Kéri Gréta Kozári Gergő, az ELTE sportszervező szakos hallgatója és a Budapesti Honvéd Kosárlabda Akadémia játékosa tanulmányait és sportkarrierjét párhuzamosan építi, nap mint nap helytállva mindkét területen.
Hogy jött a kosárlabda az életedbe?
Apukám régen kosarazott. Fiatalkoromban, amikor sportágválasztásra került sor, nagyon támogatta a kosárlabdát. Alkatilag megfelelőnek talált hozzá, mert a magasságom előnyt jelentett számomra. A Batthyányba (I. Kerületi Batthyány Lajos Általános Iskola) elvitt egy nap, hogy próbáljam ki magam. Akkor szerettem bele ebbe a sportba.
Kipróbáltál előtte más sportokat is?
Kungfuztam! Martonvásáron, ahol lakom, egy osztálytársamon keresztül volt lehetőségem belekóstolni a kungfu világába. Két évig űztem, de végül a kosár mellett döntöttem. Kipróbálnám szívesen újra. Megnézni, mennyire emlékszem, mennyit felejtettem. Viszont a szívem egyértelműen a kosárlabdához húz.
Mikor érezted azt, hogy több is lehet ebben, mint hobbiszintű sportolás?
Tíz-tizenegy évesen. Ekkor már két éve kosaraztam. Tizennégy-tizenöt éves lehettem, amikor rájöttem, hogy magasabb szinten szeretném űzni a sportot. Ekkor váltottam klubot: a Vasasban játszottam hat évet, utána igazoltam át a Honvédhoz. Ott döntöttem el ténylegesen, hogy ezzel komolyabban szeretnék foglalkozni.
Az egyre gyakoribb edzésekkel hogyan birkóztál meg te és a családod?
Martonvásárról nem könnyű közlekedni, pláne nem késő este… Nagyon hálás vagyok a szüleim és nagyszüleim támogatásáért. Néha sajnálom, hogy nem csinálok több programot. Főleg nyáron, barátokkal. Közben azonban tudom, hogy mindennél jobban szeretem ezt a sportot. Minél többet csinálom, annál jobban a szívemhez nő. Nincs hiányérzetem és nem érzem azt, hogy nagy áldozatokat hoztam volna érte. Ha újrakezdhetném, akkor is ezt választanám.
Be tudnád mutatni a posztod, amiben játszol a Honvédban?
A kosárlabdában öt alapposzt van: irányító, két mezőnyjátékos és két magasember, köztük a center. Az irányító általában a legalacsonyabb, nála van legtöbbet a labda, ő irányítja a játékot. A center a palánk alatt dolgozik, a festékben harcol a lepattanókért és a pontokért. A mezőnyjátékosok – jellemzően középmagasak – sokszor a legponterősebbek. Én is közéjük tartozom.
Csapatsportágról lévén szó, mennyire nehéz egy csapatba beilleszkedni, csapatban játszani?
Nyilván az elején, 8-9 évesen annyira nem egyszerű. Szerencsére akikkel elkezdtem kosarazni, nagyon befogadó társaságnak bizonyultak. Megszoktam, hogy idősebbekkel edzettem (a teljesítményem miatt nemcsak a saját korcsoportomban volt lehetőségem erre), így mire jött a saját korosztályom, már magabiztosabbá váltam. Tizenegy évesen is sikerült egy vezérszerepet felvennem, amit egészen mostanáig megőriztem. Mindig próbálok akár az új érkezőknek, akár a fiatalabbaknak segíteni abban, hogy a csapat tagjának érezhessék magukat. Szeretek csapatban dolgozni, szeretem az atmoszféráját. Inkább csapatban dolgozom, mint egyedül.
Ezzel a vezérszereppel hogyan kezeled a csapaton belüli konfliktusokat?
Konfliktuskerülőnek vallom magam, de nyilván minden csapatban elkerülhetetlenek az összezördülések. Ilyenkor igyekszem kommunikáció útján megoldani a problémákat. Ezek egyébként az elmúlt pár évben jobban a felszínre kerültek. Próbáljuk az iskolai és egyetemi élet feszültségeit nem bevinni a pályára. Ami a pályán kívül történik, maradjon is ott. Nem vetíthetjük rá a többiekre. Edzéseken és meccseken is fontos ez a hozzáállás.
