Terdik Máté November 14-én rendezték meg a harmadik ELTE Foci Kupát a Nándorfejérvári úti Kollégium pályáján, így ismét lehetőség nyílt a hallgatók számára, hogy megmutathassák, ki is a legjobb. Tizenhat csapat nevezett az eseményre, köztük az FC PakBiz Hófehér Jaguárok, akikkel majd egy év téli álom után ismét a pályára léphettem csapatkapitányként.
A kupa 4+1-es (négy mezőnyjátékos, egy kapus) felállásban lett meghirdetve, a csapatok pedig maximum 8 fővel nevezhettek, ezért ezt a létszámot mindenképp el szerettük volna érni a csapattal. Szerencsénkre több tag is csatlakozott a tavalyi összeállásból, de új játékosokat is fogadtak a Jaguárok. A csapatban az ELTE BTK HÖK jelenlegi és korábbi tagjai játszottak. A tavalyi kupához hasonlóan, most sem az számított, hogy ki rendelkezik bármilyen sportbeli tudással, csupán azért mentünk, hogy jól érezzük magunkat, illetve az előző évben elért egy gól után idén két találatot tűztünk ki célul.
Egyértelmű volt számunkra, hogy a csapatnév és a focimez nem változik majd a tavalyihoz képest. Továbbra is ott voltak fő támogatóink és barátaink, az FC PakBiz Tigrisek, amely csapatnak immáron többen is a tagjai vagyunk. Mintájukra kezdtünk bele mi is tavaly egy focicsapat alapításába, ahogy a felszerelésünk és nevünk terén is nagyban inspiráltak minket. A mezünk ismét a két évvel ezelőtti BTK-s gólyatábor pólójára esett, amely egy egyedi lilás-rózsaszínes árnyalattal tette különlegessé a csapatot. A csapatkiáltásunk pedig egy háromtól való visszaszámlálást követő hangos nyávogás lett „macskakarom” mozdulattal társítva, abban a reményben, hogy ezzel meg tudjuk zavarni az ellenfél játékosait (spoiler: sajnos nem sikerült).
Az FC PakBiz Hófehér Jaguárok felállása a tornán:
Terdik Máté 20
Ismét én lettem a csapatkapitány, mivel én vállaltam a legnagyobb szerepet csapatunk koordinálásában és a taktikázásban.
Novák Bálint 8
Továbbra is Bálint a legerősebb és legfittebb játékosunk, nem volt a pályán olyan terület, ahol ő nem lett volna, fel-alá sprintelt egész meccsen.
Tóth Ábel 9
Ábel a ballábas cselmesterünk, akinek kitartása és magabiztossága erősítette a csapat morálját, még a legnehezebb helyzetekben is.
Weidl Márk 7
Márknál jobb hátvédet nem is tudtam volna kérni, Philipp Lahm képességeit idézte meg akaraterejével.
Krispán Gábor 13
Az egyik légiósunk az FC PakBiz Tigrisek csapatából. Krispán professzionális védekezése sok góltól megóvott minket.
Ferencz Árpád 11
Árpi, becenevén Betonfal, akit Casillas-hoz hasonlóan, csak vetődve láthattunk a pályán.
Iványi Gergő 54
Iványi a legújabb igazolásaink egyike, a csodacsatárunk, aki a legjobb taktikát vetette be a mérkőzések alatt: „ha én nem tudom mit csinálok, akkor ők honnan tudnák?”
Ananiadisz Grigoriosz Alexandrosz 17
Grigo a pálya minden szegletén bevetette a testi adottságait, egy ember sem tudott elmenni mellette a kitűnő védekezési stílusa miatt.
Az a megtiszteltetés ért bennünket, hogy mi játszhattunk az első meccsen, és nyitottuk meg ezzel a tornát. Még különlegesebbé tette ezt a pillanatot az, hogy barátaink, a régészek csapata ellen játszhattunk. A Bajnokok Ligája főcímdalára vonultunk be (életem egyik legabszurdabb élménye volt ez), majd el is kezdődött a meccs. 2–1–1-es formációban álltunk fel, tehát két védővel, egy középpályással és egy támadóval kezdtünk. A csapatunk létszáma ekkor még nem volt teljes, mivel többen késtek, ezért el kellett térnünk az előre megbeszélt kezdőtől. A természeti viszonyok sem feltétlen voltak megfelelők, mivel a kupát megelőző napon esett az eső, ami miatt a pálya nagyon csúszott, sokszor estünk el a mérkőzések alatt. A meccs első félidőjében kiegyenlített küzdelmet élhettek át a nézők, azonban a második tíz percre elfáradtunk, így végül 2–0-s vereséggel kezdtük a tornát. Levontuk a következtetéseket, tanultunk hibáinkból, illetve időközben a késő játékosaink is megérkeztek, úgyhogy hatalmas reménnyel és lelkesedéssel vártuk a következő mérkőzésünket.
A második összecsapásunk egy másik ELTE BTK-s csapat ellen történt (a csapatnevet nem írhatom bele a cikkbe sértő és trágár kifejezések miatt). Ezen a meccsen már teljes volt a létszámunk, ezért a legideálisabb kezdővel tudtunk felállni: Árpi kapus, Krispán és Márk védő, Bálint középpályás, Ábel támadó. A mérkőzés egyértelműen a másik csapatnak kedvezett, hisz látszott, hogy többen is rendelkeznek focis múlttal. Nem tudtuk felvenni velük a versenyt, végig dominálták a mérkőzést, keveset volt nálunk a labda, de volt több helyzetünk és kontránk is. Végül 6–0-s eredménnyel végződött az összecsapás, ez azonban vette el a boldogságunkat: játékunk összeszedettebb és taktikusabb volt. Ezt követően már egyértelmű volt, hogy sajnos a Jaguároknak itt véget ért a téli Foci Kupa, csoportutolsóként végeztünk. Megbeszéltük a tapasztalatokat, megcsináltuk a csoportképeket, és végül boldogan indultunk el együtt, egy csapatként. A vereségek ellenére is sikerként éltük meg ezt a tornát, nagyon jól éreztük magunkat– innen is nagyon köszönjük a lehetőséget és a szervezést, terveink szerint tavasszal folytatjuk!
A meccseinket követően lehetőségem adódott arra, hogy bíróként vezessem le a további mérkőzéseket Krispán Gáborral és Márki Leventével közösen. Másodjára láthattam el a játékvezetői feladatot, hisz a tavaszi Foci Kupán is irányítottam már meccseket. Akkor is, és most is rendkívül stresszes feladatkörnek tartottam ezt, hirtelen kell megfelelő döntéseket hozni, el kell kerülni a csapatok közötti konfliktusokat, és nem telhet el úgy pillanat, hogy nem 100%-osan a játékra figyelsz. Szerencsére mindenféle probléma nélkül tudtam megugrani ezt az akadályt, amiben sokat segített Krispán és Levi, nélkülük nem ment volna ennyire simán a játékvezetés.
Összességében a rossz időjárás ellenére egy rendkívül minőségi időtöltésnek lehettek részesei a játékosok és a szurkolók. A csapatok sokat beszélgettek és barátkoztak egymással, úgy érzem, hogy az esemény közösségformálás és hangulat tekintetében is kiemelkedő volt. A tornát végül a Kacsmargok csapata nyerte meg, hatalmas gratuláció nekik! A tervek szerint tavasszal érkezik a folytatás, ahol mindenképpen meg fogtok minket is találni. Csak az FC PakBiz Hófehér Jaguárok!
Kiemelt kép: Simoncsik András
