Zelena Bianka 2025. 02. 08-án került bemutatásra az Egy bizonyítás körvonalai című dráma a Centrál Színház színpadán, David Auburn műve alapján. Filmes adaptációját 2005-ben mutatták be Anthony Hopkins és Gwyneth Paltrow főszereplésével.
A színdarab a zsenialitás és az őrültség közötti átmenet kérdését boncolgatja, avagy: minden zseni őrült-e és fordítva. Központi téma továbbá a szülők árnyékában való teljesítés, illetve a női emancipáció is. Számtalanszor hallhatjuk mind a mai napig az olyan sztereotipikus kijelentéseket, mint például hogy a nők nem érthetnek annyira a tudományokhoz, vagy éppen nem lehetnek annyira okosak, mint a férfiak – ám a darab ezeket egy az egyben megcáfolja. Puskás Tamás rendezésében egy gyászoló testvérpárt és egy tanítványt láthatunk, ahogy próbálják feldolgozni apjuk és mesterük szellemi és fizikai hagyatékát és a hozzá fűződő érzéseiket.
Az előadás közben megütötte a fülemet Robert (Horváth Lajos Ottó) egyik mondata: „Egy őrültben sosem merül fel, hogy őrült.” Ám ez az állítás megcáfolható azzal, hogy a darabban Robert kifejezetten szenvedett a betegségétől, már amennyiben az őrültség betegségnek tekinthető. Erről a darab minden szereplője eltérően vélekedik: az intézményi gondoskodás szükségességét erőltető nővér, az apja, majd később önmaga védelmében megengedőbb húg, és a zsenialitást előtérbe helyező tanítvány mind véleményformáló, vagy éppen -megdöntő tapasztalatokat szerez a cselekmény nyomán.
A színdarab azt is taglalja, hogy az őrültség örökölhető-e, amely Catherine-ben (Szász Júlia) merül fel, mivel gyakran előfordul, hogy nemcsak látja megboldogult apját, hanem valóságosnak tűnő beszélgetéseket is folytat vele. Ez a fejlemény nem is annyira meglepő, tekintve, hogy évek óta egyedül ápolta édesapját, a kicsiny otthonukban összezárva vele, távol a saját boldogságától és lehetőségeitől.
Ezek a beszélgetések nagyon fontosak a darab folyamán, mert betekintést nyújtanak a család korábbi életébe, különösen Catherine és Robert kapcsolatába. A felmentő seregként érkező nővér, Claire (Balla Eszter) komoly kétségbeeséssel viszonyul Catherine-hez a felmerülő őrültség lehetősége miatt, mivel azt feltételezi, hogy húga által emlegetett Tom valójában nem is létezik.
A darab fontos eleme egy romantikus szál, amely Catherine és Tom (Puskás Dávid) között szövődik. A kettejük kapcsolata meglehetősen viharosan indul, mivel Catherine azzal gyanúsította Tomot, hogy az ellopta az apja egyik jegyzetfüzetét, ám mint az később kiderül, a férfi ezzel csak kedveskedni szeretett volna a lánynak, akibe titkon szerelmes. Viszonyuk hamar meghittebbre fordul, ami csak fokozza az előadás drámai hatását. A kettejük kapcsolatában a heves veszekedések és a szerelmes csókok váltakoztak.
A darab tetőpontján a szálak összeérnek. Tom talál egy jegyzetfüzetet egy elzárt fiókban, ám az ezt követő felfedezések még több bizonytalanságot vonnak maguk után. Claire ekkor már a teljes késégbeeséshez közeledik, amely egy Catherine életére nagy hatással bíró, komoly döntéshez vezet. A kapcsolat Catherine-nek nem csupán egy romantikus társat jelent, hanem az eddigi életéhez, vágyaihoz, tehetségéhez való ragaszkodást testesíti meg, egy jobb és szabadabb jövő reményében. Ennek egy fontos kulcsa és próbatétele a jegyzetfüzet okozta konfliktus.
A dráma elgondolkodtat arról, hogy vajon a mentális problémák, traumák tényleg örökölhetők, vagy csak a környezetünk befolyásoló hatása nyomán hisszük el magunkról, hogy sérültek vagyunk. Jelen darab esetén azt is számba kell vennünk, hogy milyen hatással van ránk az, ha mi vagyunk a gondozója egy mentálisan labilis személynek, mivel Catherine-t erőteljesen megviselte ez. A színdarab drámai hatását emelték a gyakran veszekedésbe torkolló viták, a hangzavar, a kiabálás, amely Catherine-ből tört felszínre a meg nem értettségből fakadó kétségbeesés miatt.
Úgy gondolom, a színésznő részéről hatalmas alakítást láthattunk. A színpadképet is kiemelendőnek tartom, amely egy rossz állapotú chicagói verandát ábrázolt, ahol minden fontos esemény történt. A veranda fontosságát az adta, hogy egykor Robert itt elmélkedett és igyekezett még valamilyen használható felfedezésre jutni, ám ezt az egyre rosszabbodó állapota nem engedte.
Mindenképpen ajánlom a darab megtekintését, mivel nagyon elgondolkodtató, és úgy vélem, hogy jelenleg is aktuális kérdéseket (trauma, mentális egészség, tehetség, hagyaték és gondoskodás) fogalmaz meg, amelyekkel igenis foglalkozni kell. Fejtegeti az őrültség és a zsenialitás vékony határát, ahogy a ránk nehezedő nyomás személyiség- és életformáló szerepét is. Rámutat arra is, hogy egy történést mindenki máshogy él meg, emiatt a három családtag megítélése sem egyértelmű, mivel mások a sérelmeik és a személyes érdekeik. Egyetemistaként gyakran szembesülhetünk az elvárások zuhatagával, és érezhetjük magunkat és életstílusunkat családjaink által meg nem értettnek: ez a darab egy művészi reflexiója ezeknek a dilemmáknak is, így teljes szívből ajánlom a kortásaimnak.
Szereplők:
Catherine – Szász Júlia
Robert – Horváth Tamás Ottó
Tom – Puskás Dávid
Claire – Balla Eszter
Színlap:
Díszlettervező – Bagossy Levente
Jelmeztervező – Kovács Andrea
Világítástervező – Friedrich Gergely
Szcenikus – Barkovics Zoltán
Súgó – Kántor Nóra
Rendezőasszisztens – Széplaky Petra
Következő előadások:
2025.02.21. | péntek | 19:30
2025.02.27. | csütörtök | 19:30
2025.03.02. | vasárnap | 19:30
2025.03.12. | szerda | 19:30
2025.03.20. | csütörtök | 19:30
2025.03.28. | péntek | 19:30
A képek forrása: https://www.centralszinhaz.hu/eloadasok/david_auburn:_proof___egy_bizonyitas_korvonalai_
