Terdik Máté Március 5-én tartották részen az ELTE által is szervezett Kárpát-medencei Egyetem Kupájának (továbbiakban KEK) nyitómérkőzését, a Stófián-kupát, ahol a BEAC csapata csapott össze a Felvidéki Kurucok együttesével. A mérkőzés alkalmából több résztvevőt és szervezőt kérdeztünk a kupával kapcsolatban.
Interjú Simon Gáborral, a BEAC- csapatának tagjával, a KEK egyik alapítójával, a BEAC igazgatójával.
Honnan jött az ihlet a KEK megalapítására?
Még 2010-ben, ELTE-s hallgatóként jött az ötlet. Voltak határon túli barátaink, akik velünk együtt, szintén szerettek focizni, és gondoltuk, milyen jó lenne egy focitorna, ahol honfitársainkkal játszhatnánk. Végül a sport világában kezdtem el dolgozni, fel tudtunk építeni az eseményt, így az eredetileg egy sportágból álló kupából lett egy tizenötféle testmozgásból álló versenysorozat.
Miért tartod fontosnak ezt a kupát?
Először is fontos tisztázni, hogy a KEK egy multisport esemény. Azon belül van a Stófián-kupa, ami hagyományosan az említett sorozat megnyitójaként szolgál. Az idei a negyedik év, hogy megszervezzük a BEAC – Felvidék mérkőzését. Ezt azért tartom fontosnak, mert mindig rendkívül minőségi összecsapásnak lehetünk szemtanúi, illetve igyekszünk a nagypályás focit is beleemelni a tornába.
Milyen más sportversenyeket rendeznek meg a KEK keretein belül?
Csapatsportágak közül lesz röplabda, vízilabda, kosárlabda, futsal és kispályás focitorna is. Egyéni sportok közül asztalitenisz- darts- sakk- és futóversenyekre is ki lehet látogatni. Összesen több, mint 2000 résztvevő lesz, 55 különböző felsőoktatási intézményből.
Egy ilyen nagyszabású eseményhez elengedhetetlen a megfelelő szervezés is. Ennek a folyamatát be tudnád mutatni röviden?
A barátságos mérkőzést mindig Gubík Lászlóval egyeztetjük össze, ez egy viszonylag gyors és rutinszerű folyamat, hiszen a mostani már a negyedik alkalom. Maga a KEK szervezése pedig óriási csapatmunka, több hónapnyi munka áll mögöttünk. Vannak önkénteseink, szervezőink a ELTE-től, a BEAC-tól és az NKE-től is. A csapat már régóta együtt dolgozik, ezért szerencsére nagyobb nehézségek nélkül hoztuk létre ezt a projektet.
Fotós: Csomos Attila
Interjú Kovács Gergellyel, a Stófián-kupa szervezőjével, a BEAC Labdarúgó szakosztály vezetőjével.
Miért fontos számodra a Stófián-kupa?
Már évek óta tervben volt a KEK keretein belül egy nagypályás focitorna megszervezése, azonban ezt amatőr egyetemi futballcsapatok hiányában eddig nem tudtuk megvalósítani. Végül véletlenszerűen megtaláltuk a felvidéki csapatot, akik teljesen beleillettek egy kárpát-medencei kupa képébe. A BEAC 125 éves múltjában pedig megtaláljuk Stófián Jánost, felvidéki csatárt, válogatott labdarúgót, így adta magát, hogy a róla elnevezett kupa keretein belül a szülőföldjéről származó csapat ellen játsszunk.
Van tervben hasonló focikupák szervezése a jövőben?
Mindenképpen szeretnénk egy olyat, ahol Felvidékről és Erdélyből látnánk vendégül csapatokat. Ezt lényegében a Stófián-kupa kiterjesztéseként képzeljük el, remélhetőleg a jövőben meg is fog valósulni.
Tavaly a BEAC csapata megtörte a Felvidék nyerőszériáját. Hogyan válogattátok össze a csapatot, hogy a kupát meg próbáljátok tartani?
A társaság nagyobb részét a BEAC Old Boys csapat tagjai képezik. Csatlakozott hozzánk két vendégjátékos: Nacsa Lőrinc, a Nemzetpolitikáért Felelős Államtitkárság államtitkára, és Sándor Tamás, az Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottságának titkárságvezetője, is. Mindketten fontos szerepet játszottak a KEK megszervezésében, ezért gondoltuk, hogy szívesen részt vennének a csapatunkban. Végül pedig ELTE-s diákok is jelen vannak, akik a BEAC felnőtt csapatának leigazolt tagjai, például három Grúziából származó fiatal játékos.
