Ocsenás Péter Bence December 14-én este hét órakor tartották a Hévíz folyóirat idei negyedik lapszámának bemutatóját. A Latin-Amerika című szám vendégei Báder Petra, Kelemen Kristóf és Korsós Gergő, a házigazda a folyóirat szerkesztője, Fehér Renátó, a helyszín pedig a már megszokott Nyitott Műhely volt.
A Hévíz folyóirat minden lapszáma két poszterre lepi meg az olvasóit, ezúttal Schein Gáborra és Roberto Bolañóra esett a szerkesztők választása. Fehér megköszöni a folyóirat minden munkatársának segítségét, kiemeli Antal Anita és Vajna Ádám munkáját, Hévíz város önkormányzatának hozzájárulását, a szerzők írásait és persze az olvasók odaadó támogatását. Felvázolja az est menetét, a lapszámot megvásárlók vacsorajegyet is találhatnak a folyóiratban, a menü a leghíresebb brazíliai magyar, Lénárd Sándor receptje, avagy csicseriborsó római módra. Fehér mielőtt rátérne a vendégekre, köszönti Finta Lászlót, a Nyitott Műhely tulajdonosát, aki az elmúlt napokban kerek évszámot ünnepelhetett.
Elsőként Báder Petra ül Fehér mellé, Mario Bellatin mexikói szerzőről mesél, akinek műveivel először Erasmus alatt, a valenciai egyetemen találkozott, később doktori szakdolgozatának témája is lett. Őrült szerző, önreferens írások jellemzőek rá, egyfajta szétszabdalt posztavantgárd stílust követ, lényegében az egész életmű egy műalkotásként is értelmezhető. A szerző előszeretettel játszik az önképpel is, rengeteg portré található róla a neten, ahol a hiányzó alkarjának helyére szokatlan protéziseket tesz, legyen szó ollóról vagy akár műpéniszről.
A lapszámban megjelenő Fekete golyó című mű kerül szóba, a szöveg egy rovarkutatóról és egy fiktív rovarról szól. Ez a rovar később felemészti önmagát, fekete golyóvá válik, Báder értelmezése szerint ez az önmagát felemésztő szövegre utal, a szerző sajátos írástechnikájára való önreflexivitásra. Ezt alátámasztják még a művekben gyakran megjelenő emésztés motívumok, mint az étkezés, a fogak és a száj.
Báder a latin-amerikai irodalmat illetően kifejti, problematikus egységesen beszélni róla, sok-sok helyi kötődésű irodalom van, közös nevezőket nehéz találni. Végezetül a Sonora kiadó kerül szóba, a magyar könyvkiadó nem mainstream irodalommal foglalkozik, hanem a spanyol nyelvterületen ismert és elterjedt művek fordításait adja közre, többek között Bellatin írásait is.
A második vendég Kelemen Kristóf, aki Roberto Bolano Vad nyomozók című művét adaptálta színpadra a Radnóti Színházban. Ez volt Kelemen első irodalmi alapú előadása, amivel igencsak megszenvedett. A covid-lezárások időszakában került sor a próbafolyamatra és az előadásra is, emellett pedig meg kellett szerettetnie a színészekkel és a stábbal a szokatlan darabot, ami ráadásul az idősík kezelése miatt nem éppen nézőbarát. De a nézőket nem mindig csak kiszolgálni kell, hanem néha feladatot is kell adni nekik, valamit, amit meg kell fejteniük.
A színház mindig valami kortárs problémát igyekszik megragadni, mondja Fehér, Kelemen kifejti a műválasztással kapcsolatos okokat. Az SZFE átalakulása után sajátjának érezte a fiatal színházi nemzedék helyzetét, az adaptálás során a teljes reménytelenségérzetéből indult ki, akárcsak a mű hősei. Ebben a létállapotban egy új kaland keresése jelenik meg a darabban, ami aktív cselekvésre, működésre ösztönözheti a befogadót.
Kelemen az idei évről is mesél, megemlíti a balatonboglári kápolnatárlatokat, amihez kapcsolódva VR performanszot készített, de felhozza a Blaha Lujza téri aluljáróban előadott performanszukat is, ami az 1989-es hajléktalandemonstrációt idézte meg. Rátér a jövőbeli terveire, egy Brechti tandarabon dolgozik, amiben moszkvai agitátorok terjesztik az eszmét kínai gyárakban. A Trafóban tervezett áldokumentarista előadás az online buborék jelenséget igyekszik megragadni, avagy azt, hogyan lehet a radikális hangokhoz viszonyulni.
Végül Korsós Gergő érkezik Fehér mellé, akinek már 2021-ben elfogadta a verseit a Hévíz, azonban az átmeneti megszűnés miatt csak most került sor a megjelenésre. Fehér a két év alatti szakmai fejlődésről kérdezi; Korsós már sok mindent máshogy lát, rájött, hogy nem elég jó verseket írni, közösség nélkül nem lehet ezt a szakmát űzni. Emellett pedig a stílus és a mondanivaló kapcsolatát is érinti, most már sokkal fontosabb neki az üzenet, nem elég jól hangzania egy versnek, erős mondanivalót is tartalmaznia kell.
Korsós germanisztikát tanul az ELTE-n, beszélt a szakdolgozat témájáról, Erich Friedről, aki nagy hatással volt a verseire. Kiemeli a költő erőszakellenességét, aki bírálta az USA Vietnam elleni háborúját, amiért ugyan kapott kritikát, de mindig hitt abban, hogy egy költőnek az egész világgal kell foglalkoznia. Fehér kiemeli Korsós szövegeiben megjelenő különleges figurákat, mint a bohóc, a békaember, az alabárdos és a manó. Korsós mesél a gyerekkori fantasy és Harry Potter élményeiről, vonzzák az abszurd beszédhelyzetek, hiszen a világ maga is meglehetősen abszurd.
Fehér a fiatal költők helyzetére kíváncsi, Korsós kifejti, hogy ugyan minden nyomasztó (válság, megszűnt folyóiratok, könyvkiadás nehézségei, eszkalálódott verseny), de van remény, ez pedig az összefogásban rejlik. Dumbledore seregére van szükség. A fiatal nemzedéknek korán fel kell nőnie, nekik kell megmenteni az irodalmat. A versenyhez hozzáteszi, drága a papír, mindenki nevet akar szerezni, a kiadók válogatnak, de egy pozitívum is akad, ez pedig az idő. Lehet, hogy 24-25 éves korig kell várni a debütálásra, de van idő átgondolni az első művet. „Egy a fontos, csak basszunk oda.”
Korsós felolvassa a Luxusház című szövegét. Álmodozás, luxusház a tengerparton, sötét tévé. „Apa azt mondta, ma biztos, /ha eléggé hiszünk benne, /ha elég feszülten várakozunk,/ma biztos megszólal vagy felvillan,/és indulhatunk a képernyőbe.”
A képeket Oláh Gergely Máté készítette.
