Tömő Ákos Mi köze egy vasszörnynek és egy diktátornak a Kékestetőhöz? Hol síelhetünk nemzetközi minősítésű versenypályán hazánk határain belül? Milyen más téli sportágakat próbálhatunk ki a síelés mellett a zempléni Magas-hegy takarásában? A hazai síterepeket bemutató cikksorozatunk második részében az Északi-középhegység egybefüggő, mégis jól tagolt hegyláncait ismertetjük meg olvasóinkkal. A közös út során a Mátra, a Bükk és a Zempléni-hegység oly kedves lankái s velük együtt négy hazai síterep is főszereplővé lépnek elő, név szerint Kékestető, Mátraszentistván, Bánkút és Sátoraljaújhely.
Akárcsak az előző részben bemutatott Pécs vagy Normafa, úgy a Kékestető is Magyarország történelmi síterepei közé sorolható. Az igen szerény földrajzi kiterjedéssel bíró Mátra hosszú évszázadokon át csendben húzta meg magát az Alföld északi peremén, mígnem egy vesztes háború és egy – az országra nézve tragikus végkimenetelű – békeszerződés mindent megváltoztatott. Erdély és Felső-Magyarország többezres csúcsainak elvesztésével ugyanis egyik napról a másikra a Kékes vált hazánk legmagasabb pontjává, s ez rögtön a reflektorfénybe állította a korábban kevés figyelemre méltatott középhegységet. A terület fejlesztése már az 1920-as években kezdetét vette, amelynek eredményeképpen felépült a gyógyászati célokat szolgáló Kékesi Szanatórium majd 1933 és 1938 között létrejött a ma is ismert pályarendszer. Hajdanán óriási síélet jellemezte az itteni lankákat: a műlesikló bajnokságok és nemzetközi versenyek lebonyolítása terén évtizedes rivalizálás zajlott a szomszédos Galyatető síterepével, miközben a 20. század második felében nemzedékek sora élhette át a szelíd déli lejtőn az első léccsatolás élményét és a havas sportok örömét.
Kékestető térképére rápillantva világosan kirajzolódik a két, egymástól jól elkülöníthető lejtő: az északi és a déli oldal.
Forrás: Síelők.hu
Ha vetünk egy pillantást Kékestető térképére, láthatjuk, hogy a 770 és 1014 méteres magasság között elterülő lejtő két jól elkülöníthető részre bomlik. Az egyik a legendás déli lejtő, amely még az 1930-as években került kialakításra. Az egykor 3800 méteres hosszúságban elnyúló pálya egészen a Honvéd Tiszti Üdülőkig és Mátraháza lakott részéig tekergett, napjainkban azonban e nyúlványokat már visszavette a természet. A jelenlegi végállomást a piknikezésre alkalmas Veronika-rét jelenti, de a déli lejtő 1800 méteres síelhető szakaszával napjainkban is Magyarország második leghosszabb, egybefüggő pályáját alkotja. Ez a kezdők és családosok ideális terepe, de a két lécen siklók mellett rendszeresen találkozni itt szánkósokkal is. A hely különlegessége, hogy a közeli lombok alatt egy vasszörny alussza – talán örök – álmát.
Ha a tányéros felvonó fordulója után lecsatoljuk lécünket, és jobbra elkanyarodunk az Alsó Pince útnak nevezett ösvényen, néhány száz méter megtétele után szokatlan látvány tárul elénk. Az átlagos turista elsőre talán az út fölé kapuként boruló, vastag fatörzsnek véli a jelenséget, ám mindinkább a közelébe érve már jól kivehetővé válnak a vasból készült tartószerkezet elemei. Az erdő mélye rejti ugyanis a mátraházi síugrósánc maradványait, amely elhagyatottságában is megkapó látványt nyújt az arra járóknak. Noha a romokra felmászni tilos és életveszélyes, mégis érdemes egy pillanatra megállni a sánc alatt. A behavazott, mély álomban rejlő fák között táncoló szél ugyanis egykori versenyekről, az emberi bátorságról és a törékeny múlandóságról mesél a figyelmes és nyitott füleknek.
A családosok és kezdő síelők kedvence a hosszan elnyúló, kék jelzésű déli lejtő.
