Szabó Az ELTE Online két legrégebbi fotós munkatársától, Baló Tímeától és Csomos Attilától búcsúzunk, mivel sikeresen teljesítették a kémia PhD programjukat. Timi és Attila 2016 óta erősítették lapunk csapatát, Timi fotós koordinátorként, Attila pedig néhány évig (2019–2021) főszerkesztő-helyettesként.
ELTE Online: Hogy kerültetek annak idején az ELTE Online-hoz?
Baló Tímea: Én átadom itt egyből a lehetőséget a fiatalembernek, mert ő ezt jobban el tudja mesélni.
Csomos Attila: Mindketten vegyész szakos hallgatók voltunk, és a gólyatáborban kint volt az ELTE Online egyik fotósa. Engem elkapott röptömben, hogy interjúvideókat csinálnak az ELTEVíziónak, és hogy nyilatkozzak pár szóban a gólyatáborról. Miután ezt megtettem, megkérdeztem, hogy milyen kamerája van, elkezdtünk fotózásról beszélgetni. Ő mondta, hogy van ilyen a hallgatói újságnál, lehet jönni fotózni, és lehet itt dolgozni. Ez engem érdekelt, és Timi is fotós, szóval meséltem erről neki is.
B. T.: Alapvetően én is Attilán keresztül kerültem az újsághoz, ismertük egymást, tudta, hogy fotózok, és adta magát, hogy mindketten beadtuk a jelentkezésünket, mert éppen fotóst kerestek. Innen indult az egész.
E. O.: Mi volt a legjobb abban, hogy a lapnál dolgoztatok? Mi a legszebb emléketek?
Cs. A.: Nekem nagyon sok van, nem is tudom, úgyhogy meghagyom neked az első válaszlehetőséget. (Nevet.)
B.T.: Én azt szerettem a legjobban, amikor fotós koordinátor voltam itt az újságnál néhány évig. Ebben az időszakban nagyon élveztem azokat a szerkesztőségi megbeszéléseket, amikor az egész szerkesztőséggel közösen leültünk beszélgetni, havonta vagy kéthavonta. Mindig egy új helyre mentünk, és annyi tök jó helyet megismertem Budapesten ezáltal, szuper emberek társaságában. Ez nekem nagyon pozitív élmény maradt, mindig tudtam, hogy ez egy havi fix program, erre tudok készülni. Nagyon élveztem a kapcsolatteremtést más emberekkel, más szakokra járókkal. Nagyon heterogén volt a társaság összetétele, és nagyon élveztem, hogy olyan emberekkel is beszélek, olyan dolgokat tudok meg az egyetem más karairól, amik egyébként nem jutnának el hozzám.
Cs. A.: Annyival egészíteném ki, hogy mindig valaki más ajánlott helyet a szerkesztőségből, és oda mentünk el. Nekem nagyon sok jó emlékem van a lapnál folytatott munkáról, elsősorban a fotózásról, nagyon szerettem az olyan eseményeket, ahol lehetett embereket fotózni, akik felszabadultak voltak, élvezték az adott programot. Nem is feltétlenül a formális rendezvényeken tapasztaltam ezt, de például nagyon-nagyon szerettem fotózni a Jeges Estet. Mivel alapvetően egy bulis helyszín volt, az emberek mindig örültek, ha készült róluk kép, és azt láttam, hogy ha megmutattam a képet, az mosolyt csalt az arcukra. A másik nekem is a szerkesztőséggel való közös munka öröme volt. Az egyik esemény, ami számomra a legkedvesebb volt, egy szerkesztőségi csapatépítő, amikor is összeültünk sütögetni a Normafánál egy őszi délutánon.
B. T.: Ja, arra emlékszem. Meg arra is, ami itt volt, a Trefort-kerti kampuszon, amikor tizenöt éves volt az EO. Az pont a covid előtt volt.
Cs. A.: Kiemelném még az ELTE Press Akadémiát, amit évente szervezett meg az ELTE Online, 2018 óta. Ez egy szakmai továbbképzés volt az újságíróknak. Amikor tizenöt éves lett az újság, ennek a megünneplésére kiadtunk egy fotóalbumot, válogatást a fotókból. Volt nagyon sok meghívott előadó, torta, pezsgő, itt a BTK-n. Ez öt éve volt.
B.T.: Pont a lezárások előtt. Ez nekem nagyon emlékezetes maradt, utána gyakorlatilag egy hétre rá bezárt minden, és ezt annyira nem éreztük akkor, hogy nemsokára ennyire megváltozik az életünk, elképzelni sem tudtuk. És itt voltunk a Trefort-kerti kampuszon, nem?
Cs. A.: Itt, a kari tanácsteremben.
E. O.: Van-e valami, amit megváltoztatnátok, amit a jövőben csinálhatna másként a lap?
B. T.: Ez egy nagyon összetett kérdés. Mivel én már keveset vagyok a hallgatók között, nem tudom megítélni, mennyire van láthatósága az újságnak. Szerintem az egyik legfontosabb az lenne, az volt régen, hogy dolgozzunk a láthatóságon, hogy a hallgatók tudják, van ilyen, olvassák ezt a lapot. A közösségi médiára való tartalomgyártás nagyon fontos lenne az újság számára. TikTok-videók nem nagyon hiszem, hogy készülnek az ELTE Online tartalmaiból. Ez az egyetlen dolog, amin változtatnék, ez egy nagyon jó egyetemi újság, csak nem ér el elég emberhez. De Attilának jobb rálátása van az újság működésére, mert ő volt korábban a főszerkesztő-helyettes.
