Hozzájárulási preferenciák testreszabása

Sütiket használunk a hatékony navigációhoz és bizonyos funkciók elvégzéséhez. Az alábbiakban az egyes hozzájárulási kategóriák alatt részletes információkat talál az összes sütiről.

A "Szükséges" kategóriába sorolt sütiket az Ön böngészője tárolja, mivel ezek elengedhetetlenek az oldal alapvető funkcióinak lehetővé tételéhez.... 

Mindig aktív

Necessary cookies are required to enable the basic features of this site, such as providing secure log-in or adjusting your consent preferences. These cookies do not store any personally identifiable data.

Nincs megjeleníthető süti.

Functional cookies help perform certain functionalities like sharing the content of the website on social media platforms, collecting feedback, and other third-party features.

Nincs megjeleníthető süti.

Analytical cookies are used to understand how visitors interact with the website. These cookies help provide information on metrics such as the number of visitors, bounce rate, traffic source, etc.

Nincs megjeleníthető süti.

Performance cookies are used to understand and analyze the key performance indexes of the website which helps in delivering a better user experience for the visitors.

Nincs megjeleníthető süti.

Advertisement cookies are used to provide visitors with customized advertisements based on the pages you visited previously and to analyze the effectiveness of the ad campaigns.

Nincs megjeleníthető süti.

Megjelenítve: 1 -10 / 16 eredményből

Törékeny stabilitás: Gulyás Andrea Katalin kiállítása a Faur Zsófi Galériában

Egy koratavaszi estén izgatott tömeg lepte el a Bartók Béla Boulevard epicentrumában található Faur Zsófi Galériát. Ekkor zajlott ugyanis Gulyás Andrea Katalin képzőművész Törékeny stabilitás című kiállításmegnyitója, amely szembesíteni kívánt modern és zakatoló világunk törékeny, mondhatni sérülékeny voltával, s ezt a törékenységet éppen saját, hétköznapinak gondolt tárgyainkon keresztül tükrözte vissza ránk. A falakon függő festmények és az emelvényeken elhelyezett plasztikák a tárgyak nyelvén hozták helyzetbe az embert és annak viszonyrendszerét, legyen szó a külvilághoz fűződő kapcsolatunk boncolgatásáról, vagy önmagunk e viszonyban történő elhelyezéséről. „Hisz hol is vagyok én ebben a töredezett káoszban?” – tette fel a kérdést Gulyás Andrea Katalin. „Ott, a Törékeny stabilitásban.” – felelték a tárgyak.

„Újra törekedni Andrássy köpönyegében Munkácsy ecsetjével”: Egy rendhagyó gimnáziumi projekt Békéscsabán – interjú Szabó László igazgatóval

Beszélgetés után csendben néztem az udvart, a tornapálya salakját és a fehér-sárga falakat. Négy esztendő tengernyi emléke ötlött fel bennem, és jóllehet volt tanáraim ugyanolyan szeretettel fogadtak, mintha csak tegnap ballagtam volna ki a főbejáraton, az érettségi bizonyítványommal a kezemben, de szívem mélyén mégis éreztem, ez az iskola már nem ugyanaz, mint 2018-ban. És ez mennyire jó így! Immáron hét éve ugyanis, hogy Békéscsabán kezdetét vette a vidéki Magyarország egyik legizgalmasabb középiskolai projektje, amely egyszerre sűríti magába a névadó, Andrássy Gyula, valamint Munkácsy Mihály szellemiségét – és napjaink szédületes, ugyanakkor nagyon is innovatív fejlődését. Van itt minden, amit egy átlagos gimnáziumtól nem várna az ember: közgazdasági mentorprogram és történelmi-polgári szalon, bazárjellegű nyílt nap és fúzió a helyi kulturális negyeddel. Ennek tükrében beszélgettünk az újonnan megtalált feladatokról, a nagy szellemi elődökről és a 21. század felelősen érző és viselkedő pedagógusszerepéről Szabó László főigazgatóval, történelemtanárral, az Andrássy-koncepció megálmodójával.

