Balázs Bálint Tibor Marczibányi Téri Művelődési Központ
Ha valakinek a családjából csak a gyakran rossz ügyekbe keveredő testvére maradt meg, meddig kell fognia a kezét, egyengetnie az életét, és mikor kellene útjára bocsátania? Hogyan csapódik le a társadalomban rejlő idegengyűlölet egy családban? Mennyire motiválja az embert a világ (vagy épp a múltja) arra, hogy még gyerekeket merjen vállalni? A Loupe Színházi Társulás előadása, mely Dennis Kelly Árvák című drámájából készült, ezeket a kérdéseket járja körül.
A nyitóképben a hófehér, ünnepi nappali-étkező közepén véres pólóban, véres arccal és kézzel, zihálva tűnik fel Liam (Molnár Áron), aki akadozott beszéddel zavarja meg nővére, Helen (Lovas Rozi) és annak férje, Danny (Lengyel Tamás) kiöltözős vacsoráját. Liam története kezdetben hihetőnek tűnik az utcán talált megvágott, de aztán elfutó srácról, azonban idővel a részletek alapjaikban kérdőjeleződnek meg. És hogy mit kellene ilyenkor tenni? Szabad-e hívni a rendőrséget, hogy megkeressék a sérült srácot? Erről a házaspár két tagjának eltérő véleménye van. Helen szerint a rendőrség nem hinne a bátyjának, akire priusza miatt büntetés várna, mint ahogyan egy korábbi, titokzatos esetnél is ártatlanul került majdnem bajba. A férj szerint viszont nem szabad egyetlen bajban lévő embert sem megsegítetlenül hagyni; mindenképp meg kell keresni. Liam véleménye nem tud kibontakozni, hiszen minden magyarázatával csavar egyet az eredeti történeten.
Ahogy az ellentmondások egyre inkább feltűnnek, kiderül, hogy a megsérült fiú menekült háttérrel rendelkezik, éppen úgy, ahogyan egy olyan (másik?) fiatalember, aki valamivel korábban Dannyre támadt. Így válik az idegengyűlölet az előadás egyik kulcskérdésévé. Látszólag egyik szereplő sem utasítja el az arabokat, mégis egy-egy elejtett megjegyzéséből kitűnik Liam rasszista hajlama. Meg lehet vajon bosszulni a Danny elleni támadást; egyáltalán kell-e valamilyen ellenszenvvel, előítélettel, esetleg félelemmel fordulni a kisebbségi csoport felé egy hasonló eset után? A szereplők ebben sem tudnak egyetérteni. A férj kitart azon álláspontja mellett, hogy nem kell az egész közösséget gyűlölni, a báty esetében viszont egyre mélyebben és mélyebben ülő utálatot és erőszakra való hajlamot fedezünk fel az arabok irányába.
A harmadik forrópont az este folyamán a család kérdése. Az árva testvérpár esetében a vérségi viszonyhoz kötődő lelki kötelék megőrzése talán a legfontosabb, nem véletlenül reflektálnak többször egy olyan esetre, mikor a lányt örökbe akarta fogadni egy átlagos, „rendes”, kispolgári család, de bajkeverő bátyját nem. Ugyanígy Helen abban is bizonytalan, hogy a kapcsolata vagy épp a társadalmi háló elbírná-e, ha szülne még egy gyereket. Vajon minden testvéri viszony hordoz magában egy ilyen nehéz terhet, mint az árva testvérpár esetén? Liam nem tudná elviselni, ha egyedül maradna, ahogyan Helen is ragaszkodik bátyjához, annak ellenére, hogy a férfi folyamatos nehézségeket okoz neki az életben. Viszont talán éppen ez az, ami miatt a nő elutasítja, hogy a gyermekének testvére szülessen. A problémamentes családi háttérrel rendelkező Dannyben viszont ezek a dilemmák fel sem merülnek, hiszen teljesen más tapasztalatokkal rendelkezik. Így lesz az este ívének szerves része, ahogyan a konfliktus kibontakozása során férj és feleség – Helen és Danny – megértik egymás álláspontját.
Horváth János Antal rendezésének legnagyobb érdeme a feszültség épülésének fokozatossága, egy olyan ritmika megteremtése, amely képes továbblendíteni a már majdnem meglassuló jeleneteket. Épp ugyanezért történik több esetben egy-egy szakadás, rövid időbeli ugrás, amelyek így, szereplő- és helyszínváltozások nélkül, meghökkentőnek tűnnek, de ezek az 1-2 órás „előretekerések” is segítenek az izgalom fenntartásában. Az előadás során a rendező szerencsére rendszeresen, talán az átlagos mainstream színházi előadásokhoz képest nagyobb mértékben alkalmaz csendeket is, ezekkel pedig megteremti azt a légkört, melyben a kimondott súlyos gondolatok szabadon áramolhatnak, így élesztve újra és újra a nézőkben azt az enyhe izgatott-szorongó érzést, melyet az első pillanatban, Molnár Áron zaklatott színrelépésekor rögtön átélhettek.
A három színész egyenlő mértékben kiemelkedő munkát végzett, a köztük meglévő intenzív harmónia nélkül nem jöhetett volna létre az előadás magával ragadó, de baljós atmoszférája. Mindannyiuknak megvolt a maga kiemelt jelenete, másik két színpadi kollégájuk pedig ilyenkor lehetőséget biztosított a kiteljesedésükre.
A Loupe Színházi Társulás Árvák című előadása feszült hangulatú, a figyelmet megragadó színházi esemény. Az állami és önkormányzati támogatásokból nem részesülő, az ország művelődési házaiban játszó társulat pedig olyan fontos témákat mutatott meg (idegengyűlölet, családon belüli félelmek és dinamikák), melyekkel ma Magyarországon talán lehetne többet foglalkozni.
Dennis Kelly: Árvák
A MANNA, a Szentendrei Teátrum és a Loupe Színházi Társulás produkciója
Játsszák: Lovas Rozi, Lengyel Tamás, Molnár Áron
Fordította: Horváth János Antal
Látvány: Szabó Márton István
Jelmez: Kisprumik Ádám
Zene: Stark Ervin
Rendezőasszisztens: Fazekas Anna
Rendező: Horváth János Antal
A cikkben szereplő képek forrása: jegy.hu.
A kiemelt kép forrása: Facebook.
