Az ELTE hallgatói magazinja
Fehérre festett arcok, minimalista díszlet, kicsavart karakterek. Maszkalapú színház. Egy csepp modernitás vegyítve a klasszikus dramaturgiával. Kísérleti színek, még sincs teljesen elhanyagolva a narratíva. Molière színművét a Kelet-Nyugati Alkotóműhely társulata dolgozta át; az évad utolsó produkciójára a Három Hollóban került sor. Csitneki Nóra kritikája.
Hogyan tartja fenn magát a nyomor egy közösségben generációkon keresztül? Hogy lehet az, hogy ha tagjai azonosították is a problémát, mégsem tudnak rájönni, hogyan is lehetne változtatni a helyzeten? Hiszen mindenki pontosan látja, hogy alapjaiban kellene valamit máshogy csinálni… A Jurányi előadásában ezen kérdések mentén mutatja be a Stég című darab egy család történetét.
Ha valakinek a családjából csak a gyakran rossz ügyekbe keveredő testvére maradt meg, meddig kell fognia a kezét, egyengetnie az életét, és mikor kellene útjára bocsátania? Hogyan csapódik le a társadalomban rejlő idegengyűlölet egy családban? Mennyire motiválja az embert a világ (vagy épp a múltja) arra, hogy még gyerekeket merjen vállalni? A Loupe Színházi Társulás előadása, mely Dennis Kelly Árvák című drámájából készült, ezeket a kérdéseket járja körül.
A szövegekként hagyományozódó, így kétdimenzióssá vált görög színház műveinek felélesztésekor a rendezők sokszor vagy imitálni próbálják a hagyományos látványvilágot vagy teljesen újragondolt, modern környezetet alkotnak meg az antik drámákhoz. Létmányi Attila Leláncolt Prométheuszában a kettő integrációját láthatjuk: különböző elemekkel meg-megidézi azt, ahogyan a görögökre ma emlékezünk, de ezt egy teljesen kortárs színházi térben teszi. Előadásának fő érdeme a görög drámai anyag újraritualizációja felé tett kísérlete. A Kelet-Nyugati Alkotóműhely előadásáról.
Izgatottan, bár némi kétellyel ültem be Kovács D. Dániel, Závada Péter és Varga Zsófia új darabjára. A videójátékos téma – éppen azért, mert sem a kortárs magyar irodalomban, sem a színházi világban nem túl gyakori – személy szerint kifejezetten érdekelt, ugyanakkor nehezen tudtam elképzelni, hogyan lehetne színpadképes tevékenységgé varázsolni a videójátékozást. Hiszen mi lenne a néző számára izgalmas abban, hogy valaki órákon át püföli a számítót?
Horgas Ádám rendezésének és látványtervi munkájának köszönhetően láthatjuk Lucy Prebble kortárs angol drámaíró 2012-es Mellékhatás című darabjáta Centrál Színház színpadán. A romantikus drámában tanúi lehetünk egy kísérletnek, melynek során egy új antidepresszánst tesztelnek, azonban a történet nem ennyire egyszerű.
2024. szeptember 14-én mutatták be Molnár Ferenc Játék a kastélyban című darabját a Centrál Színházban, Puskás Tamás rendezésében. Az előadás elröpít minket egy olasz kastélyba, ahol részesei lehetünk egy szenvedélyes drámának, amely sziporkázó humorral oldja az élet nehéz kérdéseit. Zelena Bianka cikke.
Öt év kihagyás után ismét megrendezték a Budapesti Színházak Éjszakáját, ahol 43 teátrum tárta ki kapuit a kíváncsi tömeg előtt. Március 23-án független és állami művészeti intézmények sora összesen több mint 250 programmal töltötte meg a fényes szombati napot – és éjszakát.
A Centrál Színház 2024. február 24-én mutatta be Stohl András, Balsai Móni, Fehér Tibor és Szécsi Bence főszereplésével Az ügynök halálát. Arthur Miller azonos című klasszikusa 1949 óta szippantja magába olvasóit és nézőit, gondolkodtatja el őket a mindennapok mókuskerekéről, és mond újat és újat minden generációnak.
Soha jobban. Szól gyakran a szófordulat a Hogy vagy? kérdésre, amit az ember beszélgetőpartnere általában nem hisz el. De valójában mit is jelent jól lenni és mihez képest lehetünk jól? Ezek körül a kérdések körül foroghattak Komáromy Bese gondolatai, amikor a FreeSZFE Egyesület égisze alatt megírta és megrendezte a Soha jobban című előadást.