Graca Endre Árpád Hogyan változott a férfieszmény a nyugati kultúrkörben az ókortól a modern korig? Mi okozza a válságot a 21. században? Lányi András meghívta az ELTE TáTK-ra Tevesz Lászlót, aki március 27-én a férfiak útkereséséről és a férfieszmény válságáról beszélt. Tudósítás egy humánökológiai disputáról.
A nyugati civilizációban a mindenkori férfieszmény célja az volt, hogy a férfiakban dúló energiákat – például a fizikai erőt vagy a versengési hajlamot – társadalmilag és egyénileg is értelmes, hasznos tevékenységbe csatornázzák. Ez az állítás Tevesz László előadásának tételmondataként is felfogható. A 20. század második felétől a nemi szerepek kérdésköre egyre gyakrabban képezi vita tárgyát. Tevesz véleménye szerint ebből a vitából nem szabad kihagyni a biológiai és kulturális szempontokat sem. (Fontos kitétel: a beszélgetés másfél óra hosszú volt, ezért a narratíva nyomokban általánosításokat és történelmi bakugrásokat tartalmazhat.)
Az előadás rövid történeti áttekintéssel indult. Az antik görög kultúra férfieszménye alapvetően a fizikum, a műveltség és az erények hármasára épült. Természetesen a gyakorlati képességek is fontosak voltak, például a kézművesség, a kereskedelem stb., egy szóval: a kenyérkereset. A középkori Európában a háborúzó földesurak és dúló rablócsapatok okozta anarchikus társadalmi viszonyok békésebb mederbe terelésének céljából a barbár erőszak megregulázása volt az új férfieszmény célja, ami a lovagi kultúrában testesült meg. A lovagi tornák az agressziót igyekeztek kulturáltan levezetni, a gyengék megsegítése magasztos célt adott, a lovagi szerelem ideálja pedig – a trubadúrlíra és a különböző illemszabályok segítségével – a férfi-nő viszonyt volt hivatott kulturáltabb keretek közé szorítani. Tevesz szerint a felvilágosodás korában a jogegyenlőséget és az állampolgári jogokat képviselő politikusok testesítették meg a férfieszményt – például az amerikai alapító atyák vagy a magyar reformkor államférfiai.
A válság a modern korban kezdődött. Tevesz több olyan írót is felemlegetett, akik ekkortájt már a férfiak útkeresését, válságát tematizálták – például Jack London vagy később Ernest Hemingway –; fókavadászatokról, nagy tivornyázásokról és aranykereső kalandokról írtak, ami Tevesz szerint már annak a jele volt, hogy a férfiak nem találták a helyüket a túlzottan konformista modern társadalomban, és különböző módokon igyekeztek kiélni a bennük dúló indulatokat. Később jöttek az öntörvényű lázadókat megjelenítő színészek (James Dean, Marlon Brando), akik gyakran céltalan, akár agresszív lázadást közvetítettek a képernyőn, majd később a rock’n’roll-zenészek (Mick Jagger, Jim Morrison) szexuális energiákba csatornázták a feszültséget.
A beszélgetésben Lányi András felvetette: „A válság talán akkor kezdődött, amikor a férfiaknak már nem kellett ölnie” – ezzel arra utalva, hogy a férfiszerep egyik nagy kérdése, hogy mit kezdjen a természeténél fogva benne dúló energiákkal. A fizikai munkák – amelyeket általában férfiak végeznek – sokat veszítettek presztízsükből. Emellett Tevesz megfogalmazásában a nyugati civilizáció szélsőségesen individualista, atomizált társadalmakba rendeződött, ahol egyre kevesebb az organikus önszervező közösség. A fiatal férfiak között kevesebb a szabad játék és a sport, egyre többen a virtuális térben, virtuális közösségekben vezetik le a feszültségeket, sokan pótcselekvésekhez és függőségekhez nyúlnak.
