Balázs Bálint Tibor Hogyan tartja fenn magát a nyomor egy közösségben generációkon keresztül? Hogy lehet az, hogy ha tagjai azonosították is a problémát, mégsem tudnak rájönni, hogyan is lehetne változtatni a helyzeten? Hiszen mindenki pontosan látja, hogy alapjaiban kellene valamit máshogy csinálni… A Jurányi előadásában ezen kérdések mentén mutatja be a Stég című darab egy család történetét.
Ahogyan belépünk a színházterembe, a kanapé, a kerti bútor és egy valamiféle kerti raktárat sejtető doboz előtt Olasz Renátó karaktere fogad, túl nagy, folyamatosan le-lecsúszó melegítőben, és a nézőkhöz egyesével odaszól, hogy „légyszi, kapcsold ki a telefonodat”. Eközben folyamatosan szorong és motyogja, hogy „jaj, remélem, mindenkinek sikerült szólni”. Ezen a ponton felmerült bennem, hogy vajon vár-e interakciót az előadás, szeretné-e Schwechtje Mihály rendezése, hogy csatlakozzak be Olasz mellé felszólítani az érkezőket a telefonok kikapcsolására, később azonban teljesen megfeledkeznek a közönségről a karakterek, és a nézőtér a bányató kékségévé válik.
A bányászfaluban egy család éppen a nagyapát búcsúztatja: az ő halála óta a huszonéves, értelmileg sérült Kisgyuszi minden tárgyat a bányatóba hajít, így az asztalon felejtett hamvakat is. Pedig a Nagyfater hamvait egy uborkapalánta alá akarták helyezni, hogy ezáltal is a régi, szép időkre emlékezzenek, amikor a kommunisták még nem vették el az uborkaföldeket. Így hát a – hazugságokban jártas – apa, Gyuszi gyorsan kitalál valamit, hogy felesége, Jutka ne jöjjön rá a hamvak elvesztésére. Jutkát nem nehéz megtéveszteni: férje játékfüggő volt, és ugyan több jel is arra utal, hogy Gyuszi megint visszaesett, a feleség elhiszi az összes hazugságot.
Az előadás szövege a szereplők élettragédiái köré szerveződik. Jutka nem tudja elviselni férjét, de a fia miatt mégis mellette marad, Gyuszi a szerencsejáték-függőségével mérgezi magát és a családját; Kisgyuszit éppen ez a családi konfliktus kínozza, barátja Hozé/Józsi hiába tehetséges gitáros és énekes a helyi közösség szerint, mégsem tud kitörni, ahogyan a munkafelügyelő szerelmét Jutka még csak észrevenni sem képes. Így az előadás folyamatosan az egyes karakterek szenvedését és kitörésre képtelenségét mutatja (melyet azonban a darab végén mégiscsak megkísérel néhány szereplő). A „nyomorpornó” nyelvi fokozója a rendszeres bazmegelés, amely vagy humorforrásként, vagy a szenvedő emberek alsóbbrendűségét és a nézőközönségtől való távolságát sugallni kívánó eszközként értelmezhető.
A színpadképnek meghatározó elemei a láncok, melyek minden tárgyat körbefonnak (hogy Kisgyuszi ne dobja ezeket is a vízbe), viszont felfoghatók kötelékekként is, melyek a szereplőket a bányaközösséghez láncolják. Emellett a rendezés a vizualitás brutalitásával dolgozik. Gyuszi (Szabó Domokos) szexuális vadsága a felesége folyamatos fogdosásában, illetve egy árnyékokban látható aktusban bontakozik ki. Néha egy grillcsirke repül be a színpadra (és válik átmenetileg focilabdává), máskor pedig leszakadó ujjak. Ezeket viszont az előadás igyekszik humorforrásként keretezni, ami ambivalens érzéseket válthat ki a nézőkből.
Az est legemlékezetesebb játéka Olaszé volt, aki megejtően alakította a kortalan karakterét. A zavart fiú folyamatosan le-lecsúszó nadrágját görcsösen húzta felfelé, amikor pedig más színészekkel lépett interakcióba, naivitása bántóan súlyos és hiteles volt. Ez pedig lehetővé tette, hogy az előadás egy-egy pontján jellemkomikuma meg tudjon mutatkozni.
A Füge Stég című előadása a nyomorú életből kiszakadni nem tudó emberek szenvedéseit mutatja be a színpadon. A néha humoros (vagy humorosnak szánt) elemekkel gazdagított előadás azonban nem pszichologizál, nem igyekszik feltárni okokat és nem is nagyon mutat lehetséges kiutat a szereplők számára. Bár például a visszatérő humorforrások, mint a színpadon megjelenő és leláncolásra kerülő tárgyak bekapcsolnák a nézőt a produkció ritmusába, az előadás végül mégis széttartóan eklektikus lesz az időnként berepülő profán nyelvi és tárgyi elemek és a záróképben mutatott fizikai-metaforikus tóba merülés keveredésében.
Stég
Kontos Miklós STÉG című drámája nyomán a színdarabot írta a társulat.
Szereplők: Szabó Domokos, Szamosi Zsófia, Nádasi László Iván, Olasz Renátó, Varga Péter
Rendező: Schwechtje Mihály
Dramaturg: Zsigó Anna
Díszlet: Darvay Botond
Jelmez: Tihanyi Ildi
Fény: Ujvári Zsolt
Hang: Kiefer Tibor / Gressai Ferdinánd
Rendezőasszisztens: Csonka Laura
Produkciós vezető: Gulyás Dóra
Külön köszönet: Durugy Tamás, Isépy Andor, Györkös Máriusz, Sokorai Attila, Szabó Zoltán, Veszprémi Gergő, Visky Péter
Fotók: Gulyás Dóra