Cs. A.: Így van, és ebből a szempontból határozottan azt mondom, hogy van olyan dolog, amit megváltoztatnék. Mindig is probléma volt, hogy maga az ELTE Online weblapja egy olyan szerveren van, ami kezd betelni, és a weblap viszonylag elavult. Kinézetre oké volt, de műszakilag már nem volt egy jó rendszer. Ennek a megújítását mi is napirendre akartuk tűzni, viszont nem voltak elégséges források hozzá, hogy ezt jól meg lehessen valósítani, és úgy láttuk, nem tudjuk olyan minőségben megcsinálni a fejlesztést, mint ahogyan akartuk. Ezért úgy döntöttünk, maradjon a régi. Ez azért volt hiba, mert akkor lett megváltoztatva az oldal, amikor teljesen betelt és működésképtelenné vált, akkor viszont utolsó percben kellett új rendszerre átállni, ez a szűkös idő miatt egy nem teljesen kidolgozott felületet eredményezett. A másik dolog pedig azzal kapcsolatos, hogy sajnálattal láttam, hogy voltak bizonyos hagyományok, amelyek nem lettek folytatva.
B. T.: Az emberekben nem tudatosul eléggé, hogy van egy új honlapunk, és érdekes cikkek és tök jó galériák vannak rajta.
Cs. A.: Ha jól tudom, mind a mai napig nem valósult meg, hogy megkapja a régi domainnevét az oldal, még mindig elteonlinenew az oldal címe. Amikor átkerült az új holnapra, egy majd’ üres fehér WordPress-sablon volt a felület, nem volt arculata. A réginek volt dizájnja. Úgy gondolom, itt voltak hiányosságok.
E. O.: Milyen tanácsokat adnátok a mostani munkatársaknak?
B. T.: Hozzatok valami váratlant. Valamit, ami izgalmas, ami titeket érdekel. Annyi lehetőség van, amit kezdeni lehet egy egyetemi újsággal, a fotós rovattal is kiadtuk ezt a könyvet, volt mindig hónap fotója, voltak bemutatkozások saját galériákkal. Volt olyan, hogy körbefotóztuk az ELTE-t. Csináljatok olyan projekteket, amiket élveztek, amiket szívesen csináltok. Kérdezzetek meg random hallgatókat, tegyétek bele őket az újságba! Ez legyen egy tényleg közösségi lap, aminek mindenki a része lehet. Használjátok ki, hogy itt van ez a platform, bármit lehet vele csinálni! Csináljatok vad dolgokat!
Cs. A.: Én azt tudom javasolni a lapnak, hogy ne az elteonlinenew.elte.hu legyen a weblap címe, mert ez nem az igazi, és így tényleg nehéz rátalálni. És ez egy nagyon diverz egyetem, nagyon sok karral, próbáljatok meg minden karhoz elérni. Az ELTE Pressben ezért kell szerintem a kari újságok vezetőit is megfogni, hogy a kari hallgatói önkormányzatok is népszerűsítsék az adott karokon a honlapot. Az ELTE Online-ban jó volt ez a magazinos jelleg, sokszor összetett írások voltak, abszolút jó tartalommal, nem érdemes ezt elhagyni. De talán rövid, informatív apróságokkal be lehet vonzani a látogatókat a komplexebb írásokba.
B. T.: Nem tudom, itt Magyarországon mennyire van hagyománya az egyetemi újságozásnak. Ennek itt valahogy nincs olyan nagy jelenléte, hogy az emberek tudják, hogy van ilyen, hogy olvassák. Lehet, hogy külföldön ez nagyobb hangsúlyt kap.
Cs. A.: Nem vagyunk egy USA, ez tény, de úgy gondolom, azt sem mondhatjuk, hogy nincs hagyománya, amikor itt van egy húsz éves egyetemi lap. És ez valahol önmagában egy hagyomány, még akkor is, ha nincs benne a köztudatban. Ez egy feladat, hogy beleépítsük.
E. O.: Terveztek-e foglalkozni a jövőben is olyan tevékenységekkel, mint amilyeneket a lapnál végeztetek?
Cs. A.: Fotózással életem utolsó napjáig foglalkozom majd, mert nagyon szeretem. Azt, hogy a médiában, újságban végezzek ilyen tevékenységet, nem gondolom, nem áll hozzám annyira közel az újságok világa. Én főszerkesztő-helyettesként is egyfajta managing editor voltam, nem annyira az újságot szerkesztettem, mint a szerkesztőség háttérmunkáit, adminisztrációját, koordinációját vittem, és ez sokkal testhezállóbb volt nekem.
B. T.: Én is mindenképpen folytatni akarom a fotózást. Azokat a tapasztalatokat, amiket az ELTE Online-os éveim alatt összegyűjtöttem, mindenképpen tovább szeretném vinni. Nem tudom, valaha is akarnék-e újságnak dolgozni, de nagyon élvezem az alkalmazott fotózást, és Attilához tudok csatlakozni abban, hogy a fotózás egy életem végéig tartó szerelem. Nagyon élveztem az interjúk fotózását, annyi emberrel találkoztam, megismertem olyanokat is, akikről soha nem gondoltam volna, hogy találkozni fogok velük.
Kiemelt kép forrása: Csomos Attila fotója.
