Molnár Ferenc egyik legszellemesebb darabját, az 1910-es A testőr című vígjátékot kelti életre a Centrál Színház a nagyszínpadon Ágoston Kati és Schmied Zoltán főszereplésével. A darabban egy sokak által áhított színésznő és egy híres színész történetét megelevenítve keveredik a szerelem, a féltékenység és a játékos színlelés. Egy pazar komédia bontakozik ki, ahol minden mozdulat, érzelmi megnyilvánulás és mondat a férfi–női viszony örök dilemmáit rejti magában, amelyek nemcsak a 20. századra voltak jellemzők, hanem mindig is kísérték és kísérni is fogják az emberi kapcsolatok alakulását.
A cselekmény kiindulópontja látszólag meglehetősen hétköznapi: egy szerelmes férj, aki mindent megtenne felesége boldogságáért, szerelméért. Ám a történet ennél sokkal összetettebb. A férfi úgy véli, körülrajongott felesége túl sok figyelmet kap másoktól, ezért, saját pozícióját féltve, őrült játékba kezd. Álruhát öltve közeledik feleségéhez, amivel a nő hűségét, odaadását kívánja próbára tenni. Ez a furfangos terv azonban nem várt fordulatokat vesz, amely egyszerre szól a féltékenységből született komédia a szerelem természetéről, a férfi és nő közötti bizalom törékenységéről és a színház varázslatos mivoltáról. A furfangos terv azonban váratlan fordulatokhoz vezet, s a darab a féltékenységből fakadó komikus jeleneteken keresztül egyszerre szól a szerelem természetéről, a férfi és nő közötti bizalom törékenységéről, valamint a színház varázslatos világáról. Az irónia és a komikum váltakozva kísérik ezt a szellemes történetet.

Molnár Ferenc A testőr című klasszikus vígjátéka egyszerre kínál könnyed szórakozást, és ad lehetőséget a mélyebb reflexiókra. A humor és a helyzetkomikum mögött egy párkapcsolat finom drámája rajzolódik ki. A történet középpontjában a színésznő áll, akinek hűségét férje játszmákkal teszi próbára. Ez a szerep különösen összetett, mivel mind az érzelmek sokszínű kavalkádját, mind pedig a férfi–női kapcsolat kihívásait színpadra kell vinni. A kihívásokról és a karakter személyiségének rétegeiről Ágoston Katit kérdeztem, aki a legutóbbi előadásban játszotta a színésznő szerepét. Férjével, Schmied Zoltánnal alakítanak férjet és feleséget a darabban, amely egy egészen különleges helyzetet kínál mind a pár, mind pedig a közönség számára. A színésznő meglátása szerint nagy segítség volt a felkészülésben, hogy együtt tudtak tanulni, ám ez csak a praktikus része volt a folyamatnak: „Nagyon izgalmas dolog házaspárt játszani úgy, hogy mi valóban házasok vagyunk, mert mindent tudunk egymásról, ismerjük egymást, máshogy érünk egymáshoz, máshogy vonzódunk egymáshoz, és szerintem ez biztosan érződik kintről is.” Meglátása szerint ez egy teljesen más helyzet, mint amikor egy másik kollégával játszik, mivel „akkor mindig van a két ember között némi távolság, mert nem ismerjük úgy a másik lelkét, olyan mélységekben, mint mondjuk a házastársunkét.” Szerinte ez előnyt is jelentett, hiszen a szerep hitelességét erősíti, hogy a két ember a valóságban is jól ismeri egymás reakcióit és gyenge pontjait. Ez a fajta közelség a színpadi játszmában is meghatározóvá válik: „Az egy különleges állapot, hogy izgulok magamért, izgulok érte, ő is izgul értem, és ezt a civil érzelmet nyilván nem lehet belevinni az előadásba, de azért ott van.”
A színésznő arról is mesélt, hogy a szerepet beugróként vállalta el, így nem volt annyi ideje felkészülni, amennyit megszokott, ami stresszhelyzetet is okozott számára: „Persze izgultam, hogy minden sikerüljön, de érdekes helyzet egy ilyen beugrás. Két hét alatt kellett megtanulnom a szöveget, a mozgásokat, az egész szerepet. Ilyenkor nincs idő aggódni, bizonytalankodni. A legjobban kell beosztani azt a két hetet. Szerencsére már ismerem magam, fel tudom mérni, hogyan tudok a leghatékonyabban dolgozni.”

