Zelena Bianka Egy forró nyári estén megtelt a Kobuci Kert zenével, nyelvekkel, hangszerekkel és emberekkel. A világzenei hét utolsó és egyben egyik legkülönlegesebb estjén jártunk, ahol a zenei sokszínűség és az érzelmek szinte tapinthatóvá váltak a levegőben.
Az este egy finom háromszólamú bolgár dallal indult Bognár Szilvia, Magyar Bori és Szalóki Ági előadásában, amelyet ötfős, jazz-zenészekből álló zenekar kísért. A dal pillanatok alatt magával ragadta a hallgatókat. Ahogy a nézők kezében lassan elfogyott az első pohár bor vagy sör, egy azerbajdzsáni nóta következett: apró harangok csilingelése nyitotta a dalt, mintha a Kaukázus szelét hallanánk zene formájában. Majd Bognár Szilvia folytatta egy gyönyörű szefárd dallal, a Porque Lloraxszal. Nem sokkal később pedig már a Miért sírsz, fehér leány?… kezdetetű energikus görög dal zengte be a kertet. E dalban egy reménytelenül szerelmes lányt vígasztal az édesanyja. A szatmári cigány botló és pergető dallamok sodró ereje hozta el az est csúcspontját. A koncertet a bukovinai székely népdal-feldolgozás, a Templomkerítésbe folyó patakicska tette teljessé. Ez az előadás volt az énekes trió debütáló koncertje, melynek egyelőre nem találtak elnevezést. De talán éppen ez adta az este egyik legizgalmasabb kérdését: mi legyen a formáció neve? Egy biztos, ez a csapat már most felírta magát a világzenei térképre. A közönség nem engedte el őket könnyen, állva tapsoltak. A visszataps után újra előkerült egy jól ismert „szájról szájra” nóta, amelyet együtt énekelt a közönség. A produkció bebizonyította: a zene valóban összeköt, nemzetiségeken, nyelveken és korokon át.
A Szalóki Ágival készített interjú során Ági számos értékes gondolatot fogalmazott meg. Elsőként arra a kérdésre adott választ, hogyan is csatlakozott a Világzenei Héthez: Bognár Szilviával és Magyar Borival létrehoztak egy új világzenei formációt, és közös produkciójukkal léptek fel az eseményen a Halmos Béla Program támogatásával. Ági választ adott arra is, hogy mit jelent számára ez a hét szakmailag és személyesen. Meglátása szerint szakmai szempontból azért fontos ez az esemény, mert a világzene prominens szereplőit mutatja be, és azoknak ad teret, akiket érdemes megismerni, valamint akik méltán álltak már a magyar és nemzetközi színpadokon az elmúlt évtizedekben.
„Több generáció képviselteti magát a fiatal tehetségektől az idősebb mesterekig. Úgy látom, a világzene népszerűsége a 2000-es évekhez képest – amikor a pályám felfele ívelt – visszaszorulóban van, de azért érzékelhető, hogy van iránta érdeklődés, és ezen a fesztiválon is fiatalok százainak nyújtott élményt.” Az énekesnő örömmel látta, hogy még mindig sokakra nagy hatással van moldvai és mezőségi muzsikára párostáncot vagy körtáncot járni. A világzene és a népzene szerinte a természethez közeli emberek zenéje, és emögött szellemiség is van: „a többséget először csak a zene és a tánc szépsége, öröme érinti meg, de ha valaki érdeklődőbb, és mélyebbre ás, akkor megláthatja, hogy a zene és a tánc hagyománya mögött emberek is élnek, és az embereknek hagyománya, kultúrája, életfelfogása, lakóhelye, élettörténete van, és nagyon mély tudása arról, hogy hogyan élhet az ember a természettel harmóniában”. Kiemelte, hogy ma, amikor annyi minden csábít arra, hogy az ember azt képzelje, ő áll a világmindenség középpontjában, jó, ha van alternatíva vagy ellenpont, ami azt üzeni, hogy ez bizony nem így van: „nem a világ forog az ember körül, nem árt, ha az ember alázattal megérti, hogy létezik felette álló erő”. Szalóki Ági szerint a népzene és a világzene, valamint a természeti környezetben élő emberek – így a magyar parasztság – tudása olyan, az ember valódi természetéhez közel álló, szelíd tanítást tartalmaz, amely sokaknak jól jöhet a mai zűrzavarban, és segíthet az elcsendesülésben, vagy fel tudja hívni a figyelmet arra, hogy egy elmélyültebb, rendezettebb, visszafogottabb létezés hogyan tartalmazza az öröm forrását.
Végül pedig arról kérdeztem: van-e olyan gondolat, amit különösen fontosnak tartana megosztani egyetemistákkal? Ági a természetvédelem és a klímaváltozás kapcsán arra hívta fel a figyelmet, hogy a természetben emberek is léteznek, és amikor szolidárisak vagyunk egymással, vagy gondolunk a környezet megóvására vagy szépségeinek elismerésére, akár például a Dél-Amerikában vagy az Afrikában létező természet védelmére, akkor gondolnunk kell a közvetlen környezetünk védelmére is, melynek az ember is része. „Kiemelten fontos a saját közvetlen környezetünk, a Kárpát-medencei magyarság létezése és megmaradása, a saját családtagjaink iránti felelősség és szeretet, illetve a saját magunk egészségben és egységben tartása és óvása” – mondta, majd hozzátette: „hajlamos az ember távoli dolgokért aggódni, és azokért dolgozni, de sokkal közelebbiekért is kell és érdemes”. Ági szerint magunkon kell elkezdeni a munkát, aztán dolgozhatunk a családunkért, és ha már mindent megtettünk a közvetlen környezetünkért, akkor távolabbra is tekinthetünk, és ez a népzenében, illetve a világzenében is ugyanígy működik. Jó megismerni a sajátunkat, mert a saját hagyományaink mélyebb ismerete segít minket abban, hogy megtaláljuk a szép hasonlóságokat és az izgalmas különbözőségeket más kultúrák hagyományai között. Lehetőségünk van megismerni a nagy egységet, a Föld népeinek hagyományait és kultúráit, illetve ezek egységét, mely attól is szép, hogy sokszínűségével együtt teljes és harmonikus. És attól is, hogy ebben a színkavalkádban léteznek szép, egyéni színek, amelyeket értékelni kell. A sok szín között pedig gyönyörű szín az is, amit a magyarság ezeréves léte jelent.
Szalóki Ági interjúnk során olyan nagy örömmel válaszolt minden kérdésre, mint amilyen odaadással szerepelt a színpadon. A Kobuci Világzenei Hét egyaránt lehetőséget adott a kikapcsolódásra, élményszerzésre és a különböző zenei kultúrák megismerésére is.
A képeket Lettner Kriszta készítette.
