Mága Zsanett 2025. október 29-én, 71 éves korában elhunyt György Péter, az Eötvös Loránd Tudományegyetem kiemelkedő munkatársa, aki többek között íróként, médiakutatóként, esztétaként, kritikusként és egyetemi tanárként is kiemelkedő munkát végzett. November 11-én az ELTE Művészetelméleti és Médiakutatási Intézetének oktatói közös megemlékezést tartottak György Péter tiszteletére az ELTE BTK campusán, a Gólyavár Mária Terézia termében.
György Péter 1954. július 18-án született Budapesten. Kötődése az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez hamar elkezdődött, 1979-ben diplomázott az ELTE magyar–történelem–esztétika szakán. Nem sokkal később, 1980-tól oktatóként tevékenykedett az ELTE-n, és élete végéig meghatározó szerepet vállalt az egyetem életében. Művészetelméleti és médiakutatási területen hatalmas eredményeket ért el, öt évvel később már doktori titulusát is megszerezte esztétikából. Továbbá nagy szerepe volt az ELTE bölcsészkarán a média szak megalapításában és rengeteg munkát fektetett a szakok kurrikulumának fejlesztésébe is. 1998-tól a ma is ismert Origo elindításában is kulcsszerepet vállalt, ő dolgozta ki az online hírportál koncepcióját és hívta meg az első szerkesztőségi vezetőket, továbbá az igazgatóság tagjaként tevékenykedett a lap kiadójában egészen 2014-ig. Alapítója és vezetője volt a Film-, Média- és Kultúraelméleti Doktori Programnak, 2000-től pedig a Media Center igazgatója lett. 2005-től a Magyar Tudományos Akadémia doktoraként folytatta széles látókörű tudományos munkásságát.
Művészetelméleti kutatásai fókuszában a 20–21. századi magyar művészettörténet, kiemelten az avantgárd mozgalmak, valamint a kortárs művészet elmélete és gyakorlata álltak. Első monográfiája 1990-ben készült el, a Pataki Gáborral társzerzőként jegyzett Az Európai Iskola és az Elvont Művészek Csoportja címmel, amely nagy mértékben hozzájárult a magyar avantgárd irányzat fejlődéséhez. Ettől az évtől kezdve a Képzőművészeti Főiskola egyetemi tanára is volt, de a művészetelméleti témakörökön kívül számos más műve is megjelent. A médiakutatáshoz kapcsolódó monográfiái közül kiemelkedik a Művészet és média találkozása a boncasztalon: Művészeti tanulmányok a művészet (története) után (1995) és a Memex: A könyvbe zárt tudás a 21. században (2002) című könyvei. A hatalomelmélettel foglalkozó munkái közül A hatalom képzelete mellett kiemelendő a hatalom és kultúra összefonódását vizsgáló Az ismeretlen nyelv: A hatalom színrevitele című kötete. A szépirodalom területén is alkotott például, az Apám helyett az apja (2011) vagy a Lépcsőházi katarzis (2024), című műveket, amelyekben a szüleivel való kapcsolatáról is többet megtudhattak az olvasók. Ezeken kívül nagy hangsúlyt fektetett kutatásai során a múzeumelméletre, az erről szóló filozófiai kérdésekről írt a DSc dolgozatában is 2006-ban. Gyakran publikált esszéket és kritikákat különböző magyar napilapokban, hetilapokban és folyóiratokban, az Élet és Irodalom és a Litera rendszeres szerzője volt. Írásaiban következetesen a szellemi szabadság, a kulturális felelősség és az értelmes, nyitott párbeszéd fontosságát hangsúlyozta. Pályája során számos elismeréssel és kitüntetéssel díjazták. Többek között Az eltörölt hely: a Múzeum című kötetéért 2004-ben Szépíró-díjat kapott, 2008-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki, és szintén ebben az évben a Radnóti Miklós nevével ellátott antirasszista-díjat is átvehette. 2014-ben Artisjus-díjjal jutalmazták. György Péter nemzetközi szinten is aktív és elismert szakember volt. Tanított többek között a New School for Social Research-ön New-Yorkban, illetve Londonban, Manchesterben és Krakkóban is tartott kurzusokat. Írásait több nyelvre lefordították, számos nemzetközi folyóiratban is helyet kaptak szövegei, többek között a Philosophy and Social Criticism, a Journal of Aesthetics and Art Criticism és a Public Research, valamint a University of California Press kiadványaiban. Rendszeres előadója volt európai és amerikai konferenciáknak, és tagja volt olyan nemzetközi szakmai közösségeknek is, mint az American Society for Aesthetics és az International Press Institute.
György Péter munkássága mellett embersége is páratlan volt. Az egyének méltóságába vetett hittel kiállt a kisebbségekért is, például a magyar zsidóság múltjának körbejárására is sok időt szánt, és a roma emancipációs ügyekért is felszólalt. Mindenre nyitott személy volt, aki bár minden esetben kiállt igazáért, meghallgatott minden ellenvéleményt is, és bármikor vitába szállt. Provokatív és szókimondó stílusával, de mégis pontos retorikai készségével győzte meg az embereket. Professzorként generációk szellemi fejlődését indította el, bevezetve őket a kritikai gondolkodásba. Az oktatásban tanúsított elhivatottsága, a kutatás iránti szenvedélye, valamint értelmiségi felelősségvállalása példaértékű volt, halálával a magyar kultúra és tudomány egy pótolhatatlan személyt vesztett el.
