Mága Zsanett Az új szemeszter kezdetével folytatódott az ELTE Média és Kommunikáció Tanszéke által szervezett, közkedvelt beszélgetéssorozat, a Szabad Beszéd Lampé Ágnessel. Az év első vendége Ács Dániel volt, aki leginkább a 444.hu újságírójaként és dokumentumfilm-rendezőként vált ismertté. A február 19-ei beszélgetésen többek között az oknyomozó újságírás világába vezette be a résztvevőket egy bűnügyi szervezetről szóló cikke segítségével, ami nagy visszhangot váltott ki a megjelenése idején.
Ács Dániel nem először járt az ELTE-n, ugyanis azon felül, hogy ő is itt tanult, oktatóként is találkozhattak vele a hallgatók. A videós újságírás elméleti és gyakorlati alapjait is tanította az egyetemen, kurzusán a tanulók elsajátíthatták az internetes tartalmak készítésének fortélyait. Ács Dániel 2006 óta foglalkozik videós tartalmak készítésével, akkor még az Indexnél dolgozott, majd 2013-ban csatlakozott az újonnan megalakult 444.hu csapatába, ahol a mai napig tevékenykedik. A beszélgetés során kiemelte, hogy több műfajjal is foglalkozik, például irodalomtörténeti témákkal, amelyre a legjobb példa az első könyve, amelyben Radnóti Miklós halálának rejtélyes körülményeit járta körül.
A majdnem két órás beszélgetésen rengeteg izgalmas téma került elő, szó esett a médiaipari szektor változásairól és az ezekkel járó kihívásokról is. Ács Dániel szerint a professzionális újságírás korszaka véget ért. Mára egy közszereplő is könnyen el tud érni nagyobb közönséget a közösségi médiában, így az újságíróknak nincs akkora kitüntetett, közvetítő szerepük, mint régen. Ács Dániel nem feltétlenül tartja ezt kedvezőtlennek, mert így nemcsak egy szűk, szakmai kör alakítja a hír áramlását, hanem mások is beleszólhatnak a folyamatba.
A média változó helyzetére adott reakciókat Ács párhuzamba állította olyan esetekkel, mint amikor morális pánik alakult ki a könyvnyomtatás körül vagy a videójátékok elterjedése miatt. Ács véleménye szerint a hírek kritikus, átlátható közlése egy olyan feladat, amelyet szakmailag csak egy újságíró tud elvégezni, így ez a szerep a változó médiakörnyezet ellenére sem veszíti el jelentőségét, hanem inkább új formákban és felületeken válik továbbra is nélkülözhetetlenné.
Ács Dániel leginkább oknyomozó újságíróként vált ismertté. Eleinte nem tudatosan kezdett el ezzel a területtel foglalkozni, csupán érdekelték a lokális ügyek. Ferencvárosban lakott, ezért az ottani intézkedéseket kezdte el kutatni, ezek összefonódásából alakultak ki a tényfeltáró cikkekhez szükséges információmorzsák. Lampé Ágnes érdeklődött afelől, hogy mennyire félt az egésztől, amikor már komolyabban is foglalkozott vele, és hogyan befolyásolta a családja és a saját életét ez a munka. Ács elmondása szerint eleinte félt a feladattól, de a közössége érdekeit helyezte előtérbe, és érezte, hogy mélyen bele kell ásnia magát ezekbe az ügyekbe, ha fejlődést szeretne elérni. A családjának is elmondta ezeket a szempontokat, és ők is tudták, hogy fontos előrelépést hozhat ez a munka, így nem alakult ki ebből nagyobb konfliktus. Azonban azzal számolnia kellett, hogy minél többet tudott meg egy ügyről, annál többen akarták beperelni őt. Elmesélte, hogy pályája kezdetén, első tényfeltáró írásai között egy sajtó-helyreigazítási perbe is keveredett. A cikkben arról írt, hogy egy már lebontott házra a bontási munkálatok után is kötöttek kéményfelújítási szerződést, amely elég különös egy üres épület esetében. Egy pontatlanság miatt vált támadhatóvá az írása, ugyanis azt állította, hogy az önkormányzat korábban egyáltalán nem költött az adott ingatlanra, viszont mint később kiderült, 1991-ben mégis volt erre példa. Elismerte, hogy ennél az esetnél hibázott, a pert pedig végül elvesztette. Tapasztalata szerint a legnagyobb probléma az volt, hogy az olvasók nagy része ezután nem a cikk lényegére figyelt, hanem egész írását hiteltelennek minősítették. Tapasztalata szerint ez az egyik legnehezebb a munkájában: nem szabad hibázni, mert egy-két apró tévedés is súlyos következményeket hozhat magával.
