Frissítve: Kultúra

A voyeur-szerep kettős rabul ejtése Ödön von Horváth Istentelen ifjúság című művében

Ödön von Horváth regénye talán épp erről a fent idézett hosszú készülődés-ről tesz tanúságot, s bár az Istentelen ifjúság-nak legfőbb szervezőelve, úgy vélem, a tekintet fenoménje, legalább olyan fontosnak tartom a találkozásokat, párbeszédeket is, a mű többi mozgatórugóját, a szó szoros értelmében vett mozgásban tartóját. Mindenesetre, amint azt a szerző maga jelentette ki, Horváth műveinek középpontjában a tudat leleplezése áll. Székely Tímea írása.

Olvasson tovább
Frissítve: Kultúra

Jött volna az ördög, ha nem hívják?: Nosferatu – kritika

Nem kis múltja van Robert Eggers kísérleteinek arra, hogy elkészítse F. W. Murnau klasszikusának remake-jét, hiszen már 2015 óta várható volt a párszor meghiúsulni látszó projekt. A 100. évfordulót pedig sikerült két évvel lekésni, de ez tulajdonképpen senkit nem zavar: A boszorkány, A világítótorony és Az északi után a filmvilág megtanulta, hogy a New England-i rendező minden alkotása különleges eseményt jelent. Eddigi filmjei tanúskodtak a történelmi hitelesség és részletgazdagság terén mutatkozó érzékenységéről, illetve érdeklődéséről a folklór és a mitológiai világ fantasztikumba ágyazása iránt. Viszont talán kevésbé kerül reflektorfénybe, hogyan illeszkedik Eggers filmográfiájába ez a rendezés, mikor valaki ekkora mesterművet és egy olyan, közel érinthetetlen ikont próbál újraértelmezni, mint a ’20-as évek német expresszionizmusának motivált geometriai formákkal dolgozó csúcsműve. Ez a forgatókönyv sokkal többet jelent, mint jogdíj nélküli drakulázást, ezért is kerülnek most már a harmadik verzió középpontjába az élet-halál létkérdése mellé a vágyak tudatos és tudattalan megélésének veszélyei. Akár tagadja a néző, akár őszinte beismeréssel ül be a moziba, valójában mindenki vágya, hogy a legújabb feldolgozás felérjen Murnau és Herzog víziójához.

Olvasson tovább
Frissítve: Kultúra

Minden madár társat választ – A Magyar Menyasszony és a modernkori kerítőnő

Tavaszi szél vizet áraszt, virágom, virágom. Minden madár társat választ. Pont. Pont. Pont. A 21. század pörgő-forgó világában számos korábban megkérdőjelezhetetlennek gondolt társadalmi szerep formálódott át a nőkre és férfiakra vonatkozóan, és ez alapvető újdonságokat hozott az élet olyan területeire is, mint a párválasztás. Általában ezt gondoljuk elsőre, holott a tartós, akár élethosszig tartó párkapcsolatnak napjainkban is számos figyelembe veendő szempontja van, és e téren korántsem állunk olyan távol szépanyáink és dédanyáink korától. Persze megváltoztak az ismerkedés és az együttélés terei, ám a lényeget érintő kérdések ugyanazok maradtak. Akad-e olyan személy, akivel azonos értékek mentén építhetjük fel közös életünket? Miként tudjuk megteremteni a lelki és anyagi stabilitás alapjait? Egyáltalán hol tudunk rálelni korunk folyton alakuló, rugalmasságot és mobilitást előnyben részesítő világában a nagy Őre? A Házasság Hetének zárónapján e kérdések körül folyt a beszélgetés a Magyar Nemzeti Múzeum egykoron országgyűlési vitákat látott dísztermében Simonovics Ildikó, a Magyar Menyasszony kiállítás kurátora és Nagy Erika modernkori kerítőnő között.

Olvasson tovább