A férfiakat a popkultúra sokszor végtelenül sematikusan ábrázolja. Ebben lehet igazság, bár hozzá kell tenni, hogy maguk az előadó által felhozott példák is szélsőségesek: Marvel-szuperhősök és Adam Sandler-típusú komikus karakterek. Ellenpéldaként könnyen eszünkbe juthatnak olyan popkulturális jelenségek, mint a Peaky Blinders, a Django Unchained vagy a Hacksaw Ridge – az itt megjelenő férfikaraktereket pedig nemigen neveznénk sematikusnak. Ezen kívül Tevesz állítása szerint a hagyományos családapai szerep is kiüresedett, bár azt nem fejtette ki, hogy ez alatt pontosan mire gondol; sőt, ezzel is lehetne vitatkozni, hiszen az apák szerepe talán éppen a 21. században kapott újabb tartalmat.
Érdekes emellett az is, hogy milyen férfiideálokat sorolt fel Tevesz a történelmi áttekintésben. Istenek, lovagok és politikusok után a modern korban eljutottunk a macsó színészekig; sőt, a 21. századból egyetlen – igencsak negatív – példát emelt ki: a hímsoviniszta Andrew Tate-et, akit eltévelyedett férfiak tömegei istenítenek. (Ezzel kapcsolatban egyébként szóba került a Netflix újabban berobbant minisorozata, az Adolescence is, amit jelen cikk írója is mindenkinek jó szívvel tud ajánlani, mélyen elgondolkodtató és hátborzongatóan realista műre sikeredett.) A beszélgetés során megkérdeztem Tevesztől, vajon vannak-e ma is olyan formátumú férfiideálok, mint az előttünk lévő korokban voltak – például Cato, Lancelot vagy Petőfi –; a válasz szerint mivel ma nincs egyetlen uralkodó kultúra a nyugati társadalmakban, az ideálválasztás ma már teljesen szubjektív, személyes preferencián múlik.
A posztmodern korban nincs helye a nagy narratíváknak, univerzalitásoknak. Talán éppen ebben áll a 21. századi férfieszmény válsága? Hiszen egy eszménynek természetéből fakadóan valamilyen szinten univerzálisnak kell lennie, legalább egy kultúrkörön belül – ha az ideál csupán szubjektív, személyfüggő, akkor tulajdonképpen nincsenek társadalmi szinten meghatározott célok, törekvések, csak szubkultúrák elvárásai és a személyes ízlés vezérelnek. (Valószínűleg ez is a fent említett szélsőséges individualizmus mellékterméke.) És ha a férfiideál szubjektív, akkor akár Andrew Tate is lehet férfiideál.
A 21. századi ember már sok mindenből kiábrándult. Tudja jól, hogy a középkori lovagok nem voltak olyan gáncs nélküliek és erényesek, mint azt a lovagi éthosz sugallja. Ez csak természetes: hiszen pont azért volt szükség illemszabályokra és lovagi kódexre, mert meg kellett zabolázni a középkori ember barbár ösztöneit és indulatait. Az eszmény nem a valóság, csupán egy célkitűzés. Ha azonban nincs egyértelműen meghatározott cél, akkor a nyugati férfieszmény válsága egzisztenciális jellegű – hiszen lehet, hogy nem is létezik.
Talán a 21. század már nem képes ideálokat fenntartani? Vagy a sokszínűségben már nem férnek el univerzális jellegű eszményképek? Súlyos kérdések, melyeknek megválaszolására jelen cikk nem vállalkozik. Mégis: talán pont az eszmények nélküli világ bizonytalan koordinátarendszere teszi lehetővé azt is, hogy a kiüresedett ideál helyére beléphetnek olyan kártékony, nőgyűlölő influencerek, mint Andrew Tate.
Az előadás és a beszélgetés alapját Tevesz László a Liget folyóiratban megjelent cikksorozata adta:
https://ligetmuhely.com/liget/tevesz-laszlo-a-nyugati-ferfi-eszmeny-1
https://ligetmuhely.com/liget/tevesz-laszlo-a-nyugati-ferfi-eszmeny-tundoklese-es-hanyatlasa-2
https://ligetmuhely.com/liget/tevesz-laszlo-a-nyugati-ferfi-eszmeny-tundoklese-es-hanyatlasa-3
https://ligetmuhely.com/liget/tevesz-laszlo-miert-eppen-trump
Képek forrása: Wikipedia, amazon.com, leagueofdeadfilms.com
