informatikus A Budapesti Egyetemi Atlétikai Club tavaly év végén ünnepelte alapításának 125. évfordulóját. A rendezvénysorozat keretében 2023. szeptember 20-án, az Egyetemi Sport Nemzetközi Napján emléktáblát állítottak a futballpálya névadójának, a magyar rádiózás első sportriporterének, Pluhár Istvánnak.
Az emléktábla átadása mellett egy az olvasást népszerűsítő klubkönyvtár is helyet kapott az öltözőépületben, valamint látványos sporttörténeti kiállítás is nyílt Simon Gábor, a klub igazgatója; Kovács Gergely, a labdarúgó-szakosztály vezetője; és Simó Szabolcs, a klub kommunikációs vezetője szerkesztésében A magyar Oxford: 125 éves a BEAC labdarúgócsapata címmel.
A BEAC 125. emlékévében milyen eseményekkel és programokkal készül még az egyesület?
Simon Gábor: A 2023-as és 2024-es év a BEAC alapításának 125. évfordulójáról szólt és fog szólni. Ami a megemlékezést illeti, egy interjúkötet van készülőben, amely egy interjúsorozat második része, folytatása. Ebben a BEAC korábbi legendái, sportolói, vezetői mesélnek a BEAC-os élményeikről, az ott eltöltött életükről, valamint arról, milyen volt a klub sportolójának lenni. Az interjúkötet az elmúlt 80-90 évet eleveníti fel különböző sportágak terén: a klub doyenjei is szót kapnak, de a mostani, fiatal szakosztályvezetők közül is akad, akivel készül interjú.
Az év zárásaként májusban egy ünnepélyes közgyűlése is lesz a BEAC-nak, de emellett sok egyéb program is várható. A klub 21 szakosztálya külön-külön is készül különböző sportágokkal kapcsolatos programokkal.
A május elsejei Sárga túra is a „BEAC-125” jegyében fog telni, illetve a Kárpát-medencei Egyetemek Kupájának is 125-ös lesz az arculata.
Mióta készültök a BEAC-125 emlékév eseményeire, illetve a kiállításra?
Simon Gábor: A klub történelmére, alapítóira, az első sportolók történeteire 2016-ban, Az elsők c. kiállítással kezdtük nagyobb figyelmet szentelni, ezt követően 2018-ban ünnepeltük a klub 120. évfordulóját, többek között az első olimpiai bajnokunkról, Prokopp Sándorról adtunk ki könyvet. Már akkor is számos programmal készültünk, és ezt szeretnénk most is folytatni, hogy a 125-öt is méltóképpen ünnepelhessük meg.
A most megnyílt öltözői kiállítás, emlékfal ötlete 2023 elején merült fel. Az öltözőépületet 2023 májusában az MLSZ és az ELTE támogatásával sikerült megnyitni; szerettük volna egyedi módon, a klub labdarúgó-történelméhez illően ”feldíszíteni”. Rengeteg képi és írott anyagot, könyveket szedtünk össze, ebben nagy segítségünkre volt az Arcanum digitális archívuma. Fontos források voltak a csapat veterán labdarúgói, akik közül többen már a ‘70-es évektől a BEAC sportolói: ők számoltak be az egyesület hőskoráról. A klub 100. évfordulójára jelent meg egy könyv, mely alapján összeállítottuk a labdarúgó-szakosztály vezetőinek, edzőinek névsorát, tisztelegve a mindenkori vezetők, szakemberek munkája előtt. Az összeállított anyagokat még színesebbé, fogyaszthatóbbá szerettünk volna tenni; ebben Simó Szabinak vannak elévülhetetlen érdemei. Az elmúlt 30-35 év anyagának Sujtó László kapusunk visszaemlékezései és Sajó László író publicisztikai művei szolgáltak jó vázul. A fali írások képekkel, mezekkel, relikviákkal, egyes játékosok visszaemlékezéseivel egészültek ki.
Az egésznek az volt a célja, hogy élővé tegyük, megismertessük a klubot a mai hallgatókkal, a mostani csapat fiatal tagjaival is. Attól, hogy ez egy 125 éves egyesület, nem azt jelenti, hogy poros, unalmas vagy régi, idejétmúlt, hanem nagyon is fiatalos egyesület, melynek nagy hagyománya van. Mi fontosnak tartjuk, hogy a mostani sportolók is megismerjék ezt a hagyományt.
