Jubileumát ünnepli az ARC közérzeti pályázat és kiállítás, a leglátogatottabb köztéri kiállítás Magyarországon. Az idei év jeligéje az „ennyike”, témája pedig az aktualitásokon kívül az …
kiállítás
A mélység újragondolása – Haupt Bernát kiállítása az Orgona 22 Galériában
Haupt Bernát EXPANSIO című önálló kiállítása június 13-án nyílt meg az Orgona 22 Galériában. A fotóművész munkáit Popovics Kinga válogatta és rendezte egy olyan térközpontú, installatív tárlat keretében, amelyben a látogatók a térben való mozgás révén aktív kapcsolatba kerülhetnek a művekkel. A kiállítást Rényi András művészettörténész és esztéta műértelmező megnyitóbeszéde vezette be. Heideggerre hivatkozva szemléltette, hogy Haupt fotói mitől nevezhetők olyan, művészetfilozófiai értelemben is jó képeknek, amelyek nemcsak külsőleg esztétkusak, de a szemlélőben is megindítanak belső reflektív folyamatokat.
Életmű-analízis: Bevezetés Gál András Inventarium című kiállításához
Április 10-én nyílt Gál András festőművész kiállítása a Bródy Sándor utcában található TOBE Gallery-ben. Az Inventarium című tárlat elgondolkodtató látleletet ad az elmúlt harminc évről mind a művész életművének tükrében, mind a klasszikus festészet jelenbéli lehetőségeit tekintve.
Törékeny stabilitás: Gulyás Andrea Katalin kiállítása a Faur Zsófi Galériában
Egy koratavaszi estén izgatott tömeg lepte el a Bartók Béla Boulevard epicentrumában található Faur Zsófi Galériát. Ekkor zajlott ugyanis Gulyás Andrea Katalin képzőművész Törékeny stabilitás című kiállításmegnyitója, amely szembesíteni kívánt modern és zakatoló világunk törékeny, mondhatni sérülékeny voltával, s ezt a törékenységet éppen saját, hétköznapinak gondolt tárgyainkon keresztül tükrözte vissza ránk. A falakon függő festmények és az emelvényeken elhelyezett plasztikák a tárgyak nyelvén hozták helyzetbe az embert és annak viszonyrendszerét, legyen szó a külvilághoz fűződő kapcsolatunk boncolgatásáról, vagy önmagunk e viszonyban történő elhelyezéséről. „Hisz hol is vagyok én ebben a töredezett káoszban?” – tette fel a kérdést Gulyás Andrea Katalin. „Ott, a Törékeny stabilitásban.” – felelték a tárgyak.
A lány az nagyon is van! – Csapó Ida kiállítása a Kesztyűgyárban
Egy zimankós januári estén felszálltam a Blaha Lujza tér sarkán várakozó 99-es buszra, s a kék járművel elvitettem magam a Magdolnanegyed szívébe. Úticélom a Kenguru és a Liza, a rókatündér című filmekből ismert Mátyás tér volt, pontosabban a tér sarkán álló hajdani kesztyűgyár, amely ipari múltját levetkőzve immáron közösségi házként és galériaként funkcionál, az itt lakó polgárok örömére. E falak között nyílt meg 2025. január 14-én Csapó Ida „…a lány az éppen, hogy csak van…” című kiállítása, amely harminc, párnahuzatba álmodott portréval kíván gondolatokat ébreszteni a női szerepvállalással kapcsolatosan az odalátogatókban. Akad köztük ókori matematikus és romantika korabeli írónő, diplomata és háborús embermentő, számítástechnikus és dadaista képzőművész. Mindannyian hozzátettek valamit a világhoz, és ami talán a legjobban összeköti őket, azt az angolszász terminológiából kölcsönzött „történelmi nővériség” (historical sisterhood) fogalmával lehet kifejezni. E közös, a múltat, jelent és jövőt áthidaló kapocs megjelenítéséről, továbbá a sok eseteben úttörő, nagyon is innovatív életutakról esik szó a tárlatot bemutató cikkben.