Hogy néz ki egy átlagos heted?
A meccseink főleg szombaton vannak, de előfordulhatnak szerdán vagy pénteken is, ez változó. Öt labdás edzésünk van a csapattal. Mellette három kondi, amikre edzés előtt járunk. Ezen felül az ember magának választhatja ki, hány egyéni tréninget szeretne. Vagy egyedül az edzővel, vagy kisebb csoportokban, három-négy emberrel együtt. Nekem ebből idén egy-kettő volt délelőttönként. Rendkívül hasznosnak találtam őket, mivel tudtuk csiszolni az erősségeimet és javítani a hibáimat.
Hogy tudtad ezt a sok edzést összeegyeztetni az egyetemmel? A délelőtti edzésekkel volt csak probléma. Az estiekre rendszerint mindig el tudtam menni az egyetem befejeztével. A fent maradó időben pedig volt lehetőségem kipihenni magam, készülni a másnapi órákra vagy az esti edzésre.
Volt olyan sérülésed, ami hosszú időre hátráltatta a karriered?
Régebben rengeteg bokasérülésem volt, azzal bajlódtam egy jó ideig. Az utóbbi időben szerencsére nem volt nagyobb sérülésem. Olykor visszatértek a bokaproblémáim, de karriertörő incidensem nem volt, és remélem, nem is kell megtapasztalnom soha.
Felmerült benned valaha, hogy abbahagyod?
Voltak mélyebb pontok. Főleg edzők miatt kiskoromban, olyankor pont jól jött a váltás. Illetve amikor akadémiát váltottam, az segített egy mélyebb gödörből kijutni. Ha van egy rosszabb napja és rosszabb edzése valakinek, kicsúszhat a száján, hogy soha többet nem vesz kosárlabdát a kezébe. Viszont ezt senki nem gondolja komolyan, így én is mindig összekaptam magam.
Melyik eredményedet emelnéd ki és miért? Összesen hét országos döntőt játszottam, amelyek során öt érmet szereztem. Ezek között van két aranyérem, amiket nem a saját korosztályomban, hanem az idősebbeknél, mint fiatalabb játékos értem el. Mindenképpen kiemelném a tavalyi harmadik helyezést az U18-as csapattal. Ott abszolút vezéregyéniségként tudtam hozzájárulni a csapat sikeréhez. Emellett sokaknak segítettem az egész szezonban mind fizikai, mind mentális szempontból. Arra az évre nagyon pozitívan tekintek vissza.
Milyen célokat tűztél ki magadnak a jövőre nézve?
Mindenképpen szeretném, hogy szerepet játsszon az életemben a jövőben is a kosárlabda. Elsősorban mint játékos szeretnék minél magasabb szintre eljutni. Akár egy akadémián belül is valamilyen szerepet szeretnék élvezni. Azt viszont elképzelhetetlennek tartom, hogy a sport ne legyen az életem szerves része. Egyelőre nincs tervben külföld, de ha jön olyan lehetőség, nem hiszem, hogy visszautasítanám.
Kinek drukkoltál az idei NBA-szezonban? Elégedett vagy a végkifejlettel?
Mindig is hatalmas LeBron James-fan voltam, így a Lakers-nek szorítottam végig. Miután kiestek – egyébként várható volt, hogy a playoffban nem szerepelnek jól –, a Wolves-t támogattam. Anthony Edwards (Ant-Man) játéka nekem roppant szimpatikus. Az Oklahoma City Thunder győzelmének határozottan nem örülök. A mutatott játék alapján azonban egyértelműen megérdemelték.
Végezetül mit üzennél azoknak, akik a kosárlabdát tervezik felvenni az ELTE-n? Ajánlom mindenkinek, mivel ez egy összetett és fantasztikus sportág. Sokat lehet belőle tanulni, többek között, hogy hogyan lehet hatékonyan csapatban dolgozni. A tanárok kiemelkedően jók, akik tudnak segíteni és fejleszteni bármilyen képességű embert.
Kiemelt kép: Budapesti Honvéd Kosárlabda Akadémia – Facebook
