A 2025-ös év felettébb változatos volt mozifilmek szempontjából, a legkülönfélébb műfajokban hoztak létre valami újat és merészet az alkotók. Láthattunk életrajzi drámákat, zenés vámpírhorrort és groteszk konspirációs sci-fit is. Ha még bizonytalan vagy, mely filmeket érdemes megnézned az Oscar-díjra jelölt alkotások közül, ez a cikk segíthet a döntésben.

Hamnet

A Hamnet (Chloé Zhao) közel sem egy romantikus történet: zsigerbe markolóan mesél a gyászról és arról, hogy két szülő mennyire másképp tudja feldolgozni azt. A képi kompozíciók gyönyörűek, a folyton zúgó szél pedig egészen egyedi atmoszférát teremt a 17. század Angliájában játszódó történetnek, ahol a hétköznapi emberek számára még ismeretlen a színház világa, és a boszorkányüldözés sem ment ki a divatból. A két főszereplőt alakító Jessica Buckley és Paul Mescal karrierje még csak most kezdett el igazán felfelé ívelni, de Shakespeare és felesége, Agnes szerepében máris maradandó alakítást nyújtanak, a színésznő meg is nyerte a legjobb női főszereplőnek járó díjat. Ha valaki azt várja, hogy a film csupán a Hamlet megírásának hátteréről szól, csalódni fog, aki viszont nyitott egy megható családi drámára, garantáltan nem bánja majd, hogy megnézte ezt az alkotást.

Bűnösök

A Bűnösök (Ryan Coogler) első fele egészen más történetet ígér, mint amire a vége kifut. A film eleje a ’30-as évek Amerikájának fekete kultúráját mutatja be, majd a végére egy erőszakban bőséges, természetfeletti történetbe csap át. A vámpíros cselekményszál nem teljesen légből kapott: a film már az elején finoman utalgat természetfeletti jelenségekre, és fokozatosan erősíti fel ezeket a motívumokat, így a realista alaphelyzetből szinte észrevétlenül csúszunk át egy egyre sötétebb, végül kifejezetten horrorisztikus történetbe. Aki szereti a bluest, annak kihagyhatatlan ez a film, mivel a zene szerves részét képezi a cselekménynek. A színészek elképesztő alakításokat nyújtanak, Michael B. Jordan rajongói elégedettek lehetnek, mivel ebben a filmben két szerepet is játszik. Mellette kiemelkedő még az ír Jack O’Connel, akinek ez az eddigi legfélelmetesebb szerepe. A Bűnösök egyszerre mesél a zene generációkon átívelő hatalmáról és az afroamerikai közösség kizsákmányolásáról, így azoknak ajánlom, akik szeretik, ha egy horrorfilm nemcsak rémisztget, hanem el is gondolkodtatja a nézőt. A Bűnösök négy díjat nyert idén a rekordmennyiségű tizenhat jelölésből: a legjobb férfi főszereplőért, a zenéért, az operatőri munkáért és a legjobb eredeti forgatókönyvért.

 

Egyik csata a másik után

Ez a film nem egy lassú tempójú, művészi dráma: abszurd jelenetek sorozata követi egymást, miközben a feszültség végig jelen van a cselekményben. Az Egyik csata a másik utánt (Paul Thomas Anderson) leginkább a karakterek teszik emlékezetessé. Leonardo DiCapriónak nagyon jól áll a lecsúszott exforradalmár szerepe, szerethetően nevetséges karaktert alakít. Sean Penn remekel a megszállott, karikaturisztikusan gonosz Lockjaw ezredes szerepében, így nem meglepő, hogy ő kapta idén a legjobb férfi mellékszereplőnek járó díjat. Bár Penn karaktere sokszor komikus, mégis komplex személyiség, aki gyűlölettel palástolja vágyait és a kontrollba való kapaszkodását. Kiszámíthatatlan forgatókönyve és lenyűgöző kameramunkája miatt nem véletlen, hogy megkapta a legjobb filmnek járó díjat.

Zootropolis 2

A film előzetesének megnézése után tartottam attól, hogy az első részre nagyon hasonlító alaptörténet miatt nem lesz túl sok eredetiség a folytatásban. A Zootropolis 2 (Jared Bush, Byron Howard, Walt Disney Animation Studios) azonban mégis tudott újat mutatni: majdnem tíz év eltelte után az animáció még lenyűgözőbb, a poénok felnőtt szemmel is szórakoztatóak, a zene pedig feltűnően jól sikerült. Emellett a film csavarjai is jobban működtek. A Zootropolis 2 üzenete nem olyan erős, mint az első részé, de kifejezetten érdekes gondolatokat vázol fel arról, hogy milyen kompromisszumokra van szükség, ahhoz, hogy egy partneri kapcsolat megfelelően működhessen. A karakterek érzelmi világa és motivációja átérezhető, így a nézők minden korosztálya levonhatja a maga tanulságát.

 

Bugonia

Yorgos Lanthimos filmjei egyáltalán nem könnyen fogyaszthatók, ezért ennek a filmnek kifejezetten jót tett az egyszerű alapkoncepció – ennek a röviden összefoglalható történetnek rendkívül mély üzenete van. A Bugonia napjaink zavaros, szorongásokkal teli atmoszféráját ragadja meg, ahol az egyszerű kisemberek inkább az összeesküvés-elméletek világába menekülnek a rideg, gyakran kizsákmányoló valóságból. Lanthimos itt is örömmel él bizarr metaforikus jelenetekkel, de éppen annyira, hogy azok ne zökkentsenek ki bennünket a cselekményből. Persze így is gyakran sokkoló a film, de a cselekmény gerincét az a bizonytalanság adja, amelyet a film nézője érezhet, miközben azon gondolkodik, hogy Emma Stone karaktere vajon tényleg egy földönkívüli-e. Vagy csupán mi is azt akarjuk hinni, hogy a Földön történő gonoszságokért nem is az emberek a felelősek?

Érzelmi érték

Az Érzelmi érték, amely megkapta a legjobb nemzetközi film díját, a Hamnethez hasonlóan arról mesél, hogy a művészet nemcsak önkifejezés, hanem a terápia eszköze is lehet. A zseniális Stellan Skarsgäard egy elismert, de kiöregedett rendezőt alakít, aki egy film elkészítésén keresztül próbál újra kapcsolódni két lányához és múltbeli traumáihoz. A film rendezője, Joachim Trier magával hozta első filmjéből (A világ legrosszabb embere) Renate Reinsvét is, akinek minden egyes pillantása sokatmondó. A film lassú, csendes tempója miatt inkább a gyakorlott művészfilmnézőknek ajánlott, de érdemes tenni vele egy próbát és elgondolkodni azon, hogy mi számíthat érzelmi értéknek az ember életében.

 

Az már biztos, hogy izgalmas volt az idei díjátadó, de a jelöltek listája talán még beszédesebb: ritkán látni ennyire széles spektrumot a nagyszabású, műfajokat keverő filmektől a visszafogott, intim drámákig. Ezek az alkotások nemcsak egymással léptek versenybe, hanem kijelölték azt az utat is, amelyen a mozi a következő években járni fog.

A kiemelt kép forrása: economist.com