Gachályi Mátyás Kétnapos összegyetemi konferenciát szervezett az Eötvös József Collegium Filozófia Műhelye május 22-én és 23-án a Collegium épületében. A konferencia középpontjában ezúttal a tudás és az igazság fogalma, valamint a tudomány, az etika és a politika közötti filozófiai összefüggések álltak. Ebből kifolyólag a megismerés, a tudás problémájának vizsgálata kapcsán várták a jelentkezők absztraktjait. Beszámolónk a konferencia első napjáról.
A Filozófia műhely több évtizedes szünet után, 1995-ben indult újjá. Elsődleges célja a filozófia iránt érdeklődő hallgatók számára az egyetemi képzést kiegészítő, azt elmélyítő lehetőségeket nyújtani. Továbbá konferenciák, előadó- és vitaestek szervezése, majd ezek nyomán publikációk, tanulmánykötetek közzététele is meghatározzák a műhely működését. Tagjai ugyan főként az ELTE BTK szabadbölcsész alapképzés filozófia vagy esztétika specializációt választó, valamint filozófia vagy esztétika mesterképzésre járó hallgatóiból kerülnek ki, mellettük azonban nyitottak az összes többi bölcsészet-, társadalom-, jog-, természet- és gazdaságtudományi hallgató felé is. Ez a fajta szemlélet a konferenciák kapcsán is érvényesnek látszik, szívesen fogadnak minden olyan előadást, amely a konferencia kérdéseihez kapcsolódik, bármilyen – akár interdiszciplináris – megközelítésből, alap- és mesterszakos hallgatóktól és doktoranduszoktól egyaránt.
„A 21. század filozófiai fejleményei, természettudományos eredményei, technológiai fejlődése vagy éppen egyedi politikai-történelmi helyzete azonban jelentős és rendkívüli fordulatokat eredményeztek a tudásról és a megismerésről alkotott képünkről. Nem utolsó sorban magának a tudásnak és az igazságnak a fogalma is támadások kereszttüzébe került e folyamatok fényében. Az esemény célja, hogy a résztvevők feltérképezzék a megismerés válságának filozófiai dimenzióit, és bemutassák azokat a módszereket, amelyekkel e kihívásokra reflektálhatunk.”
A tanácskozást Horváth László, az Eötvös Collegium igazgatója nyitotta meg. Az ELTE mellett előadók érkeztek a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, a Pécsi Tudományegyetem, a CEU, a Budapesti Metropolitan Egyetem, illetve a Pázmány Péter Katolikus Egyetem képviseletében is.
Az első nap előadásait három szekcióra osztották, amelyek mind egy-egy sajátos perspektívából világították meg a megismerés kihívásainak kérdéskörét.
A megnyitót követően rögtön egy plenáris előadás következett. Tuboly Ádám Tamás (PTE ÁOK) és Bárdos Dániel (BME GTK) közösen az áltudományok kettős természetére világítottak rá. Az „őrültség” kategóriája felől közelítve az előadás különböző példákra és esettanulmányokra támaszkodva azt a tézist kívánta alátámasztani, hogy az áltudományok episztemikus veszélye valójában jóval kisebb, mint amit a közgondolkodás és a tudományos diskurzus általában feltételez. Megkezdve az első, A megismerés konfliktusai szekciót, Békefi Bálint (CEU) az episztemikus tekintélyelméletek egyik alapvető problémáját vizsgálta. Azaz miként egyeztethető össze a tekintélynek való episztemikus alárendelődés azzal, ahogy a tekintély kijelentéseit elkerülhetetlenül értelmeznünk kell a jóindulatú értelmezés elvének megfelelően. Zanathy Marcell (ELTE BTK) pedig egy etiológiai alapú kritériumrendszer mellett érvelt, miszerint csak azok az episztemikus vonzalmak tekinthetők megbízhatónak és igazoló erejűnek, melyek magyarázata kizárólag elsődleges episztemikus tényezőkre támaszkodik – azaz másodlagos, mint például pszichológiai magyarázó faktorok bevonása nélkül. A szekciót végül egy újabb plenáris előadás keretezte, Takács Ádám (METU) Foucault modernitáskritikájából kiindulva vizsgálódott: valóban háttérbe szorulóban van-e az „ember” fogalma, mint a megismerés központi kategóriája?