Kovács Gergely: Ha a nagypályás fociszakosztályról beszélünk, egyidősek vagyunk a magyar focival, az MLSZ alapításánál is ott voltunk 1901-ben. 100 éve volt az első osztályú kalandunk, ekkor jutott fel a BEAC az első osztályba, ez volt a BEAC történetének csúcspontja a labdarúgás szempontjából. Akkor két szezon erejéig a legjobbak között játszottunk, többek között az FTC-vel, az MTK-val és az UTE-vel. Aztán amikor 1926-ban bevezették a professzionalizmust, az amatőr vonalon maradtunk, és azóta is itt vagyunk. Ráadásul van még egy kerek évforduló is: 25 évvel ezelőtt nyertük meg a BLSZ II-t, a budapesti másodosztályt. Ami még külön öröm, hogy abból a csapatból sokan azóta is itt játszanak az oldboys vagy a veterán csapatunkban. Szóval az évfordulók tekintetében most sok minden egybeesik.
A kiállítással kapcsolatban: pontosan mennyi idő volt megcsinálni, mit is mutat be? Illetve mit láthatnak azok, akik erre járnak és benéznek?
Simon Gábor: A pálya 2019-ben készült el, a pálya melletti öltöző pedig idén májusban. Ezt szerettük volna „belakni”, BEAC-ossá tenni, ezért készült az emléktábla; kitűztük az épületre a klub zászlaját, az öltözőket egy-egy neves sportolónkról neveztük el, és elkészült a folyosói kiállítás, mindezzel szeretnénk barátságos környezetet teremteni. Az elmúlt egy évben foglalkoztunk az ötlet kidolgozásával: Geri eközben írja, írta a focicsapat I. osztályú szerepléséről szóló könyvét, ami azért könnyítette meg a mi dolgunkat is, mert ebben rengeteg minden össze lett gyűjtve már. Szabi a 120. emlékévre megcsinálta a klubot bemutató kiállítást, ezen a labdarúgás anyaga pedig már elég jól fel volt dolgozva. Az elmúlt egy évben nekünk tulajdonképpen a pontos megjelenést – hogy nézzen ki, mi kerüljön föl, milyen formában – kellett meghatároznunk.
Kovács Gergely: A koncepció az volt, hogy bemutassuk a BEAC labdarúgását, azt, hogy a klub ebben az amatőr közegben az egyik, ha nem a leggazdagabb múlttal rendelkezik, és hogyha már itt van ez a szuper, új öltözőépület, akkor ezt töltsük meg képekkel, mezekkel, történetekkel. Ezeket a történeteket folyamatosan gyűjtöttük az elmúlt években. Azzal viccelődtünk, hogy ez az öltöző és pálya legyen majd az amatőr csapatok Bernabéuja.
Simó Szabolcs: Az volt a cél, hogy egy látványos és mindenki számára könnyen befogadható kiállítást készítsünk. Kicsit kötöttek voltak a lehetőségeink, mert egy nagyon szűk térbe kellett rengeteg információt bezsúfolnunk. Ebből a szűk folyosóból próbáltunk minél nagyobb felületet hasznosítani, és így jutottunk a falmatricás megoldáshoz, amellyel, úgy érzem, a legjobb döntést hoztuk: a kivitelezésre és a tartalomra egyaránt rengeteg pozitív visszajelzés érkezett. A szakosztálynak sok sporttörténeti relikviája is van, közel százéves kupák, érmek, de a helyszűke miatt ezekből is csak a falra helyezhető mezeket, posztereket és a BEAC antik zászlóját tudtuk kihelyezni, amelyek szintén színesítik a tárlatot. Ez egy éjjel-nappal nyitva tartó kiállítás, melyet bárki ingyenesen megtekinthet, úgyhogy nagyon sok szeretettel várjuk a történelem, illetve a sporttörténet iránt érdeklődőket.
Miért éppen Pluhár Istvánt választottátok a pálya névadójának?
