,,Áthallások, belátások: a tanácsadói identitás kihívásai” – beszámoló a IX. PSZITA konferenciáról

Mit jelent ma tanácsadó pszichológusnak lenni? Milyen kompetenciákkal, hatással, felelősséggel rendelkeznek és milyen megpróbáltatásokkal, kihívásokkal találkoznak? Ezzel a kérdéskörrel foglalkozott a Pszichológiai Tanácsadás Konferenciája, a PSZITA.

2025. November 15-én kilencedik alkalommal került megrendezésre az ELTE PPK Kazinczy utcai épületében a konferencia a Magyar Pszichológiai Társaság Tanácsadás Pszichológiai Szekciója és az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kara közös szervezésében.

A konferencia során arra kerestük a választ, hogy mit jelent ma tanácsadó pszichológusnak lenni, milyen kompetenciákkal, felelősséggel és kihívásokkal jár ez a szerep. Az utóbbi időben egyre több kérdés merült fel azzal kapcsolatban, hogy ez a pszichológiai terület hol helyezkedik el a klinikai munka mellett, és milyen esetekben indokolt a szerepe.

A plenáris előadásokon, kerekasztal-beszélgetésen, könyvbemutatón és workshopokon keresztül több nézőpontból is körüljártuk ezt a kérdéskört, ami segített elmélyíteni a megértésünket a tanácsadás sajátos jelentőségéről. Emellett lehetőségünk nyílt megismerni különböző módszerspecifikus képzéseket is, amelyek nemcsak a pályaorientációnkat segítették, hanem lehetőséget adtak a sajátélmény-szerzésre is.

A konferenciát egy aktuális és fontos témával, a menekültellátással kezdtük. Az előadást Spányik András tartotta, aki a MedSpot Alapítvány küldetéséről beszélt: kedvezményes segítséget nyújtanak azoknak, akik valamilyen okból kiszorultak a közösségi ellátásból.

Az előadás során fontos különbséget tettünk a menekülés és a menekültlét fogalma között. Míg a menekülés aktív, folyamatban lévő, amely főként krízisellátást igényel, addig a menekültlét a helyzet stabilizálódásáról és a hosszabb távú, megszokáson alapuló élet lehetőségeiről szól.

A legmeghatározóbb esemény a kerekasztal-beszélgetés, Pszichológus a kanapén innen és túl volt. Egy párbeszédet hallgattunk végig a pszichológusi identitásról és kompetenciahatárokról. A beszélgetésben a szakma valamennyi nézőpontja (klinikai, orvosi, tanácsadói) képviseltette magát. Szemléletformáló volt arról hallani, hogy ez szakterület mennyire fiatal és kezdetleges még. Ez itt és most történik, most alakul és most kezdi kiforrni magát.

,,Egy tér, ahol mindenki megmutathatja mit tud, ott az együttes tudás több, mint a tagok összessége.” Ez a mondat zárta a kerekasztal-beszélgetést, és jól összefoglalta a konferencia hangulatát: a különböző nézőpontok, tapasztalatok és szakmai háttér találkozása valódi párbeszédet hozott létre.

A délután folyamán már könnyebb vizekre eveztünk: szó esett a kamaszkor kihívásiról, a párkapcsolati dinamikákról és a különböző szakmai módszerekről.

Szél Dávid Kamasz tabuk című előadása nemcsak szakmai szempontból volt izgalmas, hanem majdani szülőként is különösen megérintett minket. Azt már régóta tudjuk, hogy a serdülőkor nem egyszerű időszak: tele van kérdésekkel, bizonytalansággal és kihívásokkal. Az előadás során azokban a témákban mélyedtünk el, amelyekkel a kamaszoknak ma szembe kell nézniük: a digitalizáció hatásaival, a szexualitás és a pornográfia kérdésével, valamint a tanulás és a kockázatvállalás dilemmáival.

Az előadásnak volt egyfajta nosztalgikus hangulata, hiszen a résztvevők többsége már maga mögött hagyta a serdülőkort. Éppen ezért különösen érdekes volt ezekre a kérdésekre visszatekinteni – immár felnőttként, új perspektívából.

Bogár Zsuzsa az eseményen a Mi ketten: a párkapcsolat mint a család megtartó ereje című új könyvét mutatta be. Hasonlóan Szél Dávid előadásához, ez a workshop szakmailag és személyesen egyaránt sokat adott, hiszen mindannyian tartozunk valamilyen családhoz, akár vér szerinti kötelékek, akár választott kapcsolatok révén. Mégis, ritkán beszélünk arról, hogyan lehet ezt a rendszert tudatosan építeni és fenntartani, illetve milyen lehetőségeink vannak, ha elakadásokkal találkozunk.

A workshop egy könnyen elérhető, mégis gazdag tudást kínáló eszközt adott a résztvevők kezébe: egy könyvet. A kötet a „négylábú asztal” metaforájára épít, ahol a lábak a munkatárs, a szülőtárs, a lelkitárs és az intimitástárs szerepeit jelképezik egy párkapcsolatban. Ez a modell rendkívül szemléletesen mutatja meg, hogy ha az egyik láb meginog, az egész rendszer instabillá válhat.

Zárásként egy EMDR-workshopon vettem részt, melyet Mogyorósy Zsuzsanna vezetett. Az EMDR egy olyan terápiás eljárás, amelyet elsősorban traumatikus élmények következtében kialakult, tartósan fennmaradó nehézségek kezelésére dolgoztak ki. A módszer különböző bilaterális ingerek (például szemmozgások vagy ritmikusan váltakozó ingerek) segítségével támogatja az élmények feldolgozását és integrálását.

 A workshop különleges élményt nyújtott: ritka alkalom, hogy egy egész aulányi ember együtt próbálhat ki gyakorlatokat sajátélményen keresztül – vagyis a módszerek közvetlen, személyes átélése révén. A résztvevők több technikát ismerhettek meg, többek között különböző légzőgyakorlatokat és a „biztonságos hely” gyakorlatot, amelyek segíthetnek a feszültség csökkentésében és a belső stabilitás megteremtésében. Egyszerre voltak látványosak és megnyugtatóak, a közös tapasztalás pedig különleges hangulatot teremtett a teremben. Így a résztvevők nemcsak tudást szerezhettek a módszerről, hanem rövid időre át is élhették annak hatását.

A nap végére világossá vált, hogy a tanácsadó pszichológusi szakma mennyire sokszínű és gazdag: tele tapasztalattal, élményekkel és további kérdésekkel. És valóban, az együttes tudás több, mint a tagok összessége.

Kiemelt kép: pszi.ppk.elte.hu

Ajánlott cikkek