Megjelenítve: 11 -20 / 35 eredményből

Múltbeli Modern Magyarország

Minden év őszén az ELTE BTK Modernkori Magyarország Doktori Program hallgatóinak jóvoltából pezsgő élettel telik meg az egyetemi Szekfű Gyula Könyvtár. Nem volt ez idén sem másképp, hisz e falak között tartották meg 2025. október 2-án az immáron hagyománnyá vált MOMA-konferenciát. A tizenöt előadó részvételével megtartott rendezvényen a hallgatóság betekintést nyerhetett a 18–20. századi magyar történelem megannyi érdekfeszítő kérdésébe, miközben újabb és újabb inspirációk születtek, valamint friss ismeretségek kötődtek.

Nem bánok Semmi(t)! – Epizódok a XIX. Nemzetközi Bábfesztiválról

Szinte hagyomány már, hogy minden harmadik évben egy délután erejéig óriásbábok és fúvószenekarok lepik el a „Viharsarok sugárútja”-ként számontartott békéscsabai Andrássy utat és környékét, akik gyermekszíveket igéző és a szülőket fiatalságukba visszaröpítő felvonulásukkal jelzik, hogy kezdetét vette a több, mint fél évszázados múltra visszatekintő Nemzetközi Bábfesztivál. Idén a menet a belvárost keresztező főtérláncolaton átkelve – Békéscsaba szívében ugyanis négy tér olvad egymásba, szépségükkel kihívóan versengve a város „igazi főterének” címéért – jutott el az Élővíz-csatorna zöldellő partjára. Innen a játékos és hömpölygő báb- és emberáradat egy szempillantás alatt a „folyó” túloldalán termett, hogy birtokba vegye a hajdani nemesi lakból modern művészeti központtá alakított Napsugár Bábszínház frissen renovált épületét és annak kertjét: a többnapos rendezvény újdonsült otthonát.

A Hunyadi-prófécia: Kritika A trón című történelmi musicalről

Az Úr születésétől számított 2025. esztendő március havában emberek ezrei ültek a televízióképernyő elé, hogy szemtanúi legyenek a magyar sorozatgyártás valaha volt egyik legnagyobb produkciójának. A tízrészes Hunyadi – A Holló felemelkedése Bán Mór regényciklusa alapján a legendás törökverő vitéz korába kalauzolta vissza a nézőket, amelynek farvizén hallatlanul nagy érdeklődés bontakozott ki a magyar középkor e kései szakasza iránt. Podcast-beszélgetések történészekkel, író-olvasó találkozók és színészi interjúk szegélyezték a Hunyadi-láz terjedésének útját, amelyet a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház sajátos módon kívánt erősíteni: 2025 márciusában majdnem a sorozattal párhuzamosan műsorra tűzte A trón című történelmi musicaljét.

Tendenciák a divatkutatásban

Mindig is tudtam, hogy Pécs különleges helyet foglal el a magyar városok sorában. A Mecsek vadregényes lankáitól alig karnyújtásnyira ókeresztény katakombák és királyi temetést is látott templomtornyok vallanak kétezer év múltjáról; itt még eleven kulturális emlék a százötven éves török Hódoltság, ami mellett békében megfér a polgárkori városrész patinája és pompája. E település macskaköveit taposta egykoron Janus Pannonius püspök, valamint innen indult világhódító útjára a Zsolnay-kerámia – és a sor még hosszasan folytatható. A város zenéje országos viszonylatban több mint meghatározó, s úgy látszik ehhez zárkózott fel a divatvilág egy májusi hétvége alkalmával, amikor a Magyar Tudományos Akadémia (MTA), a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) és a Pécsi Tudományegyetem (PTE) jóvoltából megrendezésre került a Tendenciák a divatkutatásban II. konferencia. 

Az űrhajós, a Békakirály és a csillagok: Salamancát látni kell! – II. rész

Minden városnak megvan a maga hangulata. Akadnak azonban jól körvonalazható sajátosságokkal rendelkező települések, amelyek különlegességükből adódóan némi többletet is belecsempésznek atmoszférájukba. Ilyenek a kikötővárosok, a szárazföldi világ vízmosta kapui, ahol sóízű fuvallat lengi be a dokkok és árbócok birodalmát; a föld mélyének titkait kutató, keménykötésű, de szorgos lakókkal megáldott bányavárosok, vagy a fürdővárosok, ahol a gyógycsarnokok párás levegőjébe a test és lélek újjáéledésének misztériuma vegyül. És ilyenek az egyetemvárosok is, e tudománytól és ifjonti hévtől telítődő szellemi metropoliszok, melyek közé az ibériai Salamanca is tartozik. Az a spanyol város, ahol szimbolikusan új értelmet nyer Salvador Dalí Elfolyó idője…