A késő délutáni időpontra szervezett eseményen személyes és közvetlen hangvételű megemlékezéseket hallhattunk arról, hogy milyen ember is volt György Péter. A Mária Terézia teremben gyülekezők még a kezdés előtt György Péter idősebb korában készült, fekete-fehér képét pillanthatták meg kivetítve. A hangulat a teremben nem volt feltétlen búskomor, a legtöbben mosolyogva szemlélték a képet és beszélgettek a mellettük ülővel. Polyák Gábor, a Művészetelméleti és Médiakutatási Intézet intézetigazgatója és a Média és Kommunikáció Tanszék tanszékvezetője nyitóbeszéde csendesítette el a termet hat óra után pár perccel. Polyák Gábor néhány mondatban elmondta, hogy sajnálja, hogy el kell búcsúznunk egy olyan meghatározó személytől, mint György Péter. Kiemelte, hogy a 70. születésnapját még együtt ünnepelték és emlékeztek meg az elmúlt években történt pozitívumokról és negatívumokról a Média Tanszék alakulásában. Őszinte részvétet nyilvánított, majd átadta a szót Gelencsér Gábornak, aki Almási Miklós levelét olvasta fel, ugyanis Almási a korából adódóan nem tudott eljönni a megemlékezésre. A kezdetektől indulva mesélt, szó szerint mozaikokban, hogy hogyan lett tanárból tanítvány György Péter által. 1979-ben hallott róla először, mint kiemelkedő hallgatóról. Több mint negyven évig barátok voltak. Az is elhangzott a beszédben, hogy György Péter szinte minden fontos kulturális intézményben megfordult. Almási mesélt arról is, hogy 1989-ben, amikor a híres amerikai egyetemeket járták, eszükbe jutott, hogy Magyarországon is kellene média szakot létrehozni az esztétika mellett. Nem sokkal később, a kezdeti nehézségeken túljutva megalapították a média szakot. A beszéd közben György Péterről már nemcsak fekete-fehér, hanem színes képek is váltogatták egymást a kivetítőn, amit szintén mosolygással kísértek a jelenlévők. Almási Miklós visszaemlékezését követően Papp Réka Kinga kezdett beszélni. Kiemelte, hogy György Péter diákjainál – és persze másoknál is – fontosnak tartotta, hogy zavarba ejtse, kizökkentse őket, hiszen véleménye szerint minden elakadás egy újabb lehetőséget von maga után. Nem a szokásos módon tanított, sokszor meg sem tartotta az óráit, és nem mindig a sillabusz szerint haladt, de épp emiatt érte meg sokak számára részt venni az óráin, változatosságot hozott a hallgatók életébe. Nagyvonalú és lojális emberként számolt be róla Papp Réka Kinga, szerinte György Péter egyszerre volt liberális, ha egyenlőségről volt szó, baloldali, nemzeti és igazi hazafi is.
Következőként Radnóti Sándor, az ELTE korábbi professzora, aki szintén esztéta, továbbá irodalomtörténész és filozófus lépett fel a pódiumra, egy személyes történettel hatva meg az egybegyűlteket. Daróczi Ágnes, a hazai roma értelmiség egyik meghatározó úttörője és a Phralipe független cigányszervezet alapítója folytatta a megemlékezést, és intenzív, szívhez szóló beszédet mondott. Bár nem volt mindig felhőtlen a viszonyuk György Péterrel, egy igaz szívű demokrataként mutatta be őt, akinek távozása mindenkiben mély nyomot hagyott. Majd Müllner András, az ELTE Kommunikáció és Média szakának oktatója beszélt, aki mivel a kar honlapján olvasható nekrológjában részletesebben írt György Péterről, ezért hosszabb beszéd helyett Erdélyi Miklós A posztneoavantgárd magatartás jellemzői című előadásából mutatott be egy részletet. Utolsóként pedig Kürti Emese és Kovács Bálint András emlékezett meg az elhunytról. Müllner András nekrológján felül még György Péter számos tanítványa és elismert értelmiségiek – újságírók, társadalomtudósok, művészek és politikusok – is kifejezték tiszteletüket György Péter felé, többek között Karácsony Gergely, Babarczy Eszter, Jámbor András, Bombera Krisztina, Hont András, Fehér Renátó és Földes András is írt róla, valamint Gulyás Márton, a Partizán nevű csatorna vezetője pedig egy külön adást szentelt neki. Az esemény azonban még nem ért itt véget, az egybegyűltek közül is felszólaltak hárman. Először, egy korábban médiajogot tanító ELTE-s oktató vette magához a mikrofont, aki elmondása szerint György Péter nélkül nem lenne ott, ahol most van. Másodszor Boros Péter mutatkozott be, aki inkább György Péter édesapját ismerte, emiatt nagy hatással volt rá az Apám helyett az apja című könyv és később volt alkalma megismerni annak szerzőjét is. „Péter otthonosabbá tette az ember életét.” Végül a Magvető Kiadótól szólaltak meg, akiknél 1997 és 2024 között tizenöt könyve jelent meg György Péternek. Ezek közül csak az Identitás, nyelv, trauma – Tanulmányok Kertész Imréről című kötet az, amelyen szerkesztőként dolgozott György Péter, a maradék tizennégy könyv viszont már teljesen a saját szerzeménye. Megköszönték György Péter eddigi munkásságát a kiadónál és Boros Péter zárómondatát megismételve véget ért a megemlékezés.
Köszönjük az ELTE BTK hallgatói és kollégái nevében munkáját, tanítását és örökségét. Emléke tovább él mindazokban, akiket tanított, inspirált vagy akikkel gondolatot váltott. Nyugodjon békében.
Kiemelt kép forrása: az ELTE Esztétika Tanszékének facebook oldala.