Forrás: Kékestető.hu
A hegy modernkori szimbólumának számító, 1981-ben emelt Kékes TV-torony alól indul a fekete minősítésű északi lejtő, az egykori szlalomversenyek otthona. A megközelítőleg 800 méteres hosszúságú pálya valóban csak a gyakorlott sízőknek ajánlott meredély, azonban amit mindenkinek tudunk javasolni, az a tetejéről nyíló panoráma. Ha szerencsénk van és tiszta az idő, az erdősávon túl rálátunk nem csak Pétervására és Rimaszombat városaira, hanem még az Alacsony-Tátra kontúrjai is kirajzolódnak előttünk. A történelem (ezúttal kétes) patinája azonban itt is megérinti az embert: ha valaki a romantikus Sas-kőre vezető sárga csík túrajelzésen nekivág az erdei útnak, alig kétszáz méter után egy romos házra lesz figyelmes jobbkéz felől. A Csonka-villaként ismert épületet a Kékestetőt tudatosan fejlesztő Csonka László építész tervezte és építette fel a saját családja számára, ám a történelem viharai hamar elragadták tőle a meghitt otthont. A mesés elhelyezkedésű lakóházra pedig nem más vetett szemet az államosítások után, mint Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártjának főtitkára. Jóllehet Sztálin leghűségesebb tanítványa nem épp a sportszeretetéről volt híres – tudomásunk szerint a síeléssel soha nem próbálkozott –, a vészterhes 1950-es évek első felében mégis gyakorta élvezte itt Kékestető vendégszeretetét. Az 1970-es években már óvodaként funkcionáló épület ma teljesen elhagyatottan áll, romos helyiségeibe belépni tilos és balesetveszélyes.
A hegy modernkori szimbólumának számító TV-torony mellett nemcsak a meredek Északi lejtő, hanem egy romos villaépület is felfedezni valókkal kecsegtet.
Forrás: EgerHírek
Salamoni döntést eredményezett a Magas-Mátra három falva között zajló kötélhúzás. Mivel Magyarország legmagasabban fekvő, állandóan lakott falvai nem tudtak megállapodni abban a kérdésben, hol épüljön fel a helyi templom, így Szmrecsányi Lajos egri érsek úgy döntött, Isten házának pontosan a három település között, azoktól egyenlő távolságra kell elhelyezkednie. Ennek köszönhetően épült fel 1942-ben a Három falu temploma, amely sokak szerint egyike a hegyvidék legszebb imahelyeinek. Van azonban valami más is, ami még összeköti e három falut, mégpedig a síelés. Régebben Mátraszentlászló, Mátraszentimre és Mátraszentistván egyaránt rendelkezett saját sípályával, napjainkra azonban már csak az utóbbi várja a télen mozogni vágyókat. A 821 méteres tengerszint feletti magassággal büszkélkedő Rubanya-hegy sokáig az agrárium birodalma volt, mígnem a 20. század végén a Mátrai Erőmű sportegylete fel nem figyelt a hegyoldalban rejlő lehetőségekre. Az általuk végzett fejlesztéseik ugyan még nem szökkentek szárba, ám 2002-től kezdve – immáron egy családi vállalkozás keretein belül – dinamikus fejlődés vette kezdetét a Három falu templomával szemközti hegyen.
Az 1942-ben felszentelt Három falu temploma közvetlenül a sípálya szomszédságában fekszik.
Forrás: Turista Magazin
A Mátraszentistváni Sípark ma Eplény mellett Magyarország legmodernebb és legjobban felszerelt síterepének számít. A 676 és 821 méteres magasságon elhelyezkedő, hóágyúzható terep összesen 4300 méternyi pályával és nyolc felvonóval – köztük egy nagyteljesítményű négyüléses lifttel – várja a téli sportok szerelmeseit. Itt működik az ország legnagyobb síoktatóparkja, de a hódeszka és a freeride síelés kedvelői is megtalálják a számításaikat. Az éjjeli kivilágítással ugyancsak rendelkező Sípark idestova két évtizede ad otthont a diákolimpia és a különböző ifjúsági futamok versenyeinek, s a terep külön büszkesége, hogy a piros és fekete jelzésű 1-es pályát 2010-es évek végén a Nemzetközi Síszövetség (FIS) nemzetközi versenypályává minősítette. Az 560 méter hosszúságú lejtő alapvetően a műlesiklás – közismertebb nevén szlalom – kritériumrendszerének felel meg. A minősülést követően 2020. február elején FIS-pontszerző verseny házigazdája lehetett volna Mátraszentistván, azonban többszöri halasztás ellenére akkor nem sikerült megrendezni a történelminek ígérkező futamokat. Ettől függetlenül Mátraszentistván már szerepelt egyszer a nagyvilág előtt: 2009-ben ugyanis Galyatetővel közösen itt tartották meg a Nemzetközi Síoktató Szövetség (IVSI) nemzetközi kongresszusát, amikor is huszonegy országból érkeztek oktatók a Mátra szívébe.
