Málics Viktória Október 15-én a Gólyavári Esték programsorozat újabb epizódja várta az érdeklődőket az ELTE Bölcsészettudományi Karán. Ezúttal Juhász Dezső, az ELTE Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézet professor emeritusa, a Magyar Nyelvtudományi Társaság elnöke és a Magyar Nyelv folyóirat felelős szerkesztője tartott előadást A Hunyadiak korának világi nyelvhasználata címmel.
A rendezvényen Szentgyörgyi Rudolf köszöntötte az előadót, kiemelve több évtizedes oktatói és kutatói munkáját, valamint a magyar nyelvtörténet iránti elkötelezettségét. Felidézte Juhász pályájának főbb állomásait, hangsúlyozva: a professzor személyében olyan tudóst tisztelhetünk, aki a tudományos alaposságot a nyelv iránti szeretettel ötvözi.
A történelmi hitelesség nyelvi háttere
Az előadás alapgondolatát az a kulturális és tudományos érdeklődés adta, amely a Hunyadi sorozat megjelenése óta újra a korszak felé fordította a figyelmet. A népszerű történelmi regények és filmadaptációk kapcsán egyre gyakrabban vetődik fel a kérdés: mennyire hiteles a 15. századi nyelv ábrázolása, és milyen eszközökkel lehet rekonstruálni a korabeli magyar beszédet. „Az előadás nem kíván mélyen besétálni a történelmi és nyelvi hitelesség erdejébe – fogalmazott Juhász Dezső –, de arra szeretne választ adni, hogy milyen forrásaink és módszereink vannak a korszak »hétköznapi«, világi nyelvhasználatának feltárására.”
A nyelvész hangsúlyozta, hogy míg a kódexirodalom bőséges anyagot kínál a vallásos nyelvhasználat tanulmányozásához, a világi szövegek sokkal ritkábbak, így a rekonstrukció „mozaikos” jellegű marad. Mindez nemcsak a nyelvtörténészek, hanem a történelmi regényírók és filmesek számára is kihívást jelent.
Források a Hunyadiak korából
Juhász Dezső előadásában számos korabeli dokumentumot idézett, köztük a Dubnici krónikát, a Müncheni kódexet, valamint Corvin János leveleit. Ezek a szövegek betekintést engednek a késő középkor mindennapi kommunikációjába és az írott nyelv formálódásába. Az előadó kiemelte, hogy nagyjából a Hunyadi János kormányzóságától (1446) kezdődő időszak a magyar nyelv történetében fordulópontnak számít: ekkor már megjelent a magyar a magánlevelezésben és a helyi igazgatásban is, noha a kancellária hivatalos nyelve továbbra is a latin maradt.
A példák között szerepeltek világi levelek, verses szövegek és históriás énekek is, mint például a Szabács viadala vagy a Soproni virágének, amelyek a korszak ízléséről és nyelvi gazdagságáról tanúskodnak. A különböző kéziratokból az is kiderül, hogy a kódexmásolók saját helyesírási rendszereket használtak, a latin ábécé korlátozottságát betűkölcsönzéssel és mellékjeles megoldásokkal hidalva át.
A Gólyavári Esték ismét olyan programot kínált, amelyben a tudományos ismeretterjesztés és a kulturális élmény egymást erősítette. A rendezvény a késő ómagyar kor iránti érdeklődést nemcsak felélesztette, hanem új irányból is megvilágította: a nyelv mint kulturális örökség, a Hunyadi-kor pedig mint annak egyik legizgalmasabb fejezete jelent meg a hallgatóság előtt.
Kiemelt kép forrása: A rendezvény facebook-eseménye.
