Németh Olivér Merész színekben pompázó festmények, finom fogások, vers és zene… na meg persze egy gyártói márka új tavaszi-nyári cipőkollekciója. Fantasztikus összművészeti eseményen vehettek részt azok, akik március 20-án, szerdán ellátogattak a Högl Andrássy úti szalonjába.
Néhány percet is nehéz találni a felgyorsult világban, hogy megálljunk, fellélegezzünk, és élvezzük a jelent. A rohanásban segítenek a minőségi cipők, de mikor jut idő arra, hogy kiélvezzük a pillanatot? Például arra, hogy megigyunk egy jó kávét, színházba menjünk, vagy minél több kiállítást csodáljunk meg?
Március 20-án a Högl szalonja ipar- és képzőművészeti Kánaánná vált. Az osztrák gyártói márka vadonatúj tavaszi-nyári cipőkollekciója egy festészeti kiállítással egybekötve került bemutatásra. Az esemény mottója: „Add egy nő lábára a megfelelő cipőt, és meghódítja a világot”.
Fülöp Bori (alkalmazott matematikus, festő) nyolc éve hű vásárlója a márkának, és tavaly januárban egy spontán ötletnek köszönhetően jutottak az Andrássy úti szalon üzletvezetőjével, Magyar Erikával közösen arra az elhatározásra, hogy a 2024-es tavaszi-nyári cipőkollekciót Bori festményeinek koszorújában mutatják be. A merész színvilágú képek remek atmoszférát biztosítottak a bemutatónak. A programot Károly Kati, a Kecskeméti Nemzeti Színház zenei vezetője nyitotta meg beszédével, ezt követően Kékkovács Mara, a Budapesti Operettszínház színművésze mondott verset Kocska Ádám zenei kíséretével. Az eseményre nekem is volt szerencsém ellátogatni.
Amikor Bori meghívott a kiállításra, fúrta az oldalamat a kíváncsiság, hogy a festészet mint az öt képzőművészeti ág egyike hogyan ötvözhető az iparművészettel, amelyről idáig nem sokat tudtam. „Olyan művészeti ágak gyűjtőfogalma ez, amely használati- és dísztárgyakat művészi igényű és technikájú kivitelezéssel hoztak létre” – olvashatjuk a MANK honlapján.[1]
Az ipari forradalommal fellendülő tömegtermelés előtérbe helyezte a gyári sorozatgyártást a kézművesség rovására. Ez még inkább megerősítette az emberek szépség iránti igényét: az épületek részletgazdag homlokzatokkal és enteriőrrel rendelkeztek, a divatvilág pedig folyamatosan bővült.[2] Csodálatos ruházati alkotások születtek, és a cipőmanufaktúrák is egyre csak ontották magukból a szebbnél-szebb lábbeliket. Ezek státusszimbólummá váltak, és mind a mai napig azok is maradtak. Az esemény mottója így további jelentésréteggel bővül.
Amikor beléptem a Högl Andrássy úti szalonjába, rögtön figyelmes lettem a festmények és a cipők közti harmóniára. Bori festészetét alapvetően merész, élénk színhasználat jellemzi, amely jól társult a Högl vagány, fiatalos stílusához.
A kiállítás mellett Bori egy interjúra is a vendégünk volt, így többet is megtudhattunk az alkotóról, az alkotásairól és az eseményről.
– Erdélyi származású vagy. Hogyan jutottál Erdélyből egészen a Glasgow-i egyetemig?
– Én már Budapesten születtem. A szüleim erdélyiek, de már ők is itt ismerkedtek meg. Gyerekkoromban azonban rengeteg időt töltöttem a rokonoknál.
Tizennégy éves voltam, amikor eldöntöttem, hogy külföldön szeretnék tanulni és élni. Olyan helyet kerestem, ami bár messze van, még sincs a „világ végén”. Fontosnak tartottam továbbá, hogy legyen ösztöndíjas képzés. Így jutott a választásom Skóciára és a Glasgow-i Egyetemre, ahol megkezdtem tanulmányaimat mint biomérnök. Azt már az érettségi előtt tudtam, hogy a matematika és a biológia érdekel. Középiskolásként gyakran látogattam Csermely Péter, a Semmelweis Egyetem Molekuláris Biológia Tanszék professzorának előadásait, ahol végérvényesen eldöntöttem, hogy biomérnöknek szeretnék szegődni. Izgalmasnak tartottam, illetve tartom, hogy ez a szakma magát az életet vizsgálja; ha úgy tetszik, az embert, a matematika szemüvegén keresztül. Egy év után szakot váltottam az egyetemen: alkalmazott matematikát és statisztikát kezdtem el tanulni, de a biológia, a kémia és a fizika a mai napig nagy kedvenceim. Jelenleg a doktori disszertációmat is rákkutatásra specializálódva írom. Nagyon szeretem egzakt módon látni a munkám eredményét.