A Mátraszentistváni Sípark térképén külön kis embléma jelzi a Nemzetközi Síszövetség (FIS) minősített versenypályáját.
Forrás: Mátraszentistváni Sípark
A falvakkal és túraútvonalakkal gazdagon tarkított Mátra után olybá tűnik, mintha a Bükk csúcsai és völgyei súlyos titkokat őriznének. A meglehetősen zárt világot alkotó, monolitnak mondható hegyvidék tekintélyes hányada távol esik az emberlakta övezetektől, s a korábban főúri birtokok részét képező vadászterületeken és erdőségekben messze nem alakult ki olyan intenzív sportélet a 19. században, mint a tőle nyugatra eső társánál. Kivételek azért persze akadtak, s e kivételek közül mára egyedül Bánkút maradt meg hírmondónak. A Miskolctól alig huszonhét kilométerre fekvő – közigazgatásilag a Bálvány-csúcs (956 méter) túloldalán fekvő Nagyvisnyóhoz tartozó – településen összesen nyolc sípálya és hét felvonó várja a téli sportok iránt elkötelezetteket. A síterep kifejezett előnyei közé tartozik, hogy a 3300 méter hosszúságú pályarendszer egyaránt kedvez a sportággal még csak ismerkedő, valamint a kihívást kedvelő sízőknek is. Utóbbiak az 1-es és 2-es sorszámú, fekete minősítéssel rendelkező pályákon találják meg számításaikat, mely lejtők korábban gyakorta adtak otthont utánpótlás versenyeknek is. S ha már szóba került az élsport, mindenképpen meg kell említeni a 2018-as Phjongcshangi és a 2022-es Pekingi Téli Olimpiai Játékokon alpesi síelésben a hazánkat képviselő Kékesi Márton személyét. A miskolci születésű fiatalember ugyanis épp a bánkúti lejtőkön sajátította el a sportág alapjait, ékes példáját szolgáltatva annak, hogy kellő kitartással a Bükk világviszonylatban parányi síterepéről is el lehet jutni az ötkarikás játékokra.
Kicsiknek és nagyoknak, amatőröknek és profiknak egyaránt jó élményt jelenthet Bánkút síterepe.
Forrás: Síelők.hu
A Bánkúti Sícentrum története elválaszthatatlanul összefonódott a síterep emblematikus pontjának számító Turistaházéval. A Diósgyőri Vasgyár munkásai körében szerveződő Diósgyőri Bükk Osztály 1930-ban építette fel a jelenleg étteremként és szállásként funkcionáló épületet, s e folyamatban nagy szerepet játszott a térség korábbi földbirtokosa, gróf Pallavicini Alfonz Károly is. A turizmus megjelenésével szinte egyidőben, az 1930-as években létrejöttek az első sípályák is, ám Bánkút sosem élvezett olyan prioritást a század második felében, mint Kékestető, vagy akár Galyatető. Ennek ellenére töretlenül zajlott itt a helyi síélet, amelyet a magas fekvés – a sípályák 770 és 935 méteres tengerszint feletti magassága – és az ebből fakadó hóbiztosság is sokáig segített. Jóllehet a többi hazai síterephez hasonlóan a rendszerváltozást követő gazdasági nehézségek, s kiváltképp a 21. században mindinkább erősödő globális klímaválság komoly kihívás elé állítják a Bánkúti Síklub által üzemeltetett terepet, az mégis évről-évre szeretettel várja a látogatóit, a hazai síelők legnagyobb örömére.