Kovács Gergely: 2017-18 körül dőlt el, hogy itt lesz egy új, pontosabban felújított pálya, és hogy ez lesz a BEAC hazai pályája. Már tudtuk, hogy 2019-ben mindez elkészül és megnyílik, tehát abból az időszakból kerestünk egy nevet, amikor az egyesület a csúcson volt. Pluhár volt annak a csapatnak az egyik központi figurája; ráadásul ő volt az első rádiós kommentátor, aki olimpiai aranyat közvetíthetett, meg focimeccset is, tehát minden szempontból kiemelkedő alakja volt a klubnak és a magyar sporttörténetnek is, így a pálya végül az ő nevét kapta meg. Az öltözőépület mostani, hivatalos átadásával Pluhár egy nagyon szép emléktáblát is kapott.
A kiállítás mellett létrehoztatok egy klubkönyvtárat is. Ez milyen céllal készült, illetve kik használhatják majd, ha megnyit?
Simon Gábor: A célja alapvetően az olvasás népszerűsítése volt; mint egyetemi egyesület, azt hiszem, mi tudjuk ezt a leghitelesebben képviselni a magyar sportban. A jó foci, a jó focista, egy jó csapat intelligencia nélkül elképzelhetetlen. A cél, hogy legyenek olyan játékosaink, akikre a pályán kívül is büszkék lehetünk, és innen jött a gondolat, hogy milyen tartalommal töltsük föl még ezt az épületet. Elkezdtünk könyveket gyűjteni, az ELTE Egyetemi Könyvtár több százezer forint értékben 60 könyvvel támogatott. A TF-könyvtár is támogatott minket, az MSÚSZ pedig a Nagy Béla-programnak egy-egy megjelent példányával, és aztán jött az ötlet azt illetően, hogy ki lehetne mindennek az arca. Megkerestük Holczer Ádámot, aki a Fradi magyar bajnok kapusa, most a Soroksár játékosa. Aki ismeri Ádámot, tudja, hogy a könyvek és az olvasás megszállottja. Missziója, hogy az olvasás, a könyvek világát közelebb vigye az emberekhez, így szívesen adta a nevét, arcát a projektünkhöz. Így alakulhatott ki egy olyan könyvállomány, amely most 300-400 művet foglal magában. Ádám nagyon sokat segített a könyvek gyűjtésében, amiért nagyon hálásak vagyunk neki.
Milyen fejlesztések zajlottak már le a BEAC sportlétesítményeinek tekintetében, és mik következnek még?
Simon Gábor: A Mérnök utcai egy nagy fejlesztés volt: pályaépítés, öltözőépítés. A Bogdánfy úton idén a csarnok felújítása zajlott le a kosárlabda-szakosztály TAO-támogatása keretében, az egyetemmel együttműködésben. 2024-ben pedig folytatódik a Bogdánfy úti öltözőépület felújítása, átalakítása is. Az ELTE és a BEAC vezetésének, együttműködésének hála sok épület, tornaterem újult meg az elmúlt években, úgyhogy csak arra tudjuk biztatni az ELTE hallgatóit, hogy ezeket minél gyakrabban használják.
A labdarúgás terén vannak további tervben lévő fejlesztések vagy programok, események, melyek a közeljövőben zajlanak le?
Kovács Gergely: Olyan helyzetbe kerültünk, amilyet nagyon sok klub sajnos nem tud magáról elmondani, ennek tehát nagyon örülünk, ezt megbecsüljük, színesítjük, építjük. Ezt a pályát néhány év múlva nyilván fel kell majd újítani, így teendő mindig lesz. A következő lépés inkább az, hogy ezt élettel töltsük meg, és jól használjuk ki, vigyázzunk rá, és egyre többen jöjjenek az ELTE-sek közül is ide focizni.
Simon Gábor: A nagypályás csapataink mellett van egy kispályás BEAC-focibajnokságunk, amelyre most ősszel 237 csapat nevezett. Részben itt, ezen a nagy műfüves pályán folyik a bajnokság, részben pedig a Bogdánfy úti műfüves pályán, illetve a Ludovikán, az Orczy parkban található 2, tehát összesen 8 pályán. Emellett a BEAC futsalszakosztálya a tavalyi szezonban feljutott az első osztályba. Összességében itt a foci gyakorlatilag minden spektrumát lefedi a BEAC, és ehhez kellenek ezek a létesítmények.