Minden madár társat választ – A Magyar Menyasszony és a modernkori kerítőnő

Tavaszi szél vizet áraszt, virágom, virágom. Minden madár társat választ. Pont. Pont. Pont. A 21. század pörgő-forgó világában számos korábban megkérdőjelezhetetlennek gondolt társadalmi szerep formálódott át a nőkre és férfiakra vonatkozóan, és ez alapvető újdonságokat hozott az élet olyan területeire is, mint a párválasztás. Általában ezt gondoljuk elsőre, holott a tartós, akár élethosszig tartó párkapcsolatnak napjainkban is számos figyelembe veendő szempontja van, és e téren korántsem állunk olyan távol szépanyáink és dédanyáink korától. Persze megváltoztak az ismerkedés és az együttélés terei, ám a lényeget érintő kérdések ugyanazok maradtak. Akad-e olyan személy, akivel azonos értékek mentén építhetjük fel közös életünket? Miként tudjuk megteremteni a lelki és anyagi stabilitás alapjait? Egyáltalán hol tudunk rálelni korunk folyton alakuló, rugalmasságot és mobilitást előnyben részesítő világában a nagy Őre? A Házasság Hetének zárónapján e kérdések körül folyt a beszélgetés a Magyar Nemzeti Múzeum egykoron országgyűlési vitákat látott dísztermében Simonovics Ildikó, a Magyar Menyasszony kiállítás kurátora és Nagy Erika modernkori kerítőnő között.

A lány az nagyon is van! – Csapó Ida kiállítása a Kesztyűgyárban

Egy zimankós januári estén felszálltam a Blaha Lujza tér sarkán várakozó 99-es buszra, s a kék járművel elvitettem magam a Magdolnanegyed szívébe. Úticélom a Kenguru és a Liza, a rókatündér című filmekből ismert Mátyás tér volt, pontosabban a tér sarkán álló hajdani kesztyűgyár, amely ipari múltját levetkőzve immáron közösségi házként és galériaként funkcionál, az itt lakó polgárok örömére. E falak között nyílt meg 2025. január 14-én Csapó Ida „…a lány az éppen, hogy csak van…” című kiállítása, amely harminc, párnahuzatba álmodott portréval kíván gondolatokat ébreszteni a női szerepvállalással kapcsolatosan az odalátogatókban. Akad köztük ókori matematikus és romantika korabeli írónő, diplomata és háborús embermentő, számítástechnikus és dadaista képzőművész. Mindannyian hozzátettek valamit a világhoz, és ami talán a legjobban összeköti őket, azt az angolszász terminológiából kölcsönzött „történelmi nővériség” (historical sisterhood) fogalmával lehet kifejezni. E közös, a múltat, jelent és jövőt áthidaló kapocs megjelenítéséről, továbbá a sok eseteben úttörő, nagyon is innovatív életutakról esik szó a tárlatot bemutató cikkben.

(Csak) Elképzelt Univerzum?

Este hat óra. Elcsendesedett a Klauzál téri Vásárcsarnok. Csak a kihűlt asztalok és letakart ládák emlékeztetnek a délelőtti piachangulatra, s egyre halványabban pislákolnak a közeli Spar fényei. Ám az emelet csak most kelt igazán életre. Ugyanis a dualizmus patináját őrző, a közelmúltban szépen felújított árkádok alatt halkan morajló tömeg fogadja az arra járókat, akik képről-képre vándorolva kerülhetnek közelebb az Univerzum titkaihoz – legyen szó egyéni történet felgöngyölítéséről vagy a csillagködök végtelen távolságában felsejlő, a létünk nagy kérdéseire irányuló filozófiai gondolatok megleléséről. A különböző terekben, apró beugrókban lévő pontok sokasága szabadon bejárható, s különlegessége, hogy a kozmikus tájképek formáját öltő alkotások alapját az egyik leghétköznapibb anyag, a por ihlette. Hiszen a „a por a világ példázata (…) mert egészen anyagi értelemben az a maradék, amely a létezésről tanúskodik, annak bizonyítéka, de még inkább a célja, hogy a világmindenség része legyen.” E szavakkal vezette be a művészetkedvelő nézőket 2024. november 27-én Pecsics Mária fotográfus az általa létrehozott Elképzelt Univerzumba, amelynek földi otthonául ezúttal az erzsébetvárosi Ladó Galéria szolgált.

Én kicsi balti naplóm – Interjú Kulasák Noémivel, a tallinni Kadriorgi Művészeti Múzeum gyakornokával

Amikor Kulasák Noémi első mesterszakos óráinak egyikén egy bizonyos Fjodor Mihajlovicsot idézve azt mondta, hogy „a szépség fogja megmenteni a világot”, már tudtam, hogy benne tényleg otthonra lel e gondolat. Az ELTE-n, az orosz kultúra bűvöletében eltöltött öt esztendőt követően pedig úgy döntött, belevág élete (eddigi legnagyobb) kalandjába és a szlavisztika–orosz alapszakon, valamint a ruszisztika mesterszakon elsajátított ismeretekkel a háta mögött megpályázott egy fél éves időtartamra szóló szakmai gyakorlatot az észt fővárosba, ahol életre szóló élmények és a szívében megszülető nagy elköteleződés várt rá.

