informatikus 2023. szeptember 28–29-én Színház és archívum – történetek, emlékezetek, (kulturális) örökségek című konferenciának adott otthont az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának „A” épülete. Az esemény az ELTE BTK és a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának színházi képzései közötti együttműködés része, ugyanis a két intézmény 2020 óta felváltva rendezi meg a szakma reprezentatív tudományos találkozóját. 2021-ben a pandémia miatt egyetemünk online formában szervezte a Színház és technológia című éves konferenciát, így 2023 lehetett az első év, amikor végre személyes, fizikai jelenléten alapuló színháztudományi konferencia házigazdái lehettünk. Hidi Boglárka tudósítása.
A kétnapos esemény során számos kurrens kutatási projekt eredményeibe nyerhettünk betekintést. A szekciókban a legfiatalabb és legtapasztaltabb színháztudományi kutatógeneráció egyaránt képviselte magát, számos hazai és határon túli intézményből érkezve. Az ELTE és PTE mellett a Szegedi Tudományegyetem, a Pannon Egyetem, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, a Károli Gáspár Református Egyetem, a Magyar Táncművészeti Egyetem, illetve a Vietnámi Nemzeti Egyetem, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem és az Újvidéki Egyetem oktatói és kutatói is jelen voltak a konferencián. Továbbá olyan fontos kutatóintézetek és archívumok képviselői is előadtak, mint a Blinken OSA Archívum, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, az Országos Széchényi Könyvtár, valamint az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontja. A gyakorló színházi intézmények közül a Trafó Kortárs Művészetek Háza képviseltette magát.
A szemeszter első hónapjának utolsó tanítási napjai tehát nemcsak eseménydúsak, hanem rendkívül sokszínűek is voltak az „A” épület Kari Tanácstermében és a Doktori védések termében. Több mint harminc különböző előadás hangzott el, melyek elsősorban az archívumok, kulturális hagyományok és történetírás színházi gyakorlattal való összefüggéseire mutattak rá, felhívva a figyelmet az archiválási gyakorlatok dinamikusságára és hálózataira is. Délelőttönként plenáris előadásokat hallgathattak az érdeklődők, míg délutánonként két-két párhuzamos szekció folyt a helyszíneken, ahol a két nap alatt összesen közel száz néző fordult meg.
Az első napon, szeptember 28-án a konferencia főszerevezője, Deres Kornélia köszöntője után az ELTE BTK dékánja, Bartus Dávid megnyitotta az eseményt. Ezt követően, az első plenáris szekció során Albert Mária a történeti dokumentumok alakulásáról, P. Müller Péter a szagok archiválási nehézségeiről, végül pedig Kérchy Vera az újrajátszásokról mint archiválási gyakorlatokról szóló előadása hangzott el a Kari Tanácsteremben. Az archiválás különböző gyakorlati és filozófiai nehézségeit boncolgató kutatásokat egy húszperces „kérdések-válaszok”-rész követte volna, de az előadások annyi gondolatot, kérdést ihlettek a közönség sorai között ülőkben, hogy végül csak negyven perc elteltével vehette kezdetét az ebédszünet.
A megrövidült szünetet követően az előadók és a hallgatók kettéoszlottak a párhuzamos szekciókra. A Kari Tanácsteremben kora délután Tombi Beáta, Reuss Gabriella és Kékesi Kun Árpád friss kutatási eredményeit hallgathatták az érdeklődők, egyetemünk és színházi képzésünk oktatójának, Pikli Natáliának elnökségi vezetésével. A szekció egy valódi időutazásra invitálta érdeklődő közönségét a távolitól a közelmúltig: a reneszánsztól kezdve, Pietro Travaglia munkásságán keresztül jutottak el Havas Sándorig, és végül Paál István rendezéséig. A késő délutáni szekcióban, már P. Müller Péter szekcióelnöksége alatt, az OSZMI munkatársai adtak elő ugyanitt: Lovas Lilla, Gellén Barba és Szabó Attila mellett Huber Beáta is, aki óraadóként gazdagítja az ELTE színházi képzését. Az intézmény dolgozói előadásaikban többek között reflektáltak a múzeum archiválási gyakorlataira, valamint a digitális kor színháztörténet-írásának módszertani kérdéseire. Ezzel párhuzamosan a Doktori védések termében az egyetemen 2021-től működő Hiányzó (színház)történetek (HIASZT) kutatócsoport tagjai, Deres Kornélia, Schuller Gabriella, Imre Zoltán, Ring Orsolya, Kalmár Balázs, Hidi Boglárka és Sándor Panka mutatták be az elmúlt két év eredményeit és a kutatás során felmerülő izgalmas módszertani kérdéseket. A kutatócsoport nem kevesebbre vállalkozik, mint az 1960–70-es években Magyarországon működő amatőr és kísérleti színházak, társulatok, műhelyek feltérképezésére. A prezentációk során többször is elhangzott, hogy a kutatás egyik legnagyobb nehézsége a rendkívül kevés, vagy esetenként teljesen hiányos dokumentáció. Ezért különösen fontosak a társulatok még élő tagjaival készülő videóinterjúk, amelyek mindenki számára elérhetőek a kutatócsoport folyamatosan bővülő honlapján.
