Fazekas Fanni Talán nem túlzás azt állítani, hogy Veres Attila a 2017-ben debütáló Odakint sötétebb c. regényével felforgatta a magyar fantasztikus irodalmat, majd az i-re feltette a pontot első novelláskötetével, az Éjféli iskolákkal. Négy évvel első novelláskötetének megjelenése után most újabb Veres-könyvet foghatunk a kezünkben, ami a várakozásokkal ellentétben – hiszen a publikum úgy tudta, regényen dolgozik az író – egy újabb novelláskötet, ami talán nem is egészen az, aminek mondja magát. Ez A valóság helyreállítása, a történetekben a démoni megszállottság járvány; a szerelem kutyaharapás; a komédia iszonyat – a valóság pedig csak hit kérdése.
Hogy miért mérföldkő az Odakint sötétebb a magyar horrorirodalomban? Miért számít kultikusnak az Éjféli iskolák és miért kígyóztak sorok A valóság helyreállítása bemutatóján, miközben azt hangoztatjuk, hogy ez az év legfontosabb hazai spekulatív fikció zsánerbesorolású megjelenése? Mert a horrort – vagy weirdet, vagy nevezzük bárhogy azt a különös borzongást, ami Veres Attila történeteiben kivétel nélkül ott lappang – egy jól ismert közegbe helyezi, panellakások és vidéki presszók közé, a magyar – helyreállítandó – valóságba. A lovecrafti kozmikus iszonyatból táplálkozik, felhasznál klasszikus horrorelemeket, de ezeket a sémákat képes újraértelmezni és sajátos megvilágításba helyezni. Történetei megdöbbentőek, szinte már kellemetlenek, ahogy a maguk nyers valóságával kapcsolódnak a mi valóságunkhoz. A kötet nem egyszerűen horror, pláne nem az a fajta kaszabolós-belezős-rémisztgetős, amire elsőre asszociálunk a zsáner hallatán, nem egy tizenkettő egy tucat kategóriás könyv, mint ahogy azt Veres Attilától már megszokhattuk. A történetek – a 14 novella mindegyike – folyamatosan reflektálnak olyan, mindenki által ismert valós társadalmi problémákra, kérdésekre, mint a mélyszegénység vagy a destruktív propaganda. A kötet nem egyszerűen egy horror, hanem egy szépirodalmi igényességgel megírt történetfolyam, ami inkább groteszk, mint horror, és amiben hangsúlyosabb az emberi dráma, mint a vér.
Miben más A valóság helyreállítása, mint az Éjféli iskolák, Veres Attila első novelláskötete? Nos, A valóság helyreállítása nem egy novelláskötet, de nem is regény. Átmenet e kettő között, szétesett valóságok pici szilánkjai, melyek ha távol vannak is egymástól, mégis összetartoznak. Ahogy a szerző fogalmazott a könyv bemutatóján: „én pontosan ezt a könyvet akartam megírni”. Nem egy regényt, nem novellákat, hanem A valóság helyreállítását így, ebben a különleges formában. Hogy miért? Mert egyszerűen ezt kívánja meg a tartalom. A valóság helyreállításának történeteiben alapvető élmény a világ szétesése, a valóságvesztés, és egy ilyen széthullott világot csak széthullott formában lehet megönteni.
Amit sokan szerethettek eddig Veres köteteiben, az a fekete humor, az irónia, ami még a legelrugaszkodottabb ötleteket is közelebb hozta az olvasóhoz. Először nem tudtam, mi annyira nyugtalanító és furcsa ezekben az új történetekben: a humor hiánya. Természetesen nem teljes hiányról van szó, sőt, az első novella, ami egy autofikciós történet, ahol maga az író a főszereplő, tele van iróniával és a maga módján nagyon is szórakoztató. Nem így van ez a novellák nagyobb részével, eddig a magyar valóság a humor és irónia forrása volt, most inkább a keserűség és egy kritikus hang szól belőlük: a kötet a kortárs valóságról mesél és itt most nem a fantasztikum borzaszt el minket, hanem a mögötte megbúvó realitás. Veres nem hagy időt az olvasónak a fellélegzésre, a sötétebbnél sötétebb hangulatú novellák sorra követik egymást, nem töri meg őket humorosabb darab. Érdemes időt hagyni a könyvnek, ízlelgetni és komótosan haladni vele, mert könnyen megülheti az ember gyomrát.
A kötet egyik központi témája a magány, a valahova tartozni akarás. Ezt a kérdéskört járja körbe a könyv egyik fő irányvonalát adó Gestalt-trilógia, ahol egy különös járvány hatásairól és következményeiről ír a szerző. Egy másik kiemelkedő és mindenképp említésre méltó novella a Tranzisztor, mely egy mélyszegénységből kiemelkedő kislány sorsát követi végig egészen a felnőtté válásáig. De vajon megérte-e az ár, amit fizetnie kellett azért, hogy fentebb kapaszkodhasson? Eredeti ötletek, igényes kivitelezés, csak amit eddig is megszokhattunk Veres Attilától. Ám most egy kicsit több társadalomkritika, egyéni világnézet és politikai hangvétel társul a történetekhez.
Kinek ajánlom A valóság helyreállítását? Természetesen mindazoknak, akik olvastak (vagy láttak, merthogy zseniális filmek is színesítik a szerző munkásságát) bármit Veres Attilától, és azoknak is, akik csak most ismerkednének a szerzővel és valami katartikusra vágynak.
A képek forrása: a szerző Facebook-oldala
