Kőszegi Anna Liza Haupt Bernát EXPANSIO című önálló kiállítása június 13-án nyílt meg az Orgona 22 Galériában. A fotóművész munkáit Popovics Kinga válogatta és rendezte egy olyan térközpontú, installatív tárlat keretében, amelyben a látogatók a térben való mozgás révén aktív kapcsolatba kerülhetnek a művekkel. A kiállítást Rényi András művészettörténész és esztéta műértelmező megnyitóbeszéde vezette be. Heideggerre hivatkozva szemléltette, hogy Haupt fotói mitől nevezhetők olyan, művészetfilozófiai értelemben is jó képeknek, amelyek nemcsak külsőleg esztétkusak, de a szemlélőben is megindítanak belső reflektív folyamatokat. Kőszegi Anna Liza cikke.
„Egy jó kép tulajdonsága, hogy rendelkezik a természethez alkalmazkodás képességével. A kép ablakkeretén keresztülnézve a kép mélysége a szem elé kerül: a szemlélő rálát a képben rejlő fény és árnyék kontrasztjaira. Az alkotásra tekintve tehát megtudható, hogy az mit ábrázol, azonban arra a fogas kérdésre, hogy mitől kép a kép, a válasz még nem derül ki. Hiszen ekkor még csak a kép vizuális tulajdonságai észlelhetőek. A vizuális sík és a materiális felület átlátszatlanságának folyamatos kettőssége tesz egy képet igazán remek alkotássá.”
A Haupt művészetére jellemző negatív terek és geometriai formák az EXPANSIO kiállításon is feltűntek. A mindennapok kátyúit és betonszerkezeteit geometrikus módon formálta intim kompozícióvá úgy, hogy a hiányt is képes legyen jelenvalóvá tenni. Fekete-fehér fotóit fehér, finoman tökéletlen fonalhímzéssel futtatja végig. A fonal minden képen új formát, új teret alkot a síkban. Ezek a térbeli metszetek is hozzátartoznak a kép természetéhez, a vizuálisat így materiális jelleggel felruházva. A fotókat védő üvegen visszatükröződnek a térben kifeszített, a képkeret formáját idéző hevederek, s új dimenzióval ruházzák fel az alkotásokat. Rényi szavaival élve ,,új réteg telepszik rá a kép értelmezési dialektikájára”. Azáltal, hogy saját arcunk is visszacsillan a felületről, a kép minket, nézőket is invitál az értelmezés lehetőségei közé.
A kiállítás arra ösztönzi a látogatót, hogy az ember és az épített környezet kapcsolatát önmagára is kiterjesztve értelmezze újra. A személyes térélmény a hétköznapiból szakrálissá emelkedő geometrikus formákon keresztül hívja párbeszédre a befogadót, finoman megnyitva az utat a belső viszonyulás és az elmélyülés felé. A mélység érzéki újragondolása így nem csupán látvány, hanem tapasztalat: az a jelenlét, amely a térben és önmagunkban egyszerre válik élménnyé.
A kiállítás július 5-től augusztus 30-ig tekinthető meg újra az Orgona 22 galériában. https://orgona22gallery.hu/
A fényképeket Kis-Simon Péter készítette.