– Ha már egzakt, akkor mit gondolsz, a festészet mennyire absztrakt, és mennyire egzakt?
– Is-is. Meg lehet határozni egy festmény sikerét kizárólag materiális szempontból, ugyanakkor kiterjesztetten is, hogy mennyi embert érintesz meg a műveddel. Hasonló érzés szokott a hatalmába keríteni festés közben, mint egy új tudományos modell kidolgozásánál, amikor éppen nem találom a megoldást. Ezek a dolgok megtanítanak, hogy türelmesnek kell lennem magammal. Sokat tanulok mind a képzőművészetből, mind az alkalmazott matematikából. A kettőből leszek egy egész.
– Matematikus vagy, aki fest, vagy egy festő, aki matematikával foglalkozik?
– Egy matematikus festő vagyok, aki matematikával foglalkozik – és fest.
– Szerinted van párhuzam a matematika és festészet között?
– Egyértelműen van! Először is a kompozíció jutott eszembe, mert az arányok a matematikából származtathatók. Van egy Fibonacci Egyiptomban című festményem is, ezen a Fibonacci-sorozat számait rejtettem el. Úgy gondolom, hogy mind a képzőművészet, mind a matematika egy felsőbb erőtől származik, amelynek mi a közvetítői vagyunk. Például ha a matematikában valaki új összefüggést fedez fel, nem ő gondolja ki, csupán rálel olyasvalamire, ami már létezett, csak addig nem talált rá senki. Úgy gondolom, a festészet is ilyen. Rálelsz egy érzésre, egy hangulatra, és azt közvetíted a világ felé.
– Honnan jött a természettudományok iránti szenvedélyed mellé a festészet szeretete?
– Gyerekkorom óta rajzolgattam különböző népi motívumokat, például kalocsai mintákat. Nagyon szerettem a színeket is kombinálni – ez egyébként a jelenlegi festészetemre is jellemző. Sokáig azonban ez csak egy hóbortos hobbi volt. Ecsetet igazán fél évvel érettségi előtt ragadtam egy kéthetes kényszer-otthonlét miatt. Később pedig majdnem képzőművészeti egyetemre mentem, Milánóba. Amikor végül kimentem Skóciába, négy hónapon át nem festettem, és rettentően hiányzott. Azt hiszem, itt dőlt el, hogy ez több, mint puszta fellángolás.
– Az első kiállításod nagyon hamar volt, fél évre rá, hogy elkezdtél festeni. Tudnál erről bővebben mesélni?
– Igen. Az egész egy kedves ismerősömnek köszönhetően történt ilyen hamar. Kérdeztem tőle, hogy tudna-e ajánlani egy helyszínt, ahol kiállíthatom az alkotásaimat. Neki akkor volt egy szabad helyszíne az Oktogonnál, amelynek a kulcsait két hónapra megkaptam, így „beköltöztem” oda, és festeni kezdtem. Az ott kiállított képeknek több mint a felét a helyszínen festettem meg, így szinte kijelenthető, hogy a kiállítás helyszíne hamarabb megvolt, mint a kiállított képek. A festmények értékesítését is akkor és ott kezdtem el.
– Melyik festők stílusa varázsol el a legjobban?
– A fauvizmus és Henri Matisse már nagyon hamar elvarázsoltak. A merész és gazdag színhasználat csodálatos dolog. Klimtet, Schielet és az art nouveau-t is imádom. Emellett nagy hatással voltak és vannak rám a gótikus épületek: a monumentalitásuk és a freskók. Zseniálisnak tartom Caravaggiot; azt, hogy a kontrasztot milyen pontosan jelenítette meg a képein. A modern művészek közül az említetteken kívül Munch nagy kedvencem. Ami viszont legelőször levett a lábamról, az a szecesszió művészete.
– Honnan gyűjtesz inspirációt a műveidhez?
– Igazság szerint bárhonnan. Ha látok egy szépen megszőtt, díszített szőnyeget, vagy túrázok a természetben, vagy vonaton utazok, és bámulok ki az ablakon. Bárhol talál az ember olyan tárgyat, de akár történést, életeseményt is, ami ihletet ad, hogy alkosson.
