Zelena Bianka Örökölhető-e a zsenialitás? Már az ókorban is vizsgálták a zsenialitás és a mentális zavarok összefüggését. Platón például úgy tartotta, hogy a mentális zavarok olykor kreatív isteni inspirációból erednek. Másik példával élve Vincent van Goghot és József Attilát is összefüggésbe hozták a mentális betegségekkel, ami visszaigazolást ad arról a sztereotípiáról, miszerint a kreatív művészek valamilyen szinten őrültek.
Többen próbálták pszichológiai úton megközelíteni a kreativitás és a mentális egészség kapcsolatát, amelyre több irányzat is született. Freud ugyanis ezt a pszichoanalízis elméletén keresztül vizsgálta, miszerint a kreativitás forrása a tudattalan, mivel a kreatív emberek képesek feldolgozni a belső konfliktusaikat művészi formában. A 20. század közepén kialakult humanisztikus pszichológiai irányzat alapján az emberi potenciál, önmegvalósítás és a személyes fejlődés a fontos. Az irányzat képviselői, Carl Rogers és Abraham Maslow úgy vélik, hogy minden emberben megvan a képesség a fejlődésre, az önmegvalósításra és az értelmes élet kialakítására, mivel az ember természetéből fakadóan jó és fejlődni képes.
Egy MRI-vizsgálat során hasonló agyi aktivitást figyeltek meg művészeknél és tudósoknál, amely arra utal, hogy a kreativitás igen széles spektrumú. Fontos azonban tisztázni, hogy mit értünk egyáltalán a kreatív szó alatt. Általánosan elfogadott tényállás, hogy azon embereket nevezzük kreatívnak, akik valamilyen képzőművészeti ágazatban munkálkodnak. Ám a kreatív emberek inkább azon személyek, akik eredeti módon képesek új ötletekkel, megoldásokkal előállni mindenféle komolyabb fejtörés nélkül. Másik tévhit a kreativitás és az intelligencia fogalmának összefűzése, amelyek azonban teljesen függetlenek egymástól, mivel koránt sem biztos, hogy a kreativitás az intelligencia velejárója. Többé-kevésbé alkalmazzuk következetesen azt az előítéletet, miszerint a zsenialitás, avagy az őrültség örökölhető. Számos kutatás kimutatta, hogy a kreativitás és a mentális betegségek olykor genetikailag örökölhetők. Például a bipoláris zavarra való hajlam olykor előre megjósolható.
Ebben a kérdéskörben fontos megvizsgálni a környezeti hatásokat is, mivel a zseniket gyakran bélyegezik őrültnek. Emiatt előfordulhat, hogy csökken az önbizalmuk, menekülnének önmaguk és a világ rájuk adott reakciója elől. Amennyiben huzamosabb ideig fennáll ez a kirekesztett állapot, erősen adott a depresszió és más egyéb mentális betegsége kialakulásának a háttere. Ezért is különösen fontos a társas kapcsolataink ápolása.
Ennek kapcsán elgondolkodhatunk a felénk irányuló elvárásokon, amelyek gyakran befolyásolnak minket. Ha a minimum teljesítése az elvárás, akkor a legtöbb ember nem fog a maximumra törekedni, nem fogja a munkájában kiélni a kreativitását. Ha többet várnak el tőlünk, akkor magunk is sokkal produktívabban állunk a munkához. Ezen folyamat tudományos elnevezése nem más, mint a Pygmalion-hatás, amely nevét egy ciprusi szobrászról kapta, aki mindenkitől elzárkózva, munkájába beletemetkezve élt. Élete mesterműve egy elefántcsontból készült női alak szobra volt, akit kérésére a szerelem istennője életre is keltett, így a művész élete igazán boldoggá vált.
Pygmalion-hatás tesztelésére 1968-ban került sor. A kísérlet során diákokkal végeztettek képességfelmérő teszteket. Ezek alapján kiemeltek egyes tanulókat, akikben úgy vélték, nagy a fejlődési potenciál. Ezen tanulók névsorát a tanárok tudtára adták, mintha őket a kiértékelt eredményeik alapján választották volna ki. Ám a válóságban ezen diákok véletlenszerűen kerültek kiválasztásra, tehát nem a kiválóságuk miatt. A kutatás eredménye pedig nem más, mint hogy a kiemelt tanulók ténylegesen jobban teljesítettek a tesztet követő tanulmányaikban, mint az azt megelőző időszakban. Ezek alapján arra következtethetünk, hogy a tanárok igenis képesek befolyásolni a tanulók teljesítményét a tehetségük illúziójának fényében, mivel erre hatással vannak a diákok felé irányuló elvárások. Az effektus érdekessége, hogy a fiatalabb diákok esetében sokkal egyértelműbben mutatható ki, aminek a könnyű változékonyságuk, rugalmasságuk lehet az oka.
A ránk nehezedő elvárások tehát bizonyítottan tudják negatív, vagy akár pozitív irányba is befolyásolni az eredményeinket. A magasabb elvárások arra ösztönöznek, hogy több energiát fektessünk az adott feladatba, ám ennek hiányában magunk sem vagyunk annyira produktívak, mint az képességeinktől telik.
Amennyiben a pszichológián túl szórakozásként kulturális kontextusban is megnéznétek az őrültség és a zsenialitás határait egy színházi produkcióban, figyelmetekbe ajánlom a következő előadást.
Alig egy hónap múlva, február 8-án lesz az Egy bizonyítás körvonalai premierje a budapesti Centrál Színházban. Egy új matematikai felfedezés alapvető kérdéseket vet fel. Ki az őrült és ki a zseni? Kiben bízhatunk ? David Auburn Pulitzer- és Tony-díjas drámája egy pszichothriller izgalmával jut el a megdöbbentő végkifejletig. A darab – melyből John Madden készített filmet Sir Anthony Hopkins és Gwyneth Paltrow főszereplésével –, a 21. század legtöbbet játszott Broadway-előadása volt. Egyszerre szól a felnőtté válásról, a női emancipációról és a szerelemről. Az előadásban a Nemzeti Színházban 2023 novemberében balesetet szenvedett Horváth Lajos Ottó és Szász Júlia most először áll újra együtt színpadra, ismét apa-lánya szerepben, Puskás Tamás rendezésében.
A darabról az alábbi linken tudsz tájékozódni:
https://www.centralszinhaz.hu/eloadasok/david_auburn:_proof___egy_bizonyotas_korvonalai_
Felhasznált források:
Rosenthal, R., & Jacobson, L. (1968). Pygmalion in the classroom. The urban review, 3(1), 16-20.
Letölthető PDF: https://www.wiseinterventions.org/posters/improving-teachers-expectations-of-some-students-increased-intellectual-growth-among-children-over-the-school-year
Kiemelt kép: Centrál Színház