Fotós: Csomos Attila
Interjú Szabó Lászlóval, a BEAC csapatkapitányával, a Magyar Paralimpiai Bizottság elnökével.
Hogyan értékeled a mérkőzést?
Egy kicsit elkeseredett vagyok, túl bonyolultan játszottunk, de abszolút megérdemelten nyert az ellenfelünk. Ez a harmadik alkalom, hogy részt vehettem a nyitómérkőzésen, és látszik a Felvidék játékosain a fejlődés, sokat gyakoroltak.
Mint említetted, ez nem az első alkalom, hogy részt veszel a kupán. Milyen motivációból jelentkeztél most is a csapatba?
Az életem egyik legfontosabb összetevője a futball, amikor csak tudok, megyek- és sportolok. Boldog vagyok, hogy 55 éves koromban is ki tudok menni a pályára, és a játékidő nagyobb részében játszhatok. Nem hiszem, hogy van olyan sportág, amit ne próbáltam volna ki, többek között részt vettem a csörgőlabda MEFOB-on is. Érdekel a sportnak a mozgásformái, a taktikák és stratégiák, hogy milyen érzés sportolói szemmel nézni ezt az egészet. Összességében tehát imádok sportolni.
Mennyire tudod összeegyeztetni a magánéletet és a munkát a sporttal?
Mindenképpen bele kell, hogy férjen az életembe valamilyen szintű testmozgás. A sport az egyik legfontosabb része az életemnek, muszáj úgy építenem a mindennapjaimat, hogy aktív maradjak.
A KEK keretein belül rengeteg sportágban tudnak versenyezni a sportolók, viszont egyelőre paralimpiai sportágak nincsenek köztük. Tervben van a jövőben ezeket is belevonni a kupasorozatba?
Simon Gábor barátommal sokat beszéltünk már erről a témáról, mindenképpen örülnék neki. A BEAC évek óta rendez különböző versenyeket paralimpiai sportágakban magyar egyetemi szinten, úgyhogy egyértelműen van erre igény és akarat.
Tegyük fel, hogy a mérkőzés állása 0–0, az utolsó percben pedig a BEAC csapata tizenegyest nyer. Kit nem állítanál be semmiképp a labda mögé, hogy elvégezze a büntetőt?
Szerintem nincs olyan ember, akit ne állítanék oda. Az viszont biztos, hogy én nagyon szívesen elvégezném a tizenegyest.
Fotós: Csomos Attila
Interjú Gubík Lászlóval, a Felvidéki kurucok játékosával, volt ELTE ÁJK-s hallgatóval, a Magyar Szövetség pártjának elnökével.
Tudomásom szerint már negyedjére veszel részt a Stófián-kupán. Milyen motivációból jöttél el ismét?
Mindig nagy öröm számomra ide érkezni, és egy szerda estét focival tölteni. Összehozza a csapatot, az ellenfél is kiváló, de mégis csak a torna üzenete- és a foci szeretete a lényeg. Igazából minden hasonló kezdeményezést támogatok, a KEK a kárpát-medencei összetartozásról is szól, én magam is ELTE-s voltam, illetve a kupa maga is egy felvidéki profi futballistáról kapta a nevét.
Mi alapján választottátok ki a csapattagokat?
A közösség magját egy baráti társaság alkotja, meglehetősen erős nemzeti érzelemmel megáldva. Sokan vagyunk kárpátaljaiak és felvidékiek, fontos számunkra a hazaszeret, a szülőföldhöz való ragaszkodás. Nagyon közel állunk egymáshoz, számomra pedig szép gesztus, hogy a csapatunk körülbelül fele Kárpátaljáról érkezett, főleg, hogy a négy lőtt gólunkból kettőt ők szereztek. Mindig azt mondjuk, hogy havonta találkozunk, és focizunk együtt, de aztán ez valahogy sosem valósul meg. Viszont évente egyszer minimum itt vagyunk, és jól érezzük magunkat.
A politikai munkásságod mellett mennyire fér bele az életedbe a sport?
Számomra ezek a pillanatok jelentik a feltöltődést, nélkülük szinte lehetetlen lenne a munkámra koncentrálni. Egy kis kikapcsolódás mindig kell az embernek.
Tegyük fel, hogy a mérkőzés állása 0–0, az utolsó percben pedig a Felvidék csapata tizenegyest nyer. Kit nem állítanál be semmiképp a labda mögé, hogy elvégezze a büntetőt?
Motyó barátomat! De viccet félretéve bízok minden csapattársamban, szerintem bármelyikünk értékesíteni tudná.
Kiemelt kép: Csomos Attila