– Ösztönös vagy módszeres festőnek tartod magad?
– Abszolút ösztönös. Hat évig egyetlen képet sem terveztem meg, csak átadtam magam a puszta ösztönnek, az ecsetnek és a színeknek. Ugyanakkor igyekszem az ösztönösségbe egy kis módszerességet is belevinni. Amikor akrilról olajfestékre váltottam, elkezdtem megtervezni a kompozíciót, hogy mit és hova szeretnék elhelyezni a képen. Mostanság már grafikus programmal is dolgozom, hogy leellenőrizzem, egy-egy szín mennyire illik oda, ahova azt elképzeltem. Szóval próbálok módszeres lenni, de a festési folyamat számomra impulzív tevékenység, ahol teret nyer az ösztönösség.
– Hogyan írnád le a számodra ideális alkotóteret?
– Egy nagy belmagasságú szobát képzelek el, tele virágokkal és növényekkel. A falakat képek borítják úgy, hogy egy tűhegynyi hely sincs már rajta. A szobából nyílik egy konyha, ahol bármikor tudok kávét főzni – imádok festés közben kávézni. Az otthonom részeként képzelem el ezt a teret, ahol kicsit festek, majd elvonulok, aztán egy rövid szünet után újra ránézek az alkotásomra – sokat segít, ha egy időre nem látom, mit festettem, és később térek vissza hozzá.
– Hogyan kezdődött az együttműködés a Högl márkával?
– Tavaly részt vettem a tavaszi-nyári cipőkollekció bemutatóján, és nagyon tetszett. Idén januárban pedig huzamosabb ideig tartózkodtam Budapesten, és ellátogattunk ide édesanyámmal, hogy megnézzük az aktuális kínálatot. A bolt vezetője, Magyar Erika pedig megemlítette nekünk, hogy idén is lesz bemutató. Édesanyám pedig félig viccelődve kérdezte Erikától, hogy miért nem kötjük össze az eseményt egy festészeti kiállítással. Most pedig itt állunk, és hálás vagyok nekik, hogy ezt ilyen szűkös időn belül így meg tudtuk valósítani.
– Miben kapcsolódnak a festményeid a jelenlegi tavaszi-nyári cipőkollekcióhoz?
– Némileg korlátozottak voltak a lehetőségek, mivel vannak beépített képek a falakban – ideiglenesen azokat fedtem el a festményeimmel. Az alapvető elrendezés úgy történt, hogy merészebb színvilágú képeket párosítottuk a neonszínű cipőkhöz, de bármelyik festmény illik akármelyik részleghez, szóval együtt kerek egészet alkot a tér.
– Miben járulhat hozzá egy jól megválasztott cipő az ember sikeréhez?
– A jól megválasztott cipő stabilitást és magabiztosságot ad: nem gondolkodsz azon, hogy rajtad van. Belefeledkezel, mégis végig támogat. Én például ha egy nemzetközi konferencián vagyok, akkor képviselem az egyetemet, a témavezetőmet és magamat is, tehát muszáj helytállnom. Egy cipő jelentősen hozzájárulhat ehhez, akár az adott magabiztosság által is.
– Miért ajánlanád a Högl márkát az embereknek?
– Mert nagyon sokszínű. Szó szerint, de kínálat szempontjából is. Rengeteg ember megtalálja itt, amit keres. A lezserebb, vagányabb stílustól kezdve a sportoson át az elegáns, kifinomult, alkalmi cipőkig mindent megtalálsz itt. Talán még fontosabb dolog, hogy igen tartósak. Nekem van olyan cipőm, amit már ötödik éve rendszeresen hordok, és még mindig rengetegen kérdezik Skóciában, hogy honnan van. Két szóval jellemezném a Högl kínálatát: divat és tartósság.
Fülöp Bori alkotásai május 5-ig tekinthetők meg a Högl Andrássy úti szalonjában, ahol a festmények meg is vásárolhatók.
Fotók: Novák Eszter (www.stella-novak.com)
Fülöp Bori művei megtekinthetők és megvásárolhatók itt: http://borifulop.com
[1] Mit is ad az iparművészet nekünk?! , alkotomuveszet.hu, 2021.
https://alkotomuveszet.hu/mit-is-ad-az-iparmuveszet-nekunk/
[2] Uo.
