informatikus A három éve indult kezdeményezés mostanra összetartó közösséggé nőtte ki magát: tanulmányaikban és személyiségükben sokszínű, mégis mind Istent kereső egyetemisták találkozási lehetősége ez. Akár katolikusok, protestánsok vagy útkeresők; itt nem a háttér, hanem a közös élmények és a hitről való együtt gondolkodás kerül előtérbe. Korunkban gyakori, hogy a vallást csak kötelező iskolai tananyagként tudjuk felidézni – de milyen az, amikor valakinek fiatal felnőttként erősödik meg a hite? Vajon mit adhat ehhez egy modern, keresztény közösség, mint az ELTE Misszió? Németh Andrea Réka írása.
,,Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, én ott vagyok közöttük” – olvashatóak a pult feletti táblán Jézus szavai, Máté evangéliumából kiemelve. A találkozások helyszínét egy régi kávézóból kialakított közösségi tér adja a belvárosi Török Pál utca 6. szám alatt. A már szépen belakott helyszínt minden csütörtök reggel 8-kor húsz-huszonöt hallgató tölti meg a szorgalmi időszakban, különböző karokról és gyülekezetekből érkezve. A közös, kötetlen reggelizést egy strukturáltabb blokk előzi meg.
Rövid társalgás és előkészület után megkezdődik az alkalom: a gyertyagyújtást és a közös éneklést zsoltárolvasás követi, majd elhangzik az aznapi igei üzenet is, egy adott bibliai szakaszt kibontva. Masri Mona Aicha, református egyetemi lelkész a tanév kezdetén tudatosan készíti elő az igeverseket és a kapcsolódó témát, de a félév során nyitott marad a felmerülő igényekre is. A könnyebb érthetőség miatt idén előnyben részesíti a példázatokkal szemléltetett tanításokat, melyeket egyszerűbb az embernek magára is vonatkoztatni.
A bibliamagyarázat igazán a kiscsoportos beszélgetésekben válik személyessé, ahol a résztvevők kérdések mentén oszthatják meg egyéni tapasztalataikat: „Milyen úton, akadályokon keresztül jutott el hozzám az evangélium? Honnan tudom, hogy tényleg Krisztus követője vagyok? Mit kezdünk keresztényként a félelemmel?” Jellemzően nem egyetlen egzakt megfejtés megtalálása a cél, a nézőpontok sokkal inkább gondolatindítók, de Juhász Balázs, ELTE GTK-s hallgató szerint éppen ez teszi hiánypótlóvá a beszélgetéseket:
„Szerintem keresztény közegekben nagyon ritkán van olyan, hogy tényleg együtt gondolkozhatunk az Igéről, nem csak hallgatjuk. Tetszik, hogy itt az ember bátran kimondhatja, amit gondol az adott témáról, nincsen jó vagy rossz válasz, és mindenki véleménye számít. Azt is el lehet mondani, hogy én erre most nem tudom a választ, de szeretném megkeresni.”
Balázs 2024 októberében csatlakozott a közösséghez, miután egy Neptunban látott hirdetés felkeltette a figyelmét. Már az első látogatása pozitív élmény volt; a kezdeti, természetes izgalom ellenére nagyon hamar fel tudott oldódni a békét árasztó légkör miatt. Balázs szerint ennek kulcsa az őszinteség és az elfogadás, egymás és önmagunk felé is. Nem megváltoztatni szeretnénk a másikat, amikor valaki nehézségről számol be, hanem meghallgatni, segíteni minden időszakban. Egy év távlatából visszatekintve így fogalmazza meg az élményeit:
,,Kevés olyan hely van, ahol ennyire otthon éreztem volna magamat. Amikor az ember más közösségekben megfordul, akkor általában benne van az, hogy meg kell felelnie annak, amit a többiek gondolnak, mert mindenki visel egyfajta álarcot, amivel azt mutatja, hogy milyen szeretne lenni. Itt könnyű ezt az álarcot levenni és elengedni a szorongásokat. Abban biztos vagyok, hogy engem minden Missziós alkalom felszabadít.”
Hasonlóan gördülékeny beilleszkedésre emlékszik vissza Palotai Petra, pszichológia mesterszakos hallgató, aki szintén tavaly ősszel csatlakozott. Az otthoni ifitől távol kerülve Budapesten nem volt keresztény közössége. Egy közös ismerősön keresztül talált a Misszióra. Az első részvétele óta olyan barátokra lelt itt, akikkel bármilyen felmerülő témát szívesen vitat meg, a felekezetbeli különbségek sem okoznak konfliktust. Az új kapcsolatok mellett lelki téren is pozitív változásokról számol be:
,,Úgy érzem, nemcsak egy jó fej társaságot ismertem meg amióta ide járok, hanem a személyes hitem is mélyült, többet gondolok rá. Korábban mise után volt olyan, hogy inkább ott maradtak az elhangzottak, de itt azt tapasztalom, hogy viszem magammal a hét folyamán.”
