informatikus Egy forró hét a Balaton partján, pancsolás nélkül. Ha csak ennyit mondanék, biztosan mindenki azt hinné, hogy valami szörnyű egy héten vagyok túl, pedig valójában életem legáldottabb hat napját tudhatom – illetve tudhatjuk – a hátunk mögött az ELTE Misszióval. Szendrey Zsuzsanna Sára interjúja.
Idén tizenegyedik alkalommal került megrendezésre a Csillagpont Fesztivál, amely egy istenközpontú hetet foglal magában. A keresztyén és világi koncertek mellett naponta két “talin” vehettünk részt, ahol az ország különböző pontjairól érkezett igehirdetők osztották meg az Úr üzenetét. A Csillagpont résztvevői minden délelőtt egy-egy kiscsoportban beszélgethettek az aktuális üzenetről, lehetőségük volt megosztani gondolataikat, értelmezéseiket.
Idén először jelentek meg a hagyományos csoportok mellett alternatív kiscsoportok is; ezek megvalósítását vállaltuk az ELTE Misszióval. Az ötlet alapja Garry Thomas: Megszentelt utak című könyvéből származik, amelyben az író számolva azzal, hogy mind különböző emberek vagyunk eltérő habitussal, más-más lelkiséggel, kilenc különböző lelki típust határoz meg: kilenc utat, amelyen keresztül az ember kapcsolódni tud Istenhez. Ezek a típusok: a természetkedvelők, az érzékelők, a hagyománytisztelők (átkeresztelésünkben: rítuskedvelők), az aszkéták, az aktivisták, a gondoskodók, a rajongók (dicsőítők), az intellektuálisok (elmélkedők) és a szemlélődők. Hála az Úrnak és a misszió tagjainak, közel mindegyik kategóriából összeállt egy csoport, sőt, egyes típusokból több csoportot is indítottunk.
Külön megtiszteltetés volt számunkra, hogy néhány taggal a kiscsoportszervezés és -vezetés mellett az imaszolgálatos csoportnak is besegíthettünk, illetve az ELTE Misszió több tagja a fesztivál más-más részeit is támogathatta. Közösségünk minden szempontból színes: noha a legtöbben az ELTE hallgatói vagyunk, Isten különféle felekezetekből és szakokról gyűjtött össze és hívott el minket erre a szolgálatra.
Erről, illetve magáról a szolgálatról mesélt nekem néhány tag. Csuka Réka (Rékus), az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karának hallgatója velem és a misszióvezetőnkkel, Masri Mona Aichával segített be a szervezői feladatokban. Blatt Kamilla (Kami) és Turczi Árpád Mátyás (Matyi) ugyan nem az ELTE hallgatói, de oszlopos tagjai a közösségünknek, ők egy-egy alternatív kiscsoport felkarolását és vezetését vállalták el.
Mindannyian már tapasztalt Csillagpontozóknak számítotok. Mi volt a motivációtok, hogy lemondjatok a résztvevői szabadságról, és ezúttal önkéntesként vegyetek részt?
Rékus: Elég váratlanul ért a lehetőség, év közben abban sem voltam biztos, hogy tudok-e menni a Csillagpontra. Amikor viszont Mona megkeresett ezzel a lehetőséggel, nagyon örültem, és úgy éreztem, ez nekem való feladat. Egyrészt motiváló volt számomra a közösség, másrészt pedig nagyon szimpatikusnak találtam az alternatív kiscsoportok koncepcióját, hogy aki szeretne, tudjon egy hozzá közelebb álló módon kapcsolódni Istenhez, egy kicsit másképp, mint azt korábban megszokhatta.
Kami: Ugyanaz, ami mindig motivál az önkéntességre: annyi mindent kaptam a jó Istentől az életben, amiért hálás lehetek, és úgy érzem, ezzel lehetőségem nyílik visszaadni belőle valamennyit.
Matyi: Keresztény emberként szívesen vállalok el olyan feladatokat, ahol szolgálhatom Istent. Amikor megkaptam a felkérést, úgy éreztem, hogy ezen az Úr áldása lesz, így elfogadtam. A múltban pár alkalommal vezethettem már kiscsoportokat, így nem állt tőlem távol ez a feladat.
Matyi, te voltál a csapatunk legfiatalabb tagja. Okozott ez számodra bármiféle nehézséget?
Matyi: Én gimnazistaként csatlakoztam a főként egyetemi hallgatókból álló csoporthoz, ugyanis a szüleim megítélése nyomán gyermekkoromban csak egy évvel később kezdtem az általános iskolát, aztán a középiskolát pedig egy nyelvi évfolyammal indítottam, hogy fejlesszem az angol nyelvtudásomat. Megtisztelőnek tartom, hogy így is számítottak a közreműködésemre. Egy nagyon befogadó és szeretetteljes közösségben volt lehetőségem szolgálni, ráadásul pár társammal, ha jól tudom, még az egy évet sem haladta meg a közöttünk lévő korkülönbség, így könnyedén kijöttünk egymással. Örömteli volt számomra azt látni, hogy az egész csapat nagyon összetartó.
Kami és Matyi, miért az érzékelő, illetve az intellektuális csoport vezetését választottátok? A hétköznapokban is ilyen módon élitek meg a hiteteket?
Kami: Garry Thomas könyve, amely alapján a kiscsoportokra készültünk, számomra is újdonság volt. Rávilágított arra, hogy az a tulajdonságom, hogy a különféle illatok, festmények, ízek ennyire magukkal tudnak ragadni, akár Istennel is kapcsolatba hozható lehet. A könyvet olvasva jöttem rá, hogy ez a leírás rám teljesen megfelel, ezért is vállaltam az érzékelő kiscsoport vezetését.