Az előadások közé ékelve több alkalom is adódott a diszkusszióra, melyek lehetőséget kínáltak a közös elemzésre, konstruktív kritika megfogalmazására, s a látottak megvitatására. Ezeket követően az eszmecsere némileg informálisabb keretek között folytatódott, immár egy kávé vagy egy szendvics társaságában. A szünetekben jó hangulatú beszélgetés zaja töltötte be az előadótermet, majd ideje volt a résztvevőknek újból elfoglalniuk a helyüket.
A következő szekció címe Jelentés, nyelv és megismerés volt. Ennek tekintetében Gila Gergő Zsolt (ELTE BTK) arról beszélt, hogy a tudattalan szerepének figyelembevétele miként állíthatja új kihívások elé a beszélői szándékokra épülő nyelvfilozófiai modelleket. Összevetette a Grice-i hagyományt a pszichoanalitikus ihletésű terápiás diskurzuselemzés megközelítésével, feltárva ezzel a két elméleti keret lehetséges összeegyeztethetőségét is. Rottler Lili (PTE BTK) elsősorban Wilfrid Sellars legfőbb, filozófiáját alapvetően meghatározó meggyőződéseit mutatta be, különös tekintettel azokra, amelyek Ludwig Wittgenstein munkáira is erősen támaszkodnak. Kocsis László (PTE BTK) a diszkusszió során heves vitákat kiváltó plenáris előadása azt érzékeltette, hogy az igazság objektív volta nem teszi szükségszerűen elérhetetlenné az igazságra irányuló episztemikus törekvéseket. A köztük lévő feszültség ellenére így az objektivitás és a normativitás valahol mégis összeegyeztethető egy koherens igazságelméleti keretben.
Az aznapi utolsó, a Kritika, kritikai elmélet és ismeretelmélet szekcióban három előadót halhatott a közönség. Először Hubert Henrik (ELTE BTK) a társadalomtudományos megismerés módszertani problémáit vizsgálta a horkheimeri kritikai elmélet perspektívájából. Ezután Ónya Balázs (PTE BTK) válaszolta meg azt a kérdést, hogy a társadalmat vajon lehet-e sajátos, a természettől eltérő módon megérteni, és hogy ebben milyen szerepe van a frankfurti iskola kritikai elméletének. Ezeket az elméleteket pedig a kortárs társadalmi ontológia perspektívájából értelmezte újra. Végezetül Héthelyi Máté (ELTE BTK) előadásában Arisztotelész és a szubsztanciák, azaz az önálló lényeggel rendelkező dolgok kerültek a főszerepbe. Az előadás tanulsága szerint a tudomány csak akkor lehetséges, ha léteznek ilyen stabil lényegű entitások, és ha érvényes az ellentmondásmentesség elve. Hiszen csakis így alkothatók olyan definíciók és oksági magyarázatok, amelyek biztos tudást képesek nyújtani a világról.
Az utolsó előadások megvitatását követően a napot egy kerekasztal beszélgetés koronázta, amely a filozófiai tudás 21. századi lehetőségeiről szólt. A résztvevők Tőzsér János (ELTE BTK), Bernáth László (ELTE-HTK) és Ullmann Tamás (ELTE BTK) voltak, a beszélgetést pedig Katona Ágnes (CEU) moderálta. Szóba került többek között a filozófia jelene, múltja, jövője, a feladata és egyáltalán a természete. Különösen érdekes volt az is, ahogy a felek két, alapvetően teljesen ellentétes álláspontot képviseltek – egy pesszimista, illetve egy jóval derűlátóbb értelmezése ütközött az utóbbi évtizedek filozófia által felmutatott eredményeinek. Az eszmecsere második felébe már a közönség is bekapcsolódhatott kérdéseivel és meglátásaival, így tulajdonképpen az egész nap tapasztalatát tükrözve egy rendkívül konstruktív légkör alakult ki – a beszélgetés a nagy érdeklődésre való tekintettel némileg tovább is tartott a tervezettnél.
Ezzel este nyolc óra környékére befejeződött az első nap programja, melyet szombaton további két szekció követett: a Psziché, tapasztalat és megismerés, illetve A megismerés művészete. Aki közelebbről érdeklődik a Collegium, esetleg a Filozófia műhely munkája iránt, és szeretne abba bekapcsolódni, akkor minden év augusztusában van lehetősége felvételizni, akár már az első egyetemi év megkezdése előtt.
Kiemelt kép forrása: Filozófia Műhely Eötvös József Collegium Facebook oldala.