(Csak) Elképzelt Univerzum?
Este hat óra. Elcsendesedett a Klauzál téri Vásárcsarnok. Csak a kihűlt asztalok és letakart ládák emlékeztetnek a délelőtti piachangulatra, s egyre halványabban pislákolnak a közeli Spar fényei. Ám az emelet csak most kelt igazán életre. Ugyanis a dualizmus patináját őrző, a közelmúltban szépen felújított árkádok alatt halkan morajló tömeg fogadja az arra járókat, akik képről-képre vándorolva kerülhetnek közelebb az Univerzum titkaihoz – legyen szó egyéni történet felgöngyölítéséről vagy a csillagködök végtelen távolságában felsejlő, a létünk nagy kérdéseire irányuló filozófiai gondolatok megleléséről. A különböző terekben, apró beugrókban lévő pontok sokasága szabadon bejárható, s különlegessége, hogy a kozmikus tájképek formáját öltő alkotások alapját az egyik leghétköznapibb anyag, a por ihlette. Hiszen a „a por a világ példázata (…) mert egészen anyagi értelemben az a maradék, amely a létezésről tanúskodik, annak bizonyítéka, de még inkább a célja, hogy a világmindenség része legyen.” E szavakkal vezette be a művészetkedvelő nézőket 2024. november 27-én Pecsics Mária fotográfus az általa létrehozott Elképzelt Univerzumba, amelynek földi otthonául ezúttal az erzsébetvárosi Ladó Galéria szolgált.
Educatio, a lehetőségek labirintusa
Rekordszámú résztvevővel rendezték meg idén 2025. január 9-11 között az Educatio Kiállítást. A második napon huszonötezren látogattak ki a Hungexpóra. Közel kétszáz kiállító várta az …
,,Család?” – a 24. ARC közérzeti kiállításról
Idén szeptember 13. és október 13. között került megrendezésre a 24. ARC óriásplakát-kiállítás az újbudai Bikás parkban. Az alkotások a korábbi évekhez hasonlóan a társadalmunkat leginkább foglalkoztató aktualitásokat dolgozták fel gondolatébresztő vagy éppen humoros formában.
Szintetikus színvarázs
Nagy és Kemény. 2.0. E szavak hallatán gyűlt egybe a Keleti Károly utca művészetkedvelő közönsége a Képező Galéria hatalmas üvegablakai előtt 2024. szeptember 5-én csütörtök este, hogy megcsodálhassa a kortárs hazai képzőművészet két kiemelkedő alakjának fényben ragyogó alkotásait. A tárlat fő érdeme azonban az, hogy nem merült ki Kemény György (1936–) és Nagy Bernadette „Nade” (1953–) munkásságának közös nevezőre hozásában, hanem jóval túlmutatva az alkotói-művészeti, valamint a kurátor által megálmodott egység megvalósításán, egyfajta szellemi kirándulásra hívja nézőit a színek és árnyalatok világába. Ahogy Dr. Mészáros Flóra művészettörténész fogalmazta meg nyitóbeszédben, az alternatív cím – Találkozások – talán sokkal többet mond a látottakról, mint azt elsőre gondolnánk, így képzettársításainkra és a lélek színekre rezonáló rezdüléseire hivatkozva mi is körbejártuk a budai galéria szeptemberi kiállítását.
Op-art mesék a világűrben
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy villanyszerelő. Ez a villanyszerelő minden nap felkelt, megmosdott, magához ölelte szerszámosládáját, majd kilépett ferencvárosi lakásából. Otthonát elhagyva első útja a buszmegállóba vezetett, ahonnét a kék vasparipák felkaptattak vele a Várhegyre. Főhősünk ugyanis ott dolgozott. Igen, dolgozott, hisz kellett a fény a művészet templomában. Az ő egyszerű és csendes munkája nyomán kapott díszkivilágítást a magyar művészet számos remeke – Csontváry Kosztka Tivadar, Kondor Béla, Victor Vasarely vagy épp Gross Arnold – mialatt a kulisszák mögött ihlet született.