Fürdőélet, dolce vita, Dolcissima

A budai Fonódó. Suhanó Duna-part, csendbe burkolódzó Hűvösvölgy, az egyenesen is kanyargó Váralja, vagy a buborékba fúló Budafok. Megannyi sárga csík tekereg inda módjára a főváros B betűs oldalán, s mi nap mint nap láthatjuk ablakaikból az ismert csodákat: a Várat, a Gellért-hegy hatalmas szikláját, a Városmajor patinás villáit. De mi a helyzet a rejtett varázzsal? Egy-egy balkonnal, a fátyolként összeboruló ágak játékával, a kávé- és péksütemény-illatú kis közökkel? A megélt pillanat varázsával? Mert minden egyes megálló megannyi történetet rejt, emberi sorsokat, a Múlt és a Jelen összefonódását.

            Az ehhez hasonló nagybetűs pillanatok megélésében segédkeznek a kávézók. Otthonos zugok, elmélyülésre vagy épp a zsivajban való elveszésre alkalmas helyek, amelyek nagyszerű kiindulópontjai az érzéki és vállalkozó szellem intellektuális kalandozásainak. Hajdanában Budapest Közép-Európa egyik kávéfővárosa volt. A békebeli idők azóta korrá nemesedtek, ám az ízek és a történetek megmaradtak. Sőt mi több, gazdagodtak. Ezt a gazdagságot segít feltárni és megélni a 19-es járat, amely úgy is ismeretes, mint a Cukorvillamos.

Szintetikus színvarázs

Nagy és Kemény. 2.0. E szavak hallatán gyűlt egybe a Keleti Károly utca művészetkedvelő közönsége a Képező Galéria hatalmas üvegablakai előtt 2024. szeptember 5-én csütörtök este, hogy megcsodálhassa a kortárs hazai képzőművészet két kiemelkedő alakjának fényben ragyogó alkotásait. A tárlat fő érdeme azonban az, hogy nem merült ki Kemény György (1936–) és Nagy Bernadette „Nade” (1953–) munkásságának közös nevezőre hozásában, hanem jóval túlmutatva az alkotói-művészeti, valamint a kurátor által megálmodott egység megvalósításán, egyfajta szellemi kirándulásra hívja nézőit a színek és árnyalatok világába. Ahogy Dr. Mészáros Flóra művészettörténész fogalmazta meg nyitóbeszédben, az alternatív cím – Találkozások – talán sokkal többet mond a látottakról, mint azt elsőre gondolnánk, így képzettársításainkra és a lélek színekre rezonáló rezdüléseire hivatkozva mi is körbejártuk a budai galéria szeptemberi kiállítását.

Gyógyító Művészet

A festmények néha titokzatos varázzsal bírnak. Vajon mi lehet az a bűbájos erő, amely évszázadok óta rabul ejti a kíváncsi ember tekintetét, mi lehet az a vonzás, melynek hatására hosszú órákat is eltöltünk egy-egy vászon előtt, sakkjátszmába bonyolódva tekintetünk és a részletek között? Megeshet, hogy a válasz talán annyira profán, hogy sutba dobhatjuk minden előre megfogalmazott elméletünket és műelemző koncepciónkat egy-egy, a rejtély nyitját jelentő elem kedvéért – amint azt a művészi viccnek és ötletes reklámnak egyaránt beillő, az ausztriai Bad Ischlben található Kur-Apotheke gyógyszertár sikátora sugallja.

Délutáni avantgárd műfaj – PowerPoint Triptichon

„Először megidézzük a személyt, majd megidézzük a művet, s végül hidat képezünk az életmű és az alkotó között” – e szavakkal vette kezdetét 2024. június 6-án délután az óbudai Kassák Múzeumban tartott Hommage á Han Anna (1943–2019) című pódiumbeszélgetés. Az Uitz Béla és az orosz ikon/avantgárd-kiállítás mellékeseményeként megrendezett programon a Han Anna-iskola növendékei emlékeztek meg egykori mesterükről, aki maga is ezer szállal kötődött a századfordulós orosz művészet, valamint az avantgárd témájához. A rendezvény alcíme – Vizualitás és irodalom az orosz szimbolizmus és avantgárd műfajában – hű maradt magához, ám az előadói műfaj terén észrevehető volt némi újragondolás. A lehető legjobb értelemben.