Az ELTE hallgatói magazinja
A Centrál Színházban Woody Allen legújabb darabja, a Tiszta őrület. A Puskás Tamás rendezésében színre kerülő komédia az íróra jellemző fanyar humorral szól vágyakról, neurózisról és az emberi kapcsolatok végletes bonyolultságáról. A sziporkázó szereposztásban Hevér Gábor, Parti Nóra, Szabó Kimmel Tamás, Balla Eszter és Martinovics Dorina közreműködésével egy egyszerű vacsora estje változik őrült érzelmi hullámvasúttá.
Vaksötét van, besétálunk egy szobába, ahol két lány egy lepel alatt beszélget meghitten, majd pár perc múlva egy kihallgatás tanúi leszünk, és egy tárgyalóteremben találjuk magunkat, ahol mi, résztvevők leszünk az esküdtszék tagjai. Innen indul a mi szerepünk a Freeszfe Salem című színházi társasjátékában, ahol mi döntjük el, kit akasszanak ma fel, és ki meneküljön meg. De ahhoz, hogy nyerjünk persze léteznie kellene a salemi boszorkányok igazságának…
Idén novemberben volt lehetőségem részt venni az ELTE BTK Színház és tudomány konferenciáján, melyet az elegáns és tágas kari tanácsteremben rendeztek meg. A rendezvény 9 …
Az Orlai Produkció legújabb előadását a tűzhely sercegése, a pörgős párbeszédek és a rikító ruhák látványa uralja. A nézők szinte érzik a színpadon áradó pirított fokhagyma illatát, a szájakban pedig összefut a nyál egy-egy étel elkészítése során. Az ízkavalkád és a látványos elemek ellenére hiányzik a színdarabból valami, amitől igazán maradandó lehetne. Kritika a Szuvidált szenvedélyek című darabról.
Molnár Ferenc egyik legszellemesebb darabját, az 1910-es A testőr című vígjátékot kelti életre a Centrál Színház a nagyszínpadon Ágoston Kati és Schmied Zoltán főszereplésével. A darabban egy sokak által áhított színésznő és egy híres színész történetét megelevenítve keveredik a szerelem, a féltékenység és a játékos színlelés. Egy pazar komédia bontakozik ki, ahol minden mozdulat, érzelmi megnyilvánulás és mondat a férfi–női viszony örök dilemmáit rejti magában, amelyek nemcsak a 20. századra voltak jellemzők, hanem mindig is kísérték és kísérni is fogják az emberi kapcsolatok alakulását.
Szinte hagyomány már, hogy minden harmadik évben egy délután erejéig óriásbábok és fúvószenekarok lepik el a „Viharsarok sugárútja”-ként számontartott békéscsabai Andrássy utat és környékét, akik gyermekszíveket igéző és a szülőket fiatalságukba visszaröpítő felvonulásukkal jelzik, hogy kezdetét vette a több, mint fél évszázados múltra visszatekintő Nemzetközi Bábfesztivál. Idén a menet a belvárost keresztező főtérláncolaton átkelve – Békéscsaba szívében ugyanis négy tér olvad egymásba, szépségükkel kihívóan versengve a város „igazi főterének” címéért – jutott el az Élővíz-csatorna zöldellő partjára. Innen a játékos és hömpölygő báb- és emberáradat egy szempillantás alatt a „folyó” túloldalán termett, hogy birtokba vegye a hajdani nemesi lakból modern művészeti központtá alakított Napsugár Bábszínház frissen renovált épületét és annak kertjét: a többnapos rendezvény újdonsült otthonát.
Fehérre festett arcok, minimalista díszlet, kicsavart karakterek. Maszkalapú színház. Egy csepp modernitás vegyítve a klasszikus dramaturgiával. Kísérleti színek, még sincs teljesen elhanyagolva a narratíva. Molière színművét a Kelet-Nyugati Alkotóműhely társulata dolgozta át; az évad utolsó produkciójára a Három Hollóban került sor. Csitneki Nóra kritikája.
Elefántok ugrálnak pókfonálon, a háttérben egy ortodox pap sétál, a kezében egy ikonnal, majd hirtelen leszakad a csillár a plafonról… Csak néhány részlet a Pókfonálon című előadásból, amelyek abszurditása ellenére a darab egészen autentikus és realista módon viszi színre öt szereplő életének tragédiáit. Rusznyák Gábor rendezése alapvetően szövegközpontú, de erőteljesen metaforikus, amelyben egyszerre hiszünk el mindent, amit látunk, és kérdőjelezzük meg folyamatosan, hogy helyesen tesszük-e. A történet alaphelyzete szerint egy férj (Lajos András) az éjszaka közepén bejelenti feleségének (Fazakas Júlia), hogy kolostorba vonul, mire a nő kétségbeesetten áthívja barátaikat, hogy segítsenek kideríteni, mi történik a férfival.
Az antik drámák különböző intenzitással, de valójában folyamatosan jelen vannak a színházi repertoárokban Aiszkhülosz Leláncolt Prométheusza esetében azt láthatjuk, hogy bár a rendszerváltás után két évtizedre eltűnt a magyar nyelvű színpadokról, 2014 óta látványosintenzitással jelent meg újra, és számtalan alternatív feldolgozás mellett kettő kőszínházi produkció is készült belőle. A továbbiakban ezen két előadást – Tarnóczi Jakab a Katona József Színházban bemutatott Leláncolt Prométheuszát és Tompa Gábor a Kolozsvári Állami Magyar Színházban színre vitt Prométheusz’22 című előadását – mutatom be.
Július 27–29. között első alkalommal kerül megrendezésre az összművészeti BABONA Fesztivál. A háromnapos rendezvényt Z-generációsok szervezik – nem csak „Z-seknek”. Céljuk a fesztivállal, hogy egy szabad és befogadó szellemű közegben biztosítsanak találkozási lehetőséget a friss szellemiségű alkotóknak és közönségnek, és persze, hogy közös, felszabadult művészeti élményt nyújtsanak azoknak, akik e három nap alatt ellátogatnak hozzájuk Szentendrére.