Körülbelül 1500-1800 fő labdarúgót mozgatnak a BEAC szakosztályai, ez Budapesten egy óriási szám. Nem tudom, hogy hány ilyen klub van, aki még ennyi labdarúgót mozgat itthon, Magyarországon. A pálya kihasználtsága szerencsére elég jó, tehát tudunk fogadni plusz bérlőket, vannak, akik mérkőzéseket játszanak itt, illetve a Budai FC pedig itt edz korosztályos csapataival, úgyhogy reméljük, hogy ez az állapot most így tartós lesz.
Mi teszi a BEAC-ot ennyire kiemelkedővé a többi sportegyesület mezőnyében?
Simó Szabolcs: A sokszínűség nagy előnyünk. 21 szakosztályunk van, közel 50 sportággal és kiváló edzőkkel. A BEAC sportszervezői és kommunikációs területeinek fejlődésének eredményeként a korábbi évekhez képest ma jóval szélesebb spektrumban, szélesebb közönséghez is el tudjuk juttatni azt, amit képviselünk. Nagy szerepe van ebben a szervezőgárdának, elég nagy munkát teszünk abba, hogy látszódjunk a sportpalettán.
Simon Gábor: A 125 év tradíciója biztosan kiemeli a klubot. Kevés olyan egyesület van, amelyik a kezdetektől jelen van akár az amatőr, akár a profi labdarúgásban: a BEAC viszont mindig is jelent volt. Különböző korokban, politikai rendszereken át a 20. század vérzivataros időszakaiban is működött az egyesület, mindig volt, aki fontosnak tartotta azt, hogy legyen BEAC és BEAC-labdarúgás. Emellett ott van Magyarország legjobb és legnagyobb egyeteme a klub mögött, ez szintén kiemeli a BEAC-ot az egyetemi klubok közül.
Ne feledkezzünk meg a mai szakosztályok munkájáról sem: NB1-es női kosárlabda-csapatunk van, vannak olimpikon sportolóink, magyar bajnokaink utánpótlásban, felnőttben. Egy egyetemi klub azért tud mindig ennyire izgalmas lenni, mert mindenkinek nyitott, és ez egy olyan klub, ahol mindenki ugyanazon a pályán vagy konditeremben edz, ahol egyébként valaki épp egy világversenyre készül. Kevés olyan sportegyesület van, ahol az amatőrök és profik ennyire közel lehetnek egymáshoz – ez az egyetemi sportnak az egyik igazi szépsége.
Ez egy ízig-vérig egyetemi egyesület, amelyben történnek olyan nagy dolgok is, hogy a labdarúgócsapat az 1920-as években feljut az első osztályba, tavaly feljutott a futsal csapat, évek óta első osztályú csapatunk van kosárlabdában, tehát benne van ebben az egyesületben a nagy és a jó eredmény. Összességében nem az a fő célkitűzés, hogy mi olimpiai aranyakat és olyan fiatalokat neveljünk, akikből világsztárok lesznek. Mi ezeknek a folyamatoknak az elindítói lehetünk, és a mi feladatunk, hogy a sportolási lehetőséget, a sportéletet megismertessük és megszerettessük az egyetemi hallgatókkal Budapesten. Aki ma lejön ide és jól érzi magát, az lehet, hogy tényleg, szó szerint élethosszig itt tud lenni, és így tudja tölteni az idejét.
Kovács Gergely: Természetesen sok-sok nehéz év áll a BEAC mögött, például, ahogyan erről a kiállítás egy része is szól, volt, hogy évekig bolyongtunk Budapest különböző futballpályáin hontalanul. Most viszont elérkeztünk oda, hogy van pálya, van öltöző, a szeniorainkkal együtt van öt stabil létszámú csapatunk; az első csapatunk a budapesti másodosztályban: ez egy új korszak kezdete. Megnyugodhat mindenki, hazaértünk, itt vagyunk, és reméljük, még hosszú ideig itt is leszünk.
Szerző: Németh Anna
Kiemelt kép és képek: BEAC
