Messzi, messzi Galaxis az V. kerületben

Tavaly év végén megnyitotta kapuit Budapest szívében a Travelling Galaxy, hogy generációkat átívelve grandiózus kollekcióval nyűgözze le a Star Wars-univerzum rajongóit. Mintha egy megszállott gyűjtő rejtett kincsestárát fedeznénk fel: filmek, sorozatok, játékok ikonikus karakterei és tárgyi világa fogad minket. A gyűjtemény lenyűgöző; de ez vajon elég? 

A Travelling Galaxy interaktív kiállításként hirdeti magát. Két emeleten, három-négy termen vezetik végig a látogatókat, az irányított jelleg pedig egy teljesítendő „küldetés” köntösébe bújtatva érvényesül. Ez azért szükséges, mert minden csoportnak egy órája van a kiállítás egészét megtekinteni, ezért fix ideig tartózkodhatunk a termekben, előre meghatározott idősávokban. Gyanítom, hogy a tárlattól függően változhat az erre felhúzott történet – mi Ackbar admirális hajóján küldetésre indultunk a Lázadókkal, majd elfogott minket a Birodalom, aztán Jabba kantinájában találtunk menedékre. Így egyszerre lehet részünk a Lázadó hősök, a sötét Birodalom és a semlegesnek tekinthető fejvadászok, bűntanyák hangulatvilágában. E tekintetben minden terem az eredeti trilógia atmoszféráját idézi. Az interakció a felvehető rohamosztagos sisakban, jedi köpenyben, és nem túl kidolgozott, de pár humoros fotóhoz alkalmas piros és zöld fénykarddal való szabad játszadozásban, funkciótlan, de hangulatos gombnyomkodásban merül ki. A komolyabb elmerülésre vágyó rajongóknak ezeknél fontosabbak lehetnek a kiállított tárgyakhoz társuló QR-kódok, melyek beolvasásával részletesebb háttérinformációkhoz juthatunk a tárlatról.

Ez pedig erősen indokolt. Biztos vagyok benne, hogy minden rajongót ámulatba ejtene a kiállítás nagyszabású kollekciója. Nemzetközi szinten nagy szó, hogy a Travelling Galaxy milyen relikviákkal rendelkezik. A Master Replicas vállalat által összeválogatott ikonikus tárgyak között Leia hercegnő pisztolyának és Anakin fénykardjának másolatát Carrie Fisher és Hayden Christensen aláírása hitelesíti, és még sorolhatnám. Ebből már látszik, hogy a tárlat nem kizárólag az eredeti trilógiára fókuszál. Sőt, az előzmények mellett mondhatjuk, hogy az „expanded universe” is teret kap: sorozatok, animációs filmek, videójátékok karaktereinek modelljeivel is találkozunk a vitrinekben. Egy tősgyökeres rajongónak kifejezetten jó pont, hogy a Star Warst nem csupán egymást váltó trilógiákként, de tág és gazdag univerzumként prezentálja a kiállítás. Ebből következik, hogy a legkülönbözőbb generációk számára is élvezetet nyújthat a gyűjtemény, mert a Star Wars kortalan, a kisgyerekektől kezdve az idősebbekig bárki lelhet benne örömet a mai napig, így a kiállítás célközönsége kifejezetten diverz, egyszerre szórakozhat jól egy nagycsalád több tagja, egy fiatal baráti társaság vagy az egymaga betévedő rajongó. A relikviák és modellek mellett élethű szobrok fogadják a látogatókat, fotózkodhatunk a kocsmaasztalnál henyélő Han Solóval is. A tárlat anyagi és eszmei értéke tehát kