Hozzájárulási preferenciák testreszabása

Sütiket használunk a hatékony navigációhoz és bizonyos funkciók elvégzéséhez. Az alábbiakban az egyes hozzájárulási kategóriák alatt részletes információkat talál az összes sütiről.

A "Szükséges" kategóriába sorolt sütiket az Ön böngészője tárolja, mivel ezek elengedhetetlenek az oldal alapvető funkcióinak lehetővé tételéhez.... 

Mindig aktív

Necessary cookies are required to enable the basic features of this site, such as providing secure log-in or adjusting your consent preferences. These cookies do not store any personally identifiable data.

Nincs megjeleníthető süti.

Functional cookies help perform certain functionalities like sharing the content of the website on social media platforms, collecting feedback, and other third-party features.

Nincs megjeleníthető süti.

Analytical cookies are used to understand how visitors interact with the website. These cookies help provide information on metrics such as the number of visitors, bounce rate, traffic source, etc.

Nincs megjeleníthető süti.

Performance cookies are used to understand and analyze the key performance indexes of the website which helps in delivering a better user experience for the visitors.

Nincs megjeleníthető süti.

Advertisement cookies are used to provide visitors with customized advertisements based on the pages you visited previously and to analyze the effectiveness of the ad campaigns.

Nincs megjeleníthető süti.

Megjelenítve: 1 -10 / 21 eredményből

Tendenciák a divatkutatásban

Mindig is tudtam, hogy Pécs különleges helyet foglal el a magyar városok sorában. A Mecsek vadregényes lankáitól alig karnyújtásnyira ókeresztény katakombák és királyi temetést is látott templomtornyok vallanak kétezer év múltjáról; itt még eleven kulturális emlék a százötven éves török Hódoltság, ami mellett békében megfér a polgárkori városrész patinája és pompája. E település macskaköveit taposta egykoron Janus Pannonius püspök, valamint innen indult világhódító útjára a Zsolnay-kerámia – és a sor még hosszasan folytatható. A város zenéje országos viszonylatban több mint meghatározó, s úgy látszik ehhez zárkózott fel a divatvilág egy májusi hétvége alkalmával, amikor a Magyar Tudományos Akadémia (MTA), a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) és a Pécsi Tudományegyetem (PTE) jóvoltából megrendezésre került a Tendenciák a divatkutatásban II. konferencia. 

Az űrhajós, a Békakirály és a csillagok: Salamancát látni kell! – II. rész

Minden városnak megvan a maga hangulata. Akadnak azonban jól körvonalazható sajátosságokkal rendelkező települések, amelyek különlegességükből adódóan némi többletet is belecsempésznek atmoszférájukba. Ilyenek a kikötővárosok, a szárazföldi világ vízmosta kapui, ahol sóízű fuvallat lengi be a dokkok és árbócok birodalmát; a föld mélyének titkait kutató, keménykötésű, de szorgos lakókkal megáldott bányavárosok, vagy a fürdővárosok, ahol a gyógycsarnokok párás levegőjébe a test és lélek újjáéledésének misztériuma vegyül. És ilyenek az egyetemvárosok is, e tudománytól és ifjonti hévtől telítődő szellemi metropoliszok, melyek közé az ibériai Salamanca is tartozik. Az a spanyol város, ahol szimbolikusan új értelmet nyer Salvador Dalí Elfolyó idője…

Az űrhajós, a Békakirály és a csillagok: Salamancát látni kell! – I. rész

Minden városnak megvan a maga hangulata. Akadnak azonban jól körvonalazható sajátosságokkal rendelkező települések, amelyek különlegességükből adódóan némi többletet is belecsempésznek atmoszférájukba. Ilyenek a kikötővárosok, a szárazföldi világ vízmosta kapui, ahol sóízű fuvallat lengi be a dokkok és árbócok birodalmát; a föld mélyének titkait kutató, keménykötésű, de szorgos lakókkal megáldott bányavárosok, vagy a fürdővárosok, ahol a gyógycsarnokok párás levegőjébe a test és lélek újjáéledésének misztériuma vegyül. És ilyenek az egyetemvárosok is, e tudománytól és ifjonti hévtől telítődő szellemi metropoliszok, melyek közé az ibériai Salamanca is tartozik. Az a spanyol város, ahol szimbolikusan új értelmet nyer Salvador Dalí Elfolyó idője…

Akivel elkezdődtek a kilencvenes évek – Peter Lindbergh divatfotó-kiállítása a Műcsarnokban

A Szovjetunió, és vele együtt az addig ismert világrend már széthullóban volt, amikor az „angyalok városában” Julia Roberts betipegett az Ambassador Hotel tágas halljába. A seattle-i garázsok mélyéről rendületlenül tört magának utat a grunge stílus szószólója, a Nirvana együttes – Kurt Cobainnel az élen, míg New York utcáin egy röpke pillanat erejéig összeállt öt fotómodell. Az összetartozást sugalló természetes és csendes mosolyok mára ikonikus felvétellé váltak nemcsak a divatfotózás, de az egyetemes fényképészet történetében is, és egy új, friss és szexis kor hajnalát jelezték. Erre a korszakváltásra érzett rá ama idők egyik legkeresettebb vizuális művésze, Peter Lindbergh, akinek 1990-es évek eleji alkotásaiból nyílt kamarakiállítás a fővárosi Műcsarnokban a Budapest Fotófesztivál részeként.

Divatlabor a Bercsényi utcában

Az idei év áprilisában sajátos divatlaborrá változik át az újbudai Adaptér. A kreatív technológiai tudásbázisként működő helyiség és közösség azonban korántsem csak divatbemutatókkal vagy szimpla műhelyfoglalkozásokkal készül a látogatónak, hanem a fenntarthatóság és a harmonikus jövő figyelembevételével igyekeznek szemléletet formálni, valamint eszmét cserélni a változások előtt álló és megújulásra törekvő divat- és textilipar témakörében. Esik majd szó a mesterséges intelligencia és a divat bimbózó kapcsolatáról, lehetőség nyílik babagardrób készítésére az újrahasznosítás jegyében, de lesz még színtanácsadás és fiatal és feltörekvő hazai tervezőkkel szervezett találkozók is. Mi ezúttal a programsorozat nyitóesemény, az összművészeti találkozónak is beillő Waste-Data – A fenntartható divathónap kiállításán jártunk.

Törékeny stabilitás: Gulyás Andrea Katalin kiállítása a Faur Zsófi Galériában

Egy koratavaszi estén izgatott tömeg lepte el a Bartók Béla Boulevard epicentrumában található Faur Zsófi Galériát. Ekkor zajlott ugyanis Gulyás Andrea Katalin képzőművész Törékeny stabilitás című kiállításmegnyitója, amely szembesíteni kívánt modern és zakatoló világunk törékeny, mondhatni sérülékeny voltával, s ezt a törékenységet éppen saját, hétköznapinak gondolt tárgyainkon keresztül tükrözte vissza ránk. A falakon függő festmények és az emelvényeken elhelyezett plasztikák a tárgyak nyelvén hozták helyzetbe az embert és annak viszonyrendszerét, legyen szó a külvilághoz fűződő kapcsolatunk boncolgatásáról, vagy önmagunk e viszonyban történő elhelyezéséről. „Hisz hol is vagyok én ebben a töredezett káoszban?” – tette fel a kérdést Gulyás Andrea Katalin. „Ott, a Törékeny stabilitásban.” – felelték a tárgyak.

„Újra törekedni Andrássy köpönyegében Munkácsy ecsetjével”: Egy rendhagyó gimnáziumi projekt Békéscsabán – interjú Szabó László igazgatóval

Beszélgetés után csendben néztem az udvart, a tornapálya salakját és a fehér-sárga falakat. Négy esztendő tengernyi emléke ötlött fel bennem, és jóllehet volt tanáraim ugyanolyan szeretettel fogadtak, mintha csak tegnap ballagtam volna ki a főbejáraton, az érettségi bizonyítványommal a kezemben, de szívem mélyén mégis éreztem, ez az iskola már nem ugyanaz, mint 2018-ban. És ez mennyire jó így! Immáron hét éve ugyanis, hogy Békéscsabán kezdetét vette a vidéki Magyarország egyik legizgalmasabb középiskolai projektje, amely egyszerre sűríti magába a névadó, Andrássy Gyula, valamint Munkácsy Mihály szellemiségét – és napjaink szédületes, ugyanakkor nagyon is innovatív fejlődését. Van itt minden, amit egy átlagos gimnáziumtól nem várna az ember: közgazdasági mentorprogram és történelmi-polgári szalon, bazárjellegű nyílt nap és fúzió a helyi kulturális negyeddel. Ennek tükrében beszélgettünk az újonnan megtalált feladatokról, a nagy szellemi elődökről és a 21. század felelősen érző és viselkedő pedagógusszerepéről Szabó László főigazgatóval, történelemtanárral, az Andrássy-koncepció megálmodójával.

Minden madár társat választ – A Magyar Menyasszony és a modernkori kerítőnő

Tavaszi szél vizet áraszt, virágom, virágom. Minden madár társat választ. Pont. Pont. Pont. A 21. század pörgő-forgó világában számos korábban megkérdőjelezhetetlennek gondolt társadalmi szerep formálódott át a nőkre és férfiakra vonatkozóan, és ez alapvető újdonságokat hozott az élet olyan területeire is, mint a párválasztás. Általában ezt gondoljuk elsőre, holott a tartós, akár élethosszig tartó párkapcsolatnak napjainkban is számos figyelembe veendő szempontja van, és e téren korántsem állunk olyan távol szépanyáink és dédanyáink korától. Persze megváltoztak az ismerkedés és az együttélés terei, ám a lényeget érintő kérdések ugyanazok maradtak. Akad-e olyan személy, akivel azonos értékek mentén építhetjük fel közös életünket? Miként tudjuk megteremteni a lelki és anyagi stabilitás alapjait? Egyáltalán hol tudunk rálelni korunk folyton alakuló, rugalmasságot és mobilitást előnyben részesítő világában a nagy Őre? A Házasság Hetének zárónapján e kérdések körül folyt a beszélgetés a Magyar Nemzeti Múzeum egykoron országgyűlési vitákat látott dísztermében Simonovics Ildikó, a Magyar Menyasszony kiállítás kurátora és Nagy Erika modernkori kerítőnő között.

A lány az nagyon is van! – Csapó Ida kiállítása a Kesztyűgyárban

Egy zimankós januári estén felszálltam a Blaha Lujza tér sarkán várakozó 99-es buszra, s a kék járművel elvitettem magam a Magdolnanegyed szívébe. Úticélom a Kenguru és a Liza, a rókatündér című filmekből ismert Mátyás tér volt, pontosabban a tér sarkán álló hajdani kesztyűgyár, amely ipari múltját levetkőzve immáron közösségi házként és galériaként funkcionál, az itt lakó polgárok örömére. E falak között nyílt meg 2025. január 14-én Csapó Ida „…a lány az éppen, hogy csak van…” című kiállítása, amely harminc, párnahuzatba álmodott portréval kíván gondolatokat ébreszteni a női szerepvállalással kapcsolatosan az odalátogatókban. Akad köztük ókori matematikus és romantika korabeli írónő, diplomata és háborús embermentő, számítástechnikus és dadaista képzőművész. Mindannyian hozzátettek valamit a világhoz, és ami talán a legjobban összeköti őket, azt az angolszász terminológiából kölcsönzött „történelmi nővériség” (historical sisterhood) fogalmával lehet kifejezni. E közös, a múltat, jelent és jövőt áthidaló kapocs megjelenítéséről, továbbá a sok eseteben úttörő, nagyon is innovatív életutakról esik szó a tárlatot bemutató cikkben.

(Csak) Elképzelt Univerzum?

Este hat óra. Elcsendesedett a Klauzál téri Vásárcsarnok. Csak a kihűlt asztalok és letakart ládák emlékeztetnek a délelőtti piachangulatra, s egyre halványabban pislákolnak a közeli Spar fényei. Ám az emelet csak most kelt igazán életre. Ugyanis a dualizmus patináját őrző, a közelmúltban szépen felújított árkádok alatt halkan morajló tömeg fogadja az arra járókat, akik képről-képre vándorolva kerülhetnek közelebb az Univerzum titkaihoz – legyen szó egyéni történet felgöngyölítéséről vagy a csillagködök végtelen távolságában felsejlő, a létünk nagy kérdéseire irányuló filozófiai gondolatok megleléséről. A különböző terekben, apró beugrókban lévő pontok sokasága szabadon bejárható, s különlegessége, hogy a kozmikus tájképek formáját öltő alkotások alapját az egyik leghétköznapibb anyag, a por ihlette. Hiszen a „a por a világ példázata (…) mert egészen anyagi értelemben az a maradék, amely a létezésről tanúskodik, annak bizonyítéka, de még inkább a célja, hogy a világmindenség része legyen.” E szavakkal vezette be a művészetkedvelő nézőket 2024. november 27-én Pecsics Mária fotográfus az általa létrehozott Elképzelt Univerzumba, amelynek földi otthonául ezúttal az erzsébetvárosi Ladó Galéria szolgált.