Az űrhajós, a Békakirály és a csillagok: Salamancát látni kell! – I. rész

Minden városnak megvan a maga hangulata. Akadnak azonban jól körvonalazható sajátosságokkal rendelkező települések, amelyek különlegességükből adódóan némi többletet is belecsempésznek atmoszférájukba. Ilyenek a kikötővárosok, a szárazföldi világ vízmosta kapui, ahol sóízű fuvallat lengi be a dokkok és árbócok birodalmát; a föld mélyének titkait kutató, keménykötésű, de szorgos lakókkal megáldott bányavárosok, vagy a fürdővárosok, ahol a gyógycsarnokok párás levegőjébe a test és lélek újjáéledésének misztériuma vegyül. És ilyenek az egyetemvárosok is, e tudománytól és ifjonti hévtől telítődő szellemi metropoliszok, melyek közé az ibériai Salamanca is tartozik. Az a spanyol város, ahol szimbolikusan új értelmet nyer Salvador Dalí Elfolyó idője…

Akivel elkezdődtek a kilencvenes évek – Peter Lindbergh divatfotó-kiállítása a Műcsarnokban

A Szovjetunió, és vele együtt az addig ismert világrend már széthullóban volt, amikor az „angyalok városában” Julia Roberts betipegett az Ambassador Hotel tágas halljába. A seattle-i garázsok mélyéről rendületlenül tört magának utat a grunge stílus szószólója, a Nirvana együttes – Kurt Cobainnel az élen, míg New York utcáin egy röpke pillanat erejéig összeállt öt fotómodell. Az összetartozást sugalló természetes és csendes mosolyok mára ikonikus felvétellé váltak nemcsak a divatfotózás, de az egyetemes fényképészet történetében is, és egy új, friss és szexis kor hajnalát jelezték. Erre a korszakváltásra érzett rá ama idők egyik legkeresettebb vizuális művésze, Peter Lindbergh, akinek 1990-es évek eleji alkotásaiból nyílt kamarakiállítás a fővárosi Műcsarnokban a Budapest Fotófesztivál részeként.

Divatlabor a Bercsényi utcában

Az idei év áprilisában sajátos divatlaborrá változik át az újbudai Adaptér. A kreatív technológiai tudásbázisként működő helyiség és közösség azonban korántsem csak divatbemutatókkal vagy szimpla műhelyfoglalkozásokkal készül a látogatónak, hanem a fenntarthatóság és a harmonikus jövő figyelembevételével igyekeznek szemléletet formálni, valamint eszmét cserélni a változások előtt álló és megújulásra törekvő divat- és textilipar témakörében. Esik majd szó a mesterséges intelligencia és a divat bimbózó kapcsolatáról, lehetőség nyílik babagardrób készítésére az újrahasznosítás jegyében, de lesz még színtanácsadás és fiatal és feltörekvő hazai tervezőkkel szervezett találkozók is. Mi ezúttal a programsorozat nyitóesemény, az összművészeti találkozónak is beillő Waste-Data – A fenntartható divathónap kiállításán jártunk.

Törékeny stabilitás: Gulyás Andrea Katalin kiállítása a Faur Zsófi Galériában

Egy koratavaszi estén izgatott tömeg lepte el a Bartók Béla Boulevard epicentrumában található Faur Zsófi Galériát. Ekkor zajlott ugyanis Gulyás Andrea Katalin képzőművész Törékeny stabilitás című kiállításmegnyitója, amely szembesíteni kívánt modern és zakatoló világunk törékeny, mondhatni sérülékeny voltával, s ezt a törékenységet éppen saját, hétköznapinak gondolt tárgyainkon keresztül tükrözte vissza ránk. A falakon függő festmények és az emelvényeken elhelyezett plasztikák a tárgyak nyelvén hozták helyzetbe az embert és annak viszonyrendszerét, legyen szó a külvilághoz fűződő kapcsolatunk boncolgatásáról, vagy önmagunk e viszonyban történő elhelyezéséről. „Hisz hol is vagyok én ebben a töredezett káoszban?” – tette fel a kérdést Gulyás Andrea Katalin. „Ott, a Törékeny stabilitásban.” – felelték a tárgyak.