A Bánkúti Sícentrum emblematikus épülete az 1930-ban emelt Turistaház.
Forrás: Termálfürdő.hu
A Zempléni Kalandpark keretein belül üzemelő sátoraljaújhelyi sípálya igencsak komplex sportélményt kínál az odalátogatóknak. A viszonylag csekély sportmúlttal, de kiváló adottságokkal rendelkező Magas-hegyen (514 méter) az új évezred hajnalán kezdtek síterepfejlesztésbe a helyiek, amelynek köszönhetően 2011-re teljessé vált a ma ismert, hóágyúzható pályarendszer. A 320 és 487 méteres tengerszint feletti magasságon elhelyezkedő síterep összesen öt felvonóval és két, szélességét tekintve igen tágas, kellemes lejtésű pályával várja a tél kalandorait. De a trianoni békeszerződés által kettészakított határvárosba azonban korántsem csak a síéles miatt érdemes telente ellátogatni. Noha méreteit tekintve egyáltalán nem tartozik hazánk legnagyobb vagy épp legjobban felszerelt sícentrumai közé, Sátoraljaújhely mégis számos „leggel” büszkélkedhet.
Tágas lejtőjével és közepes meredekségével igen kellemes sportélményt kínál a sátoraljaújhelyi Magas-hegy lábánál fekvő síközpont.
Forrás: Szállás.hu
Először is itt található Magyarország leghosszabb – 1332 méteres távot átszelő – libegője, amelynek középállomása épp a sípályáknál rakodja ki a léccel érkezőket. Vagy a korcsolyázókat, hiszen a síterep középállomásának szomszédságában 2012 óta egy ezer négyzetméteres, jégkorongozásra is alkalmas korcsolyapálya hívogatja a jégen csúszkálás kedvelőit. Maradva a felvonóknál, szinte kihagyhatatlan attrakció a Dongó névre hallgató kabinos felvonó, amely kategóriáját tekintve az egyetlen magyarországi ilyen létesítmény, s amely 2015 óta a Magas-hegyet köti össze a szomszédos Szár-heggyel (345 méter). Ha valaki azonban versenyre kívánna kelni a széllel, annak a legmelegebb évszakban kötelező kipróbálnia Sólyom 1 és Sólyom 2 elnevezésű extrém csúszópályát. S ha még nem volna elég a felsorolásból, akad itt Lombkoronasétány, s téli-nyári, valamint éjjel-nappali bobpálya. Ez utóbbi 2275 méteres pályarendszerével nem csak hazánk, de egész Közép-Európa leghosszabb bobozási lehetőségét kínálja.
2024 óta Sátoraljaújhegy egyedülálló attrakciója a világrekorder hosszúságú gyalogos függőhíd, amely a zempléni sípálya szomszédságában található.
Forrás: Sokszínű Vidék
S ha mindebből nem lenne elég, hát sétáljunk át a Nemzeti Összetartozás Hídján, mely a Szár-hegyet köti össze a középkori várat rejtő Vár-heggyel (334 méter). A Zemplén723 néven is ismert függőhíd a 723 méteres fesztávolságával nemcsak a kontinenst, hanem a világ egyik leghosszabb gyalogos függőhídja. A padlózatba beszerelt üveglapok révén extra adrenalin élményt kínáló hídról mesés zempléni panoráma tárul a látogatók szeme elé, miközben a lábunk alatt mintegy 80 méteres mélység tátong. Azonban nem csak letekinteni érdemes innen, hanem egy picit vissza is nézni, s felismerni, hogy kincsekkel teli kis hazánk ugyan nem rendelkezik Alpok méretű sígalaxisokkal, ennek ellenére minden egyes hazai terepünk egyedi mikroklímával és unikális történetekkel várja a sísport és a tél rajongóit.
Felhasznált irodalom:
A Mátra legszebb túrái. Magyar Természetjáró Szövetség, Budapest, 2021.
A Bükk legszebb túrái. Magyar Természetjáró Szövetség, Budapest, 2021.
Történelem (Bánkúti Síklub)
Sátoraljaújhely (Mozgásvilág)
Schäffer János, Kékestető és a Mátra múltja, 2004. febr. (Síelők.hu)
Tóth Judit, Három falu, egy templom, 2024. dec. 04. (Turista Magazin)
