Vörös Anna Idén májusban a Puskás Aréna adott otthont a legrangosabb európai futballsorozat, a Bajnokok Ligája döntőjének. Május 30-án két neves csapat, a francia Ligue 1-ban szereplő Paris Saint-Germain FC és az angol első osztályú Premier League-et megnyerő Arsenal FC mérkőzött meg egymással a végső győzelemért.
Az UEFA télen hirdette meg önkéntes programját, amelyre én is jelentkeztem, és hatalmas megtiszteltetésként éltem meg, amikor kiválasztottak több ezer jelentkező közül. Most azt szeretném bemutatni, milyen tapasztalatokat és élményeket szereztem önkéntességem alatt.
A téli vizsgaidőszak végén, 2026 januárjában láttam meg a hirdetést, hogy lehet önkéntesnek jelentkezni a májusi Bajnokok Ligája-döntőre. A jelentkezéshez egy Google Űrlapot kellett kitölteni, feltölteni egy fényképet és megjelölni, mely területeken dolgoznék szívesen. Már ekkor leszögezték, hogy önkéntesként nincs lehetőség a stadionban megtekinteni a mérkőzést.
Néhány héttel később kaptam az e-mailt, hogy behívtak interjúra a Magyar Labdarúgó Szövetség központjába. A meghallgatásra február 12-én került sor. Ekkor tudtam meg, hogy 4400-an jelentkeztünk összesen, melyből 1400 főt választottak ki és hívtak be személyes találkozásra. Ezen az általános beszélgetésen leginkább az űrlapon megadott válaszaimról kérdeztek, szerettek volna jobban megismerni. Összességében pozitív élményekkel távoztam, mert tudtam, már önmagában az is nagy dolog, hogy bekerültem az 1400 lehetséges későbbi önkéntes közé.
Április elején kaptam az értesítést, hogy sikeres volt a jelentkezésem. Beválogattak az 560 önkéntes közé, méghozzá az Airport Mobility Volunteer csapatba. A tájékoztató e-mailek és különböző tréningek készítettek fel az előttem álló feladatra: a szombati meccsnapon a reptéren kell majd fogadnom a szurkolókat.
Az egyenruhámat a több helyre is belépést biztosító az akkreditációs kártyámmal együtt a BOK Csarnoknál, a Puskás Aréna mellett kellett átvennem. Önkéntesként a csomagunk egy pólóból, pulcsiból, esőkabátból és egy hátizsákból állt, illetve én kaptam négy jegyet a repülőtéri buszra is. Amikor ezeket kézhez kaptam a meccs előtti hét keddjén, már nagyon sokan dolgoztak a stadion körül. Készültek a plakátok, molinók, hogy szombatra minden rendelkezésre álljon. A válogatott mérkőzések után jó volt látni egy másik oldalát a stadionnak, most nem a piros-fehér-zöld, hanem a Bajnokok Ligája és az UEFA hivatalos színei domináltak.
Ezt követően a mérkőzés előtti héten egy helyszínbejárás keretében megtekinthettük a repteret, mind az 1-es, mind pedig a 2-es terminált, illetve találkoztunk a Budapesti Közlekedései Központ, a MÁV és a Volánbusz kollégáival is, akik elmondták, milyen extra járatokkal és sűrítésekkel készülnek az eseményre.
Május 27-én, szerdán délután kaptam egy értesítést, hogy lehet jelentkezni extra shiftre, azaz műszakra, csütörtökre a Puskás Arénába segíteni az Arsenal- és a PSG-szurkolók ajándékainak előkészítésében. Mind a két klub számára 17 000–17 000 jegyet biztosított az UEFA. A szervezők úgy gondolták, kedveskednek nekik egy kis ajándékkal: mindenki kapott egy pólót és egy zászlót, természetesen a szívükhöz közelebb álló csapat színeiben. Nekünk, önkénteseknek az volt a feladunk, hogy ezeket kirakjuk a székekre. Az Arsenalnál dolgozók nagyon kedvesek voltak, minden segítőnek adtak egy pólót, egy zászlót és egy kártyát, rajta a teljes csapattal.
A pénteki napon megtekinthettük mind a két csapat edzését a Puskás Arénában. Igaz, nem láttunk hatalmas taktikai újításokat vagy titkos edzésformákat, de már az is nagy élmény volt, hogy egy stadionban lehettünk a híres, kiemelkedő játékosokkal, világsztárokkal.
Szombaton, május 30-án korán ki kellett érnünk a reptérre, 6:45-kor volt a találkozó az 1-es terminál előtt. Egy gyors névsorolvasás után kaptunk még egy rövid tájékoztatót. Felvettük a reptéri munkatársak számára kötelező láthatósági mellényt, és kezdődött is a nap. Az UEFA és az MLSZ egész napra biztosított inni- és ennivalót, meleg ebédet pedig az egyik repülőtéri hotelben ehettünk.
Szerencsés helyzetben éreztem magam, hiszen a régi 1-es terminálon fogadhattam az Angliából érkező Arsenal-szurkolókat. Nálunk nem volt semmi probléma, reggel még fáradtan, kora délutánra már kissé angolosan sörözve érkeztek. Segítenünk kellett nekik megtalálni a Champions League Expresst, a buszt, amely bevitte őket az Arsenal-szurkolóknak szervezett Fan Meeting pontra a Városligetbe, illetve azokat, akik a Deák Ferenc térre szerettek volna menni, a 100E buszhoz irányítottuk. Többen voltak olyanok, akik megmutatták térképen a szállásukat, ilyenkor a legrövidebb útvonalra voltak kíváncsiak
Délután háromkor ért véget a műszakunk, ekkor mi is bementünk a Városligetbe, majd onnan a Hősök terére megtekinteni a mérkőzést. A hangulat és a szurkolók kavalkádja még emlékezetsebbé tette a budapesti finálét. Az első BL-döntő, amit végig-néztem, 2021-ben volt, Portóban játszott a Manchester City a Chelsea ellen, a győztes gólt Havertz szerezte meg. Körülbelül ekkor kezdtem el jobban követni a futballt, és ekkor döntöttem el, hogy szeretnék egy ilyen esemény részese lenni
Az önkénteskedés végén a Városligetben volt egy Thank You Party, ahol még egyszer, de remélem nem utoljára találkozhattunk önkéntes társainkkal, és megkaptuk a szuper meglepetésekkel teli ajándékcsomagunkat a névre szóló önkéntes diplománkkal együtt. Hatalmas élményekkel gazdagodtam, szinte még mindig az elmúlt pár nap hatása alatt vagyok – annyira, hogy már jelentkeztem egy következő eseményre is. Köszönjük az UEFA és a Magyar Labdarúgó Szövetség munkáját, ami miatt megvalósulhatott ez a történelmi esemény Magyarországon.
Kiemelt kép: efcfootball
