Molnár Romina Az álmok és az őket körülölelő rejtélyek a kezdetek óta foglalkoztatják az emberiséget. Vannak olyanok, akik emlékeznek az álmaikra, egyesek kevésbé, míg mások egyáltalán nem. Vajon mitől függ az, hogy emlékszünk-e álmainkra ébredés után? Mi történik az agyban miután elalszunk? Mit befolyásol az alvás mennyisége és minősége? Miért ilyen rejtélyesek az álmaink? A válaszokhoz talán közelebb juthatunk Simor Péter alvás- és álomkutatónak, az ELTE PPK oktatójának segítségével, aki az ELTEfeszten tartott előadásában kalauzolt el minket az álmok rejtélyes világába.
Az álmoknak már az ókorban nagy jelentőséget tulajdonítottak, amikor az uralkodók álomfejtőket alkalmaztak az álmaikban megjelenő szimbólumok értelmezésére. A technológia és a tudomány fejlődésével a 19–20. századra az alvás- és álomkutatás önálló tudományterületté vált, és az ezzel foglalkozó tudósok elkezdték lerakni a modern alvás- és álomkutatás alapköveit. Az első áttörést 1924-ben az EEG, vagyis az elektroenkefalográfia felfedezése jelentette. Hans Berger német pszichiáter nemcsak regisztrálta az alfa ritmust, de felismerte az alfa ritmus és a figyelem, illetve az éberségi folyamatok összefüggését is.
Éjszaka egy alvásciklus során általában 5–6 órát álmodunk. Elalvás után körülbelül 1–2 órával kezdődik el a REM-fázisos alvás, amely az ébredéshez közeledve egyre gyakrabban tér vissza a ciklus alatt. A REM-fázist egyidejűleg két egymástól független kutatás is felfedezte: Eugene Aserinsky és Nathaniel Kleitman amerikai alváskutatók, valamint Michel Jouvet, francia idegtudós és orvoskutató. Aserinsky és Kleitman a REM-fázisban történő szemmozgást figyelték meg, míg Jouvet rájött, hogy, ha felébreszti a macskákat REM-fázisos alvás alatt, akkor hirtelen cselekvéseket produkálnak, mint például támadás, védekezés vagy nyávogás. Jouvet ezt paradox alvásnak nevezte. A közhiedelemmel ellentétben nem csak a REM-fázisban álmodunk, viszont a legemlékezetesebb álmokat a REM-fázisban látjuk.
Az álmodás átmenet ébrenlét és alvás között. Ez azt jelentené, hogy az agyban lehetséges egyszerre alvás és ébrenlét? Meglepőnek tűnhet a válasz, de a kutatók szerint igen, és ezt a lokális alvás és a lokális ébrenlét jelenségekkel indokolják. A lokális ébrenlét azt jelenti, hogy míg az agyunk nagy része éppen „alszik”, addig néhány terület éber marad. Ilyenkor álmodunk. Ezzel szemben a lokális alvás esetén az agyunk nagy része éber, de azok a területek, amelyeket nem használunk „takarékra” állnak – például amikor ábrándozunk, vagy elmerengünk egy-egy helyzetben.
De mi történik, ha felborul az egyensúly az alvásciklusban, és az agy olyan területei aktiválódnak, amelyeknek nem kellene, vagy éppen ellenkezőleg, bizonyos területek nem aktiválódnak időben? Ilyenkor elképzelhető, hogy álmunkban beszélünk vagy járkálunk. Gyakoriak az olyan esetek is, amikor az agyunk már teljesen éber, de a testünket mégsem tudjuk megmozdítani. Ezt a jelenséget alvásparalízisnek vagy lidércnyomásnak is nevezik. Ilyenkor az agy mozgásért felelős területei még nem „ébredtek fel”. Ezek az alvás és ébrenlét közötti állapotok ijesztőek lehetnek, azonban teljesen természetesek és ártalmatlanok.
Az egyik kérdés, amely foglalkoztatja a kutatókat az, hogy vajon tudunk-e kommunikálni az alvó aggyal? Marie-Jean-Léon d’Hervey de Saint-Denys francia kutató volt az első, aki kísérletet tett az alvás alatti emlékezeti reakciók vizsgálatára. A kísérletben különböző képek helyzetére kellett emlékezni, és mindegyik képhez egy hangot is társítottak. Az a csoport teljesített jobban, akiknek a memorizálás után nem ébren, hanem alvás közben játszották le a hangokat. Egy néhány évvel későbbi kísérletben is igazolták, hogy egyszerű összefüggéseket el lehet sajátítani alvás alatt. Két különböző hanghoz társítottak egy kellemes illatot és egy kellemetlen szagot. A kellemetlen szaghoz társított hang hallatára az alanyok csökkentették a levegővételüket alvás közben. Vagyis ezek szerint bármilyen képességet elsajátíthatunk amíg alszunk? A válasz nem, sajnos ez nem ilyen egyszerű. Ám, ha ébrenlétünk során valamit sokat gyakorlunk vagy tanulunk, az alvás alatt kapott ingerek erősíthetik az új ismeretek elsajátítását.
Az egyik legizgalmasabb területe az alvás- és álomkutatásnak, hogy vajon tudjuk-e irányítani az álmainkat, tudunk-e tudatosan álmodni? Stephen LaBerge úttörőnek számít ebben a témában, mivel kísérleteivel bizonyította, hogy az ember képes lehet a tudatos álmodásra. Számos gyakorlatot kidolgoztak már, amelyek segítségével képesek lehetünk tudatosan álmodni. Például ébrenlétünk során tegyük fel magunknak többször a kérdést, hogy ez a valóság vagy álom. Nagy valószínűséggel egy idő után az álmainkban is fel fogjuk magunknak tenni ezt a kérdést. Ezen kívül érdemes megfigyelni a kézfejünket, megpróbálni olvasni vagy egyszerűbb matematikai műveleteket megoldani. Ha bármelyikkel is nehézségünk lenne, rájöhetünk arra, hogy álmodunk, és amint ez tudatosul bennünk, képesek lehetük befolyásolni vagy irányítani az álmot.
Bár sok adat áll rendelkezésünkre a témában, az alvást és az álmokat még napjainkban is számos rejtély övezi, és még megannyi megválaszolatlan kérdés és sok új felfedezés vár az alvás- és álomkutatókra a jövőben.
Forrás:
Simor Péter „Agyhullámoktól az álomélményekig” című előadása (2025. 10. 10., ELTEfeszt)
Kiemelt kép: brainfacts.org