Ágoston Kati arról is beszámolt, mi volt az első benyomása a karakterről: „az az igazi nő, aki ráadásul színésznő is, tehát az összes létező érzelmet elég magas amplitúdóval éli meg, és mesterien tudja változtatni a valóságot, ha épp arra van szükség, irányítani az embereket, az ujja köré csavarni a férfiakat, és szerintem a nőket is. Ez a szenvedélyesség, ami benne van, nagyon imponáló”. Elmondása szerint karaktere összetettségét az is okozza, hogy nem tudja jól kezelni ezt a hatalmas szenvedélyre való vágyat, ami azt eredményezheti, hogy kevésbé tud boldog lenni egy hagyományos értelemben vett „normális házasságban”: „Szüksége van arra, hogy kalandokba keveredjen, hogy udvaroljanak neki.” Kérdéses azonban, hogy mindezek ellenére valójában boldog tud-e lenni a történetben a pár. Ágoston Kati szerint a főhősnő „háziasszonyként, feleségként nem biztos, hogy tud működni. Hiányzik neki az újdonság, az izgalom. Talán kicsit bele is kényelmesedik ebbe a boldogtalanságérzetbe, így jogosnak gondolja a flörtölésekben keresni ezeket.” A Molnár-darab színésznője azt élvezi, hogy irányíthatja a dolgokat, „alapvetően nem hiszem, hogy meg akarná csalni a férjét”, viszont elég messzire megy, hiszen „ha belegondolunk, az otthonában, ami a férje otthona is, fogadja az udvarlót. Ez elég vakmerő dolog.” A helyzet akkor válik igazán bonyolulttá, amikor a színésznő többet kezd érezni udvarlója iránt, vívódik a szerelem és a hűség között, és „egyszercsak már nem tud az érzelmeinek parancsolni”. Ezért is veszélyes dolog a szerelem: egy ponton túl a szív és a vágyakozás átveszi az irányítást, a józan ész pedig háttérbe szorul.
Ágoston Kati abba is beavatott, hogy mi jelentette számára a legnagyobb kihívást a próbafolyamat során: „Érdekes, hogy a harmadik felvonás volt nekem a legnehezebb. Bár mi két részben játsszuk, alapvetően háromfelvonásos a darab. Ezt tanultam meg a legkésőbb, erre maradt a legkevesebb idő.” Mindez azonban nem vált hátránnyá, sőt az előadások során ez lett számára az egyik legizgalmasabb rész: „Most, amikor játsszuk, még mindig nagyon kell koncentrálnom mindenre, de talán az a legizgalmasabb, mert ott derül ki minden, ott érünk a történet csúcspontjára.” A férj és feleség közötti játszma itt bontakozik ki igazán, itt „mindenféle női praktikát be lehet vetni, hogy hogyan fordítom meg a cselekményt, hogyan hajtom a saját malmomra a vizet.”

A testőr című darab már több, mint százéves, ám a mai napig működik a színpadon. A színésznő véleménye szerint nem számít, hogy mikor játszódik egy darab, hiszen „a szerelmi bonyodalmak, az érzelmek, az ember szenvedélye szerintem nem sokat változott”. Habár a szerelem közlési módja rengeteget formálódott, elhagyva a régies, hagyományos formákat, ahogy Ágoston Kati is megfogalmazta, „ma már sokkal könnyebben megy egy összeismerkedés, egy udvarlás, ma már nem is nagyon használjuk azt a szót, hogy udvarlás.” A 21. századi ismerekedés során sokkal kevesebb szabályt, illetve más szabályokat kell betartani, mint száz évvel ezelőtt: „Annak nagyon nagy súlya volt, hogy egy férfi hozzáér egy nő kezéhez, vagy azt mondja valakinek, hogy »csókoljon meg«.” Hiába telt el nagyon sok idő, és változott rengeteget a világ, van, ami a régi: „Én azt gondolom, hogy az emberek ugyanolyanok. Ha egy darabot úgy közelítünk meg, hogy az embert nézzük benne, hogy mit érez éppen akkor, miért csinál valamit, miért dönt úgy, akkor gyakorlatilag ugyanolyan, mint hogyha egy mostani emberről beszélnénk.” Éppen ez teszi a darabot aktuálissá, hogy egy olyan jelenségről beszél – egy abszurd szituációba helyezve azt –, amely kortalan.
Az előadás ereje abban rejlik, hogy a humor mögött folyamatosan ott húzódik az önismeret és az emberi kapcsolatok törékenységének kérdése. Így A testőr nem csupán egy könnyed este ígéretét hordozza, hanem tartalmas színházi élményt is, amely még jóval a taps után is elkíséri a nézőt.
Szereplők:
Schmied Zoltán – A színész
Ágoston Kati – A színésznő
Kaszás Gergő – A kritikus
Györgyi Anna – A mama
Gats Éva, Papp János, Szabó Éva
Színlap:
Szerző: Molnár Ferenc
Rendező: Ujj Mészáros Károly
Díszlettervező: Bagossy Levente
Jelmeztervező: Kárpáti Enikő
Súgó: Fodor Marianna
Szcenikus: Barkovics Zoltán
Rendezőasszisztens: Kántor Nóra
Következő előadások:
2025.10.23. | csütörtök | 19:00
2025.11.02. | vasárnap | 19:00
2025.11.14. | péntek | 19:00
A képek forrása: https://centralszinhaz.hu/eloadas/a-testor/
