Kéri Gréta Nehéz egyszerre helytállni az egyetemen és kiváló vízilabda-játékosnak is lenni, de ez Kiss Kamillának egy cseppet se jelent gondot. Elsőéves svéd szakos hallgatónk és a KSI vízilabda-játékosa mesélt nekem az elindulásáról, nehézségeiről és legszebb pillanatairól.
Hogyan csöppentél bele a vízilabda világába?
Kiskoromban anyukám rendszeresen levitt babaúszásra, ahol minden egyes alkalommal felfigyeltem a mellettünk edző vízilabdásokra. Már akkor nagyon megtetszett, ahogy a labdával játszanak a vízben. Általános iskolában emiatt „vizes”, azaz sport tagozatos osztályba jártam, ahová az Oázis Sport Clubtól (leányfalusi csapat) jöttek népszerűsíteni ezt a sportot. Anyukám ösztönzésére le is mentem az első edzésemre, és onnantól ki se szálltam a vízből.
Milyen poszton játszottál, illetve játszol most?
Az általános iskolában a fiúkkal kezdtem, így egészen 13-14 éves koromig vegyes csapatban volt lehetőségem játszani. Itt szinte az összes posztot ki tudtam próbálni, kivéve a center pozíciót. Amikor átkerültem az Oázis lánycsapatába, irányítóként (bekk) vezettem a csapatot. Ez különösen küzdős feladatnak bizonyult. A jelenlegi csapatomban, a Központi Sport Iskolában (KSI) pedig főleg szélső feladatokat látok el. Mindkét oldalon és sokszor kerülök úgynevezett 1-es helyre (az itt lévő irányítja a játékot, ha emberelőny van).
Hogy néz ki egy átlagos heted? Hány edzésed van?
Minden egyes nap, hétfőtől péntekig van egy másfél-két órás vízi edzés, ezen felül pedig hétfő és csütörtök között egy-egy negyedórás kondi, ami akár két órára is elhúzódhat. Fontos, hogy minden izomcsoportunkat erősítsük, mert a meccsek során igénybe vesszük az összeset. Kéthetente keddenként reggeli úszásra kell mennünk. Péntekenként, mielőtt vízbe ugranánk, mindig van egy 45 perces hengerezés vagy nyújtás, hogy a hétvégi meccsek előtt tudjon pihenni a testünk.
Ezt a rengeteg tréninget hogy tudod összeegyeztetni az egyetemmel?
Néha éreztem, hogy megterhelő, de pont ez a sok edzés segített abban, hogy jobban be tudjam osztani az időmet. Azokat az előadásokat, amikre nem volt kötelező bejárni, és otthon is fel lehet rájuk készülni, volt, hogy kihagytam. Más órákra készültem abban az időben. Próbáltam úgy menedzselni a beosztásaimat, hogy semmiképp se égjek ki. Megterhelő úgy végigcsinálni egy hetet, hogy minden órán bent vagyok. Az első évet pozitívan értékelem, de meglátjuk a következő szemesztereket és az ezzel járó egyre intenzívebb órákat, edzéseket.
Mit gondolsz, az ELTE ebben mennyire támogató?
Teljes mértékben. Az ELTE nagyon támogatja a sportot a tanulás mellett, és ezt én szerencsére tapasztaltam is. Volt olyan hét, amikor szerdán és szombaton is volt meccsem, így kénytelen voltam kihagyni egy gyakorlati órát. Erről egyeztettem az oktatómmal, aki sok szerencsét kívánt és gond nélkül elengedett. Emellett az idei MEFOB-on (Magyar Egyetemi-Főiskolai Bajnokság) részt vehettem, ahol egy szuper közösség alakult ki, Kézsmárki Éva edzői koordinálásával.
Előfordult veled valaha, hogy abba szeretted volna hagyni a vízilabdát?
Az igazat megvallva én abba is hagytam, mielőtt elkezdtem az egyetemet. Kereken egy évre. Két éve, mielőtt leérettségiztem, otthagytam a Polo Sport Clubot, és egy ideig keresgéltem más csapatokat. Végül úgy határoztam, hogy – akkor még nem tudtam, mennyi időre – abbahagyom. Bár magát a vízilabdát ebben az időszakban nem űztem, nem szakadtam el se a víztől, se a sporttól. Eljártam egyénileg rendszeresen úszni és személyi edzővel dolgoztam. 2024-ben viszont a barátom (aki szintén vízilabdázik az ASI-ban, az Angyalföldi Sport Iskolában) egyik mérkőzésén hirtelen rám tört a nosztalgia és a vágy a sport iránt. Egy volt edzőmmel felvettem a kapcsolatot, arról érdeklődve, hogy van-e lehetőségem egyéni edzésre, mivel kijöttem a vízilabdás kondiból. Így kötöttem ki a BVSC női csapatánál egy hónapig, majd egyeztetve a KSI edzőjével ott folytattam a sportot.
Mennyire volt nehéz beilleszkedni az új csapatba?
Így, hogy már viszonylag sokakat ismertem a vízilabda világából, a KSI csapatának körülbelül 80%-a ismerős volt. Vagy személyesen, vagy névről. Ráadásul a korban hozzám legközelebb lévővel pillanatok alatt egy hullámhosszra kerültünk. Volt egy biztos támaszom, ami növelte az önbizalmam és ezek után könnyebben tudtam kialakítani kapcsolatokat. 2024 nyarán az edzőtábor második hetében pedig többünk is értesült az egyetemi felvételéről, szóval a közös várakozás, izgulás és öröm még jobban összekovácsolt minket.
Ha kiemelhetnél egy eredményt, melyikre vagy a legbüszkébb és miért? Sok eredményemre büszke vagyok, de ha választani kéne, azt mondanám, hogy a KSI bennmaradására az OBI-ben, és a tudat, hogy nem estünk ki. Sőt, egy középmezőnybeli csapatot (TVE) 5 méteresekkel győztünk le, ami óriási teljesítménynek számított.
Van bármi nyomósabb oka a sapkaszámodnak?
Az én példaképem mindig is Gurisatti Gréta volt, aki 4-es számmal vízilabdázik, és miatta esett a választásom erre a számra. Sajnos ezt most feladtam egy fiatalabb játékosnak a KSI-ben, de a következő idényben lehet, hogy visszakérem… Grétával beszélgetni is volt alkalmam, mivel a férje a barátom csapattársa, és a meccseiken szoktunk pár szót váltani egymással.
Meccsek előtti rituáléd van esetleg?
Zenére szoktam melegíteni, főleg pörgősebb dalokra, hogy meglegyen a kellő adrenalin. Aki sosem maradhat ki, az Pitbull, mivel az ő zenéi tökéletesek arra, hogy jobban tudjak koncentrálni az adott meccsre, ezenkívül még motivál is.
Mik a jövőre nézve a terveid? A jövőmet egyértelműen a vízilabdához közel képzelem el. Az unokatestvéreim Svédországban, a göteborgi csapatban játszanak, és mikor kiutaztam hozzájuk, levittek az ottani edzésekre. Rögtön megszerettem a családias hangulatot. Tervben van az is, hogy a svéd tanulmányaimat összekötöm a sporttal. Ha kiköltözöm, ebben a csapatban játszanék, de ez egyelőre eléggé a jövő zenéje. Belföldön szeretnék minél tovább vízilabdázni és önkénteskedni is. Az Egyetemi Vízilabda Európa Bajnokságon (EUG és EUSA rendezésében) szeretnék hozzájárulni az esemény lebonyolításához, emellett nagy plusz, hogy a sporthoz közeli embereket ismerhetek meg.
Kiemelt kép: Kiss Kamilla