A beszélgetés következő részében Lampé Ágnes Ács Dániel egyik legismertebb munkájára, a BKV-s bűnszervezetről szóló A Nagymester mögött állt egy nála jóval nagyobb mester című tényfeltáró cikkére tért ki, különösen annak hátterét és készítésének körülményeit középpontba állítva. Először is az érdekelte Lampé Ágnest, hogy hogyan éri el egy újságíró, hogy egy ilyen súlyos témában megnyíljanak neki. Ács Dániel szerint több motivációja is lehet ilyenkor egy embernek: például, ha valaki sokat szerepelt már cikkekben, de egyszer sem készült vele hosszabb beszélgetés, egy interjú lehetőséget ad számára, hogy saját narratíváját formálja, így ő irányítja, hogy mi kerülhessen ki róla. Ennél az esetnél azonban valószínűbbnek tartotta, hogy a „Nagymesternek” nem volt ezen kívül más választása, hogy ne ő váljon egyedül az egész ügy bűnbakjává. Kiemelte, hogy az oknyomozás során kulcsfontosságú a bizalom kiépítése. Ennek érdekében nem támadó kérdésekkel indít, hanem inkább betekintést enged a saját munkájába: elmondja, min dolgozik, kikkel beszélt már – akár olyan neveket is említve, akiket az interjúalany ismerhet, hogy megbízhatónak tűnjön a másik fél számára. Legtöbbször sok időnek kell eltelnie ahhoz, hogy a bizalmi kapcsolat kialakulhasson: például olyan esete is volt, hogy csak négy év után kapott meg egy fontos információt valakitől. Azt tanácsolta, hogy aki ilyen munkába vág bele, az legyen felkészült, de mégis keltse azt a látszatot, hogy aki az információkat szolgáltatja neki, az sokkal többet tud nála. Alázatosnak kell maradni, semmiképp nem jó irány, ha felsőbbrendűnek gondolja magát az újságíró.
Az ügy kapcsán még elmondta, hogy különösen izgalmasnak találta feltérképezni a bűnszervezet működését és befolyását, valamint azt, hogy miként tudott egy ilyen hálózat hosszú időn keresztül fennmaradni. A „Nagymesterrel” való kommunikáció is szokatlan körülmények között zajlott: kizárólag egy füzeten keresztül, írásban kommunikált vele eleinte, a találkozók pedig titkosított módon, például a Rudas-fürdőben történtek. „A BKV-s bűnszervezet olyan volt, mint egy rossz gengszterfilm” – fűzte hozzá Ács Dániel, miután beszámolt arról, hogy a szervezeten belül jelen volt a pénzmosás, a kódnevek használata, valamint a súlyos drogfogyasztás is.
A beszélgetésbe a résztvevők is aktívan bekapcsolódtak és kérdeztek, így szinte pillanatok alatt véget ért az idei első Szabad Beszéd Lampé Ágnessel. Azonban nem kell sokat várni a következő alkalmakra, ugyanis az egyik szervezőtől megtudtuk, hogy már három másik közszereplő is elfogadta a meghívást, így a sorozat a közeljövőben is tartogat izgalmas meglepetéseket.
Kiemelt kép forrása: ELTE BTK honlapja.