Matyi: Szeretek együtt gondolkodni másokkal a Jézus Krisztusba vetett hitről, és közösen tanulmányozni a Szentírás igeverseit. Úgy gondolom, hogy a Biblia ma is aktuális, és személyesen szól az egyénhez. A hagyományostól eltérő kiscsoport lehetőséget nyújtott rá, hogy egy témát több aspektusból is megvizsgálhassunk a résztvevőkkel, ezt a lehetőséget pedig kifejezetten érdekesnek találtam. Nem tudom magabiztosan kijelenteni, hogy a mindennapokban kizárólag intellektuális, vagy, ahogy mi átneveztük, elmélkedő módon élem meg a személyes kapcsolatomat Jézussal. Jelenleg nem érzem magam kellőképpen bölcsnek ahhoz, hogy erre pontos választ adjak.
A következő kérdés szintén nektek szól. Mint korábbi résztvevők, már volt részetek hagyományos kiscsoportos beszélgetésekben a Csillagponton. Mit gondoltok, ti fesztiválozóként kipróbáltátok volna az alternatív kiscsoportok valamelyikét?
Kami: Mindenképpen az alternatív kiscsoportot választottam volna, szeretek kísérletezni, új dolgokat kipróbálni.
Matyi: Könnyen elképzelhetőnek tartom. Az alternatív kiscsoportok lehetőséget adtak arra, hogy egy résztvevő a reggeli igehirdetést követően egy hozzá hasonló beállítottságú közösségben dolgozza fel az elhangzottakat, vagy éppen módjában álljon azt tenni, ami az ő kegyességéhez, Isten-kapcsolatához közel áll.
Rékus, összességében örülsz, hogy szervezői feladatokat láttál el, vagy inkább próbáltad volna ki a kiscsoportvezetést? Ha az utóbbi, akkor melyik alter csoportot vitted volna a legszívesebben, és miért?
Rékus: Alapvetően szeretek szervezni, ez a munka mégis kissé a komfortzónámon kívül esett – és ezért nagyon hálás vagyok, mert szerintem ilyenkor lehet a legtöbbet tanulni. Nagyon jó volt ebben a munkában, hogy a többiek nyitottak voltak az ötleteimre, és tényleg úgy éreztem, hogy nekem is szerepem van abban, hogy az alternatív kiscsoportok megvalósulhattak.
Mi volt a legnehezebb a feladatotok során? Volt-e benne olyan kihívás, amilyennel korábban még nem szembesültetek?
Rékus: A kiscsoportvezetők felkérése elég nehezen indult. Sok visszautasítást kaptunk, mert sokan már máshová ígérkeztek, vagy nem értek rá azon a héten, így kicsit tanácstalannak éreztem magam, de végül szuper csapat gyűlt össze, aminek nagyon örültem!
Kami: A legnehezebbek talán a váratlan problémák voltak, amikre nem tudtunk előre felkészülni, mint például, hogy az előrejelzés ellenére a Csillagpont két napján is esett, így fedett terembe kényszerült valamennyi kiscsoport, fennakadásokat okozva.
Matyi: Úgy gondolom, hogy ahol Istennek tetsző munka folyik, ahol Jézus szabadításának az örömhírét hirdetjük, ott a Sátán sokféle módon igyekszik ezt megakadályozni. Mi is szembesültünk nehézségekkel, de ilyen pillanatokban közösen imádkoztunk, és ezeket Isten elé vittük. Ahogy én tapasztaltam, idővel minden a maga helyére került, és valamilyen módon megoldódott. Röviden megfogalmazva nem tudnék kiemelni egy adott kihívást, amellyel korábban még nem szembesültem.
Fordítsuk meg a kérdést, mi volt a legjobb pillanatotok a munka során? Mi a legszebb emléketek a fesztiválról?
Rékus: Nehéz egy pillanatot kiemelni, mert ugyan akadtak bőven nehézségek is, rengeteg szép emlékkel, tanulsággal távoztam. Ha mindenképp választanom kéne valamit, akkor a kiscsoportok működését említeném meg, jó volt látni, hogy hogyan valósult meg az, amire hónapokig készültünk. Mindennap találkoztunk a kiscsoportvezetőkkel, ahol az aktualitásokat átbeszélve a praktikus kérdések mellett lelkileg is támogattuk egymást. Ezeket nagyon élveztem, szuperek voltak, igyekeztünk kreatívan levezetni őket, és jó volt hallani azt, hogyan küzdenek meg a nehézségekkel, milyen élményekkel gazdagodtak.
Kami: A legszebb pillanatok, amiket az önkéntesség nélkül nem élhettem volna át, azok voltak, amikor az utolsó napon a záró kiscsoport-alkalom után még odajöttek hozzám a kiscsoportom tagjai, és külön megköszönték, hogy vezettem őket. Ez elképesztő hálával és boldogsággal töltött el.
Matyi: Nagyon élveztem a csoportvezetés mind a négy alkalmát és az ezzel járó egyéb teendőket, a legszebb emlékem viszont talán az, amikor a fesztiválon megrendezésre kerülő Ez az a nap!-on néhány csoportvezető társammal beugrós imaszolgálatban voltunk. Nagy áldás volt további szolgálókkal kiegészülve a kijáratnál fogadni az imakérőket, és megtapasztalni a Szentlélek jelenlétét.
Ahogy a fenti válaszok is erősen sugallják, Missziónk ereje elsősorban a jó közösségben rejlik. A tavalyi év során alakult csoportunk mára már nagyjából harminc aktív fiatalt tud magában, és reméljük, hogy ez a következő évben Isten segítségével gyarapodni fog, akár veled is!
Itt találsz minket: https://www.instagram.com/elte.misszio/
Írta: Szendrey Zsuzsanna Sára
