Zelena Bianka A Centrál Színházban Woody Allen legújabb darabja, a Tiszta őrület. A Puskás Tamás rendezésében színre kerülő komédia az íróra jellemző fanyar humorral szól vágyakról, neurózisról és az emberi kapcsolatok végletes bonyolultságáról. A sziporkázó szereposztásban Hevér Gábor, Parti Nóra, Szabó Kimmel Tamás, Balla Eszter és Martinovics Dorina közreműködésével egy egyszerű vacsora estje változik őrült érzelmi hullámvasúttá.
A vígjáték egy teljesen átlagos jelenettel indul: a felkapott drámaíró férj, Jake (Hevér Gábor) és éles nyelvű politológus felesége, Sheila (Parti Nóra) vacsorához készülnek elő, amit a történet középpontjában álló Fay-nek (Balla Eszter) valamint a sikeres könyvkiadó, de kissé szerencsétlen Richardnak (Szabó Kimmel Tamás) adnak. Nem titkoltan azért, hogy összehozzák őket. Ám a nyugalom gyorsan szertefoszlik, amikor a lágy brie sajt helyett kőkemény szócsaták, a visszafogott ismerkedés helyett vad indulatok követik egymást Jake exe, Boots (Martinovics Dorina) megérkezése miatt. A 2024-ben írt darab önéletrajzi ihletésű komédia: Woody Allen mintha összegezné pályája fő témáit, miközben érett tudással beszél a nőkről, a neurózisról, a színházról és a sznobizmusról, rámutatva, hogy bár minden igyekezet hiábavaló lehet, a vágy és a szenvedély az úr. A szereposztás kitűnő: Hevér Gábor a drámaírót, Parti Nóra a politológus feleséget, Balla Eszter az oltárnál elhagyott menyasszonyt alakítja, Szabó Kimmel Tamás a jó családból származó Richardot, míg Martinovics Dorina Jake előző partnereként, a kiszámíthatatlan Boots szerepében lép színpadra.
A főpróbát követően Martinovics Dorinával készítettünk interjút.
Z.B.: Használsz valamilyen különleges színészi módszert Boots karakterének megformálásához?
M. D.: Boots karaktere nagyon távol áll tőlem. Őszintén nem is hittem abban, hogy sikerülni fog. Puskás Tamás elkezdte rám formálni a figurát, az én személyiségemhez igazítani egy kicsit. Amit én próbálok tenni, az az, hogy elhitetem magammal, hogy tényleg szabad vagyok. Boots szexissége ugyanis ebből a szabadságból fakad, abból, hogy nincsenek korlátai, semmi sem köti. Kimondja, amit gondol, megeszi, amit megkíván, és azt csinál, amit akar. Én is próbálok minél lazább lenni, mert ha elkezdek görcsölni, azzal pont ezt a szabadságot vesztem el.
Z.B.: Mit gondolsz, Boots tudatosan játszik másokkal, vagy ő maga is csak sodródik az érzelmei között?
M.D.: Szerintem ő valóban bipoláris, legalábbis szeret szenvedni és szereti magát jól érezni, szerintem saját magát is tépi ezzel az egésszel, különben nem történne vele ilyen kalamajka, mint amivel elkezdődik ez a darab, hogy hirtelen ide kell jönnie, tehát tényleg bajban van és saját magát is bajba keveri folyton. Nemcsak a körülötte élőkre veszélyes, hanem saját magára is.
Z.B.: Ad teret a darab az improvizációnak, vagy inkább kötött minden mozzanat?
M.D.:Hosszú távon talán igen, de egyelőre nem sok helye van az improvizációnak. Egy vígjátéknak annyira precíz a ritmusa, hogy ha abból kilépünk, megzavarjuk a partnereket, és a poénok sem működnek ugyanúgy. A ritmus tartása a legfontosabb, ezért nagyon ritkán improvizálok előadás közben.
Z.B.: Volt olyan pont a próbák során, amikor azt érezted, hogy ez a humor már a tiéd is?
M.D.: Igen, abszolút. A próbafolyamat alatt rengeteget improvizáltunk, és bár a rendező ezeknek csak a negyedét hagyta meg, sok minden tőlem származik. Vastagon benne van mindenkinek a saját karaktere és humora, így Bootsban is bőven van belőlem.
Z.B.: Mi mozgatja legbelül Bootsot? Menekülés, bizonyítási vágy?
M.D.: Szerintem vicces módon ugyanaz, mint Fayt, hogy szeressék, hogy ne legyen egyedül. Talán minden karaktert az a vágy hajt a darabban, hogy elfogadják őket, hogy szenvedélyes és boldog életet élhessenek, csak nem tudják hogyan. Boots viszont mindent gyorsan megun, és mindig úgy érzi, hogy valami hiányzik. A gyerekkorából adódóan kapaszkodik az emberekbe, elhagyták, és ezt az űrt próbálja betölteni.
Z.B.: Woody Allen nőalakjai gyakran a zsenialitás és az őrület határán mozognak. Boots melyik oldalhoz áll közelebb?
M.D.: Egyértelműen az őrülethez. Nem nevezném zseniálisnak, hacsak valaki nem pont erre a fajta őrületre vágyik. Ő nem klasszikus femme fatale, hanem inkább azok számára az, akik érzik, hogy hiányzik valami szikra az életükből. Ő azt tudja megadni.
Z.B.: Szerinted miért működnek még ma is az ilyen intellektuális vígjátékok?
M.D.: Pont erről szól a darab is: mire van ma szüksége az embereknek a színházban? Mély, durvább témákra, vagy könnyed humorra? Én azt hiszem, mindkettőre. Az a legjobb színház, ami nagyon vicces, de közben el is gondolkodtat. Hogyha meg tudjuk találni azt ami így nagyon vicces, de azért az ember el-el gondolkodik néhány dolgon, akkor az a legjobb talán, a legjobb színház.
Szereplők:
Jake – Hevér Gábor
Sheila – Parti Nóra
Fay – Balla Eszter
Richard – Szabó Kimmel Tamás
Boots – Martinovics Dorina
Szerző: Woody Allen
Fordító: Puskás Samu, Puskás Dávid
Rendező: Puskás Tamás
Díszlettervező: Kovács Andrea
Jelmeztervező: Kovács Andrea
Világítástervező: Friedrich Gergely
Dramaturg: Fabacsovics Lili
Szcenikus: Barkovics Zoltán
Súgó: Fodor Marianna
Rendezőasszisztens: Hegedűs-Tóth Sára
Következő előadások:
12.31. (szerda) – 18:00
12.31. (szerda) – 20:30
01.05. (hétfő) – 19:00
01.06 (kedd) – 19:00
A kiemelt kép forrása: Centrál Színház
