Kísérletező szívek – Mellékhatás a Centrál Színházban

Horgas Ádám rendezésének és látványtervi munkájának köszönhetően láthatjuk Lucy Prebble kortárs angol drámaíró 2012-es Mellékhatás című darabjáta Centrál Színház színpadán. A romantikus drámában tanúi lehetünk egy kísérletnek, melynek során egy új antidepresszánst tesztelnek, azonban a történet nem ennyire egyszerű.

A kísérletben részt vevő két fiatal között hamar kialakul a vonzalom, ám a felügyelő orvosok nehezen tudják eldönteni, hogy a kezdődő szerelem a gyógyszer mellékhatásaként jött létre vagy természetes lefolyású érzés. A színdarabban felvetődő morális kérdések arra ösztönzik a befogadót, hogy elgondolkozzon a gyógyszeripar sötét oldalán. Habár a szerelmi szál ügyesen fedi a valóság nehéz pillanatait, könnyen megérthetjük a darab fő mondanivalóját: a gyógyszeripar kihasználja a gyógyulni kívánó embereket. A darab fókuszba helyezi a kísérletek eredményeinek kétségbe vonhatóságát, a gyógyszeripar profitorientáltságát, illetve azt, hogy olykor pont azok az emberek próbálnak segíteni másokon, akik maguk a legjobban rászorulnak a segítségre. A főszereplők, Connie (Gáspárfalvi Dorka) és Tristan (Fehér Tibor) között kialakuló szenvedélyes szerelem felborítja a kísérlet megszokott rendjét, amelyet Lorna (Botos Éva) aggódva irányít, féltve a fiatalok egészségét, Toby (Mertz Tibor) viszont csak a pozitív eredményeket hajlandó figyelembe venni, melyek révén nyereségre tehet szert.

A mű egyik központi gondolata, hogy amint valamilyen problémánk adódik, igyekszünk azt a lehető leggyorsabban és legegyszerűbben megoldani, akkor is, ha ez a megoldás csak felszínes – akár mélyebb gondokat okozva ezzel saját magunknak. Lorna példáján keresztül is rádöbbenhetünk, hogy olykor súlyos problémáink ellenére sem vagyunk hajlandóak segítséget kérni, másoknak viszont segítünk. Az előadás rámutat, hogy a mentális betegségekre éppen olyan fontos odafigyelni, mint bármely másik, testi betegség kezelésére. Tennünk kell a mentális állapotunkért, foglalkoznunk kell az esetleges problémákkal, és talán a legfontosabb a segítségkérés, lehetőleg minél előbb. A darab felkavaró lehet, mivel olyan témát boncolgat, ami része ugyan a mindennapjainknak, de kevésbé szeretünk róla beszélni. Értelmezhetjük úgy is, mint egy felhívást arra, hogy törődjünk a saját egészségünkkel. A darab zárlata kétségkívül megdöbbentő volt, a megszokott „happy end” ugyanis csak részben érvényesült; a végén minden nézőpont kérdése, minden a befogadó hozzáállásán múlik.

Nem hagyhatom szó nélkül a színdarab látványvilágát sem, mivel a rendező nagyon ügyelt ennek a kialakítására is. A háttérbe illesztett képernyő egyedi belátást engedett mind a kísérletek lefolyásába, mind a kísérleti alanyok élményvilágába, egyfajta kivetítőül szolgálva belső működésük illusztrálására. Külön kiemelném a darab interaktív, nézőket bevonó részeit, mikor mi is részesei lehettünk a kísérletnek, egyfajta kontrollcsoportként válaszolva a kísérleti kérdésekre, amelyeket aztán a szereplőknek is feltettek.

Az előadás után lehetőségem nyílt interjút készíteni Gáspárfalvi Dorkával, aki közvetlenül és lelkesen válaszolt minden kérdésemre. Az első arra vonatkozott, hogy mit adhat ez a darab az egyetemistáknak. A színésznő szerint nemcsak a fiataloknak, de minden korosztálynak ad valamit a mű, mivel olyan aktuális problémákat jár körbe, mint például a gyógyszerek forgalomba hozását megelőző kísérletek fontossága. Meglátása szerint viszont nem a tüneti kezelés az elsődleges, hanem az adott, akár lelki probléma megoldása, nem elsősorban gyógyszerrel kezelve. A művésznő még azt is elárulta, hogy már az első pillanattól kezdve nagyon tudott azonosulni a szerepével. Connie depressziós karakter, aki arra vágyik, hogy igazán meg tudja élni az életet. A Tristannal való találkozás pedig egy hatalmas szerelem kezdete, amilyet addig még nem volt alkalma átélni. Kalandvágyó, nyitott, értelmiségi lány, akit alakítani igen hálás feladat. A színésznő választ adott arra a kérdésemre is, hogyan érzi magát a Centrál Színházban. Tapasztalatai alapján szereti a kedves, nyitott és együttműködő csapatot. Kifejezetten jól tud együtt dolgozni „az öltöztetőtől a világosítóig” mindenkivel. Megemlítette még azt is, hogy olyan érzés volt megérkezni hozzájuk, „mintha egy családhoz érkezne”. Ugyan még csak pár hónapja dolgozik velük, de a rövid idő alatt is igazán megszerette őket. „Nagyon hálás vagyok, hogy a Centrál Színházhoz kerültem” – mondta

Mindent együttvéve a darabot mindenkinek tudom ajánlani, mivel manapság igen releváns témákat ölel fel, mint például a gyógyszerkísérletek és a mentális egészség, amelyek – még ha ez nem is mindig tudatosul – mindenki életében fontos szerepet játszanak.

Szereplők:

Connie – Gáspárfalvi Dorka

Tristan – Fehér Tibor

Dr. Lorna James – Botos Éva

Toby – Mertz Tibor


Szerző: Lucy Prebble
Fordító: Puskás Dávid
Rendező: Horgas Ádám 
Látvány- és díszlettervező: Horgas Ádám
Jelmeztervező: Bujdosó Nóra
Szcenikus: Barkovics Zoltán
Súgó: Fodor Marianna
Ügyelő: Kele Gábor
Rendezőasszisztens: Széplaky Petra

Következő előadások:

2025.01.23. | csütörtök | 19:00

2025.02.02. | vasárnap | 19:30

A képek forrása: Centrál Színház

Author

Ajánlott cikkek