Holnap startol a BABONA Fesztivál Szentendrén
Július 27–29. között első alkalommal kerül megrendezésre az összművészeti BABONA Fesztivál. A háromnapos rendezvényt Z-generációsok szervezik – nem csak „Z-seknek”. Céljuk a fesztivállal, hogy egy szabad és befogadó szellemű közegben biztosítsanak találkozási lehetőséget a friss szellemiségű alkotóknak és közönségnek, és persze, hogy közös, felszabadult művészeti élményt nyújtsanak azoknak, akik e három nap alatt ellátogatnak hozzájuk Szentendrére.
Véres lett a bluesod: Bűnösök – kritika
Amerika déli államairól talán nem a horror műfaja jut először eszünkbe, pedig a forró ültetvények és mocsarak, a külső szemmel szokatlan kulturális szokások, na meg a mindenhol jelen lévő, éppen csak leplezett rasszista múlt (és jelen) remek alapját képezhetik egy groteszk rémmesének. Az errefelé történő borzalmakat bemutató irányzatot „southern gothic”-nak, azaz déli gótikának szokás nevezni; ide tartoznak Anne Rice kultikus vámpírregényei vagy A texasi láncfűrészes mészárlás kannibál redneckjei. Ennek a műfajnak a legfrissebb darabja Ryan Coogler új filmje, a Bűnösök, mely ugyan horrorként nem mutat sok újat, de helyszínével és kulturális közegével érdekesre színezi sztoriját. A film legfontosabb és legemlékezetesebb összetevője ugyanis nem az ijesztgetés, hanem a zene – egészen konkrétan a blues.
Szabad ötletek egy térben: Reménytelenül – József Attila pszichoanalízise – kritika
Az utóbbi években csak elvétve bemutatott irodalmi témájú magyar filmek kapcsán elszokhattunk a kellemes csalódástól. Nagy szerzőinket sorra háttérbe szorították vagy félreértették, ne adj’ Isten véleményes, szubjektív irányú olvasatok korlátolt határai közé terelték. Előbbire a Frici és Aranka című film a példa, amelyben Karinthy Frigyesből saját filmjében majdhogynem mellékszereplő vált, utóbbi esetben pedig a Most vagy soha! lényegítette Petőfit és társait akciófigurákká a forradalom terepasztalán. Rózsa Gábor (Mentés másképp, Legénybúcsú EXTRA) harmadik filmje viszont igyekszik szorosan követni a költőikonról született feljegyzéseket, hitelesen ábrázolva a lélektani folyamatokat, illetve teret adni a szubjektív, mégsem aránytévesztő szemszögnek.
Jött volna az ördög, ha nem hívják?: Nosferatu – kritika
Nem kis múltja van Robert Eggers kísérleteinek arra, hogy elkészítse F. W. Murnau klasszikusának remake-jét, hiszen már 2015 óta várható volt a párszor meghiúsulni látszó projekt. A 100. évfordulót pedig sikerült két évvel lekésni, de ez tulajdonképpen senkit nem zavar: A boszorkány, A világítótorony és Az északi után a filmvilág megtanulta, hogy a New England-i rendező minden alkotása különleges eseményt jelent. Eddigi filmjei tanúskodtak a történelmi hitelesség és részletgazdagság terén mutatkozó érzékenységéről, illetve érdeklődéséről a folklór és a mitológiai világ fantasztikumba ágyazása iránt. Viszont talán kevésbé kerül reflektorfénybe, hogyan illeszkedik Eggers filmográfiájába ez a rendezés, mikor valaki ekkora mesterművet és egy olyan, közel érinthetetlen ikont próbál újraértelmezni, mint a ’20-as évek német expresszionizmusának motivált geometriai formákkal dolgozó csúcsműve. Ez a forgatókönyv sokkal többet jelent, mint jogdíj nélküli drakulázást, ezért is kerülnek most már a harmadik verzió középpontjába az élet-halál létkérdése mellé a vágyak tudatos és tudattalan megélésének veszélyei. Akár tagadja a néző, akár őszinte beismeréssel ül be a moziba, valójában mindenki vágya, hogy a legújabb feldolgozás felérjen Murnau és Herzog víziójához.
Legyél a 17. Kecskeméti Animációs Filmfesztivál diákzsűrijének tagja!
Rajongsz az animációs filmekért? Egyetemi vagy főiskolai hallgató vagy, és szívesen részt vennél egy izgalmas fesztiválon? Akkor itt a lehetőség!
Izgalmas magyar filmekkel vár az ELTE-NFI Egyetemi Filmklub!
Február 12-én indul újra az ELTE-NFI Egyetemi Filmklub, amely a tavaszi félévben ismét sok klasszikus és kortárs magyar filmmel várja az érdeklődőket. A beszélgetéssel egybekötött …