Zelena Bianka Az emberi evolúció egyik következménye szaglásunk visszafejlődése is. De miért volt szükség rá, hogy ez bekövetkezzen? Vajon jól jártunk a szaglásunk fejlettségének elvesztésével?
Sok más emlőséhez hasonlóan az emberi szaglás sem kimondottan fejlett. Ez főként az életmódbeli változásokból fakad, akárcsak a legtöbb tulajdonságunk megváltozása. Az emberi faj inkább a vizuális és a kognitív érzékelést tudta jobban kihasználni, így főként ezek fejlődtek. Az emberek kevesebb működő szaglóreceptorral rendelkeznek, annak ellenére, hogy száznál is több szaglógént hordozunk magunkban. Az evolúciós változások során legtöbbjük tehát inaktívvá vált.
Mint ahogy azt már korábbi cikkben tárgyaltuk, az emberi agy jelentősen megnövekedett az evolúció során, ám az úgynevezett szaglóhagyma kisebb lett. A szaglóhagyma az agyunk azon része, amely a szagok feldolgozásában segít minket. Ez is igazolja a feltevést, miszerint a szaglóképesség kevésbé játszott szerepet az emberi faj túlélésében. A szociális és táplálkozási változásokra is nagy hatást gyakorolt a szaglási képességünk megváltozása. Ha összehasonlítjuk az embert kedvenc társával, a kutyával, hamar ráeszmélhetünk, hogy kedvenceink társas életében jócskán része van a szaglásnak, velünk ellentétben. A kutyák ugyanis szagok alapján különböztetik meg egymást és szimpatizálnak társaikkal. Ahogy őseink társas lénnyé fejlődtek, már nem függtek tovább a szaglástól. További változást hozott a főzés megjelenése, ami visszaszorította a nyers ételek fogyasztását. Emiatt csökkent annak igénye is, hogy a romlott ételeket kiszűrjék, mivel megfőzve tovább elállt, mint a nyers élelem. Ez természetesen a fagyasztás megjelenésével megfordult, ám elődeinknek erre igen sokáig kellett várniuk.
A táplálkozásban a mai napig kiemelt szerepe van a szaglásnak, mivel elsődlegesen az étel illata alapján döntjük el, hogy megesszük-e vagy sem. A szaglás emlékeket idéz elő, különböző ételek illata után megjelenhet egy-egy kép a fejünkben akár a családi idillről. A feromonok miatt ugyancsak fontos a szagok észlelése, amely a szociális interakcióinkat segíti elő. Több kutatás is készült annak igazolására, hogy a szaglásnak szerepe van párválasztásban, mivel a genetikai kompatibilitás felismeréséhez járulhat hozzá.
Meglehetősen sokat vesztettünk szaglási képességünkből, ennek ellenére még napjainkban is egyik fő érzékszervünkként tekinthetünk rá. Rengeteg dologban képes segíteni minket még így is, és nehezen képzeljük el, milyen lehet egy ennél fejlettebb szaglórendszerrel rendelkezni. A korábbi cikkekhez hasonlóan kiemelném az emberi evolúció egyik fő eredményét: az agyunk fejlődését. Agyunk méretének és képességeinek tekintetében már talán elenyésző, szinte felesleges képességként funkcionálna egy a meglévőnél fejlettebb szaglás lehetősége.
Források:
Philip Whitefield (1997). Megmagyarázzuk az emberi testet. Kalauz az emberi szervezet rejtélyeihez. Magyar Könyvklub : Helikon, Budapest
https://ng.24.hu/tudomany/2022/02/04/fokozatosan-valt-gyengebbe-a-szaglasunk/
Képek forrása:
https://mozgasfilozofia.hu/tenyleg-illat-alapjan-valasztunk-tarsat/
https://pixabay.com/hu/photos/f%C3%BCst-t%C3%B6mj%C3%A9n-illat-szag-elm%C3%A9lked%C3%A9s-7797096