A hit megélésének alternatívái
Sok fiatal hitéletében keletkezik elakadás, mert a klasszikus keresztény gyakorlatokban – önálló imádság, bibliaolvasás, istentiszteletre járás – kevésbé tudják megélni Isten jelenlétét. Mona ezért is hozta be az ELTE Misszió életébe Gary Thomas Megszentelt utak című könyvét, mert ez a hagyományos, rítuskedvelő keresztény alkaton túl nyolc további olyan szemléletet nevez meg, ahogyan a hívő ember kapcsolódhat Istenhez. Fontos, hogy egyik típus sem áll a másik felett, személyiségfüggő, ki melyikkel tud a leginkább azonosulni. A közösség tagjainak egy része a Csillagpont Fesztiválra1 készülve olvashatta a kötetet, ami nemcsak a csoportvezetői önkéntességüket segítette a fesztivál alatt, hanem személyes hitüket, önismeretüket is erősítette.
Balázs és Petra egyetértenek abban, hogy habár a keresztény élet fontos pilléreinek tartják a csendes imádságot és a Biblia ismeretét, ezeken túl másra is szükségük van ahhoz, hogy közel érezzék magukat Istenhez:
,,Szerintem minden emberben megvan a vágy, hogy érezze Isten jelenlétét. Én ezt sokkal inkább akkor élem meg, amikor közösségben összegyűlünk, hangszerek mellett énekelünk, elfogadjuk egymást. A kedvenc igém az, hogy »Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.« (Jn 13,35) Gyakran tapasztalom meg úgy Istennek a jelenlétét, hogy az meglátszik a körülöttem lévő személyekben.” – osztja meg Balázs, aki a Gary Thomas-i kategóriák szerint érzékelő típus, a külső ingerek inspirálják.
Petra a természetkedvelők táborát erősíti, amellyel szintén sokan tudtak azonosulni a Csillagponton is:
,,Azt, hogy a természetben töltött idő során érzem magam a legközelebb Istenhez, azt korábban is tapasztaltam, de a könyv megerősített abban, hogy ez tényleg lehet egy tudatos része az istenkapcsolatnak.”
Petra és Balázs természetesen csak két példa a színes közösségből; mindenki útja egyéni, ennek megfelelően a Misszió igyekszik sokszínűvé tenni a programjait, és lehetőséget kínálni a hallgatóknak, hogy megtalálják a számukra komfortos formát.
Nyitott események
Az ELTE Misszió amellett, hogy tagjainak saját gyülekezeti közösségük mellé egy plusz felületként szolgál, kifelé is szeretne nyitni. Az elmúlt időben többször megrendezésre került a Könyvtár Klubban a Koccints egy kereszténnyel! című alkalomsorozat, ahol keresztények és nem keresztények beszélgethetnek kötetlenül egy-egy ital mellett. Újdonságot jelentett azonban az október 10-i ELTEfesztes kitelepülés: az ELTE Misszió interaktív standja nagyjából kétszáz leendő egyetemistát szólított meg pár óra alatt, ahol spontán jelleggel több személyes beszélgetés is kialakult.
A Misszióval a továbbiakban a 2025-ös szorgalmi időszak csütörtök reggelein lehet találkozni, illetve a december 12-én várható adventi, zenés alkalmon. A következő, tavaszi félévben újraindulnak a rendszeres összejövetelek: imareggelik és istentiszteletek. Biztosan visszatérnek emellett a régebben népszerű társismereti alkalmak is, ahol a párkapcsolatban élők tölthetnek egymással minőségi időt.
Pontos időpontokról és az ELTE Misszió aktuális programjairól mind a Facebook, mind az Instagram oldalunkon lehet tájékozódni. A közösséget vezető lelkészekkel, Monával és Reménnyel együtt minden érdeklődőt nagy szeretettel várunk! Reméljük, hamarosan találkozunk!
Kiemelt kép forrása: az ELTE Misszió Instagram oldala.
- ] „istenközpontú fesztivál”, melynek célja, hogy a hívő fiatalok kapcsolódjanak egymáshoz, és a helyi gyülekezetek is erősödjenek, a szerk. ↩︎