A konferencia második napjának délelőttjén szintén plenáris előadásokat hallhattunk: Heltai Gyöngyi online jelentkezett be Vietnámból, és egy New York-i archívumban végzett kutatás eredményeiről számolt be. Ezután Boros Kinga már a helyszínen ismertette az erdélyi színháztörténet egy felkavaró fejezetét, amely során a Securitate-akták kutathatóságára is kitért. Az előadásokat itt is diszkusszió követte, ahol a résztvevő-hallgatók és az előadók maguk is feltehették az elhangzott prezentációkat érintő kérdéseiket. Ezt követően a délutáni szekciók ismét párhuzamosan zajlottak a két helyszínen. A Kari Tanácsteremben a kar két oktatója, Schuller Gabriella és Teller Katalin váltotta egymást a szekcióelnökségi pozícióban. Az itt elhangzó előadások először az archívum különböző alakmásait vizsgálták: Sediánszky Nóra a tér szerepét, Kvéder Bence a szerző pozícióját, karunk doktori hallgatója, Tóth Anna pedig a történelem műfajteremtő erejét helyezte fókuszba. A késő délutáni szekció során Sirató Ildikó, Kovács Gáborján, Váradi Ágnes és Adorjáni Panna nyújtott egy történeti és módszertani értelemben is széleskörű áttekintést az archívumok és színházi gyakorlatok egymást átható dinamikáit illetően.
Ezzel párhuzamosan, a Doktori védések termében egész délután Ring Orsolya elnökölt. Az alagsor első szekciójában a Philther-kutatócsoport által fejlesztett módszer alkalmazását bemutató elemzések hangzottak el, ezeket Kiss Gabriella, Oláh Tamás, Muntag Vince és Porogi Dorka ismertette. Az ezt követő szekcióban meghallgathattuk Egri Petra Marina Abramović (kései) művészetével foglalkozó, gondolatébresztő prezentációját, majd egyetemünk doktori hallgatójának, Somogyvári Csendikének Kelemen Kristóf A nemzet özvegye című rendezését elemző előadását – külön öröm volt, hogy maga a rendező is érdeklődő hallgatóként ült a közönség soraiban. Ez a szekció adott teret két, az archívumok gyakorlati problémáival foglalkozó előadásnak is: Leposa Balázs az Open Society Archives (OSA) színházi gyűjteményének építéséről és továbblépési lehetőségeiről, kísérleteiről beszélt, míg Lipka Boróka az október 13-tól nyilvánosan is elérhető Trafó Archívummal kapcsolatos nehézségekről, logisztikai, módszertani és jogi kérdésekről számolt be. Végül pedig a készülő archívum felületét is bemutatta: illően szép lezárása volt ennek a nagyon is jövőbe mutató archívumnak a prezentálása a kétnapos Színház és archívum konferencia legvégén.
A második és egyben utolsó nap szekcióit követően a még ott maradt, kitartó hallgatóság a Kari Tanácsteremben gyűlt össze a konferencia lezárására. Deres Kornélia záró szavait követően mintegy stafétaként adta tovább, vagyis vissza P. Müller Péternek, a PTE színházképzés oktatójának a mikrofont, hiszen 2024 őszén újra Pécsett kerül megrendezésre – az egyelőre még alakuló, nem publikus tematikájú – színháztudományi konferencia. Ez a rövid tudósítás pedig mint a 2023-as színháztudományi konferencia archiválásának egyik kísérlete álljon itt az ELTE Online felületén.
A kiemelt képet és a cikkben szereplő fényképeket Zsolnai Dóri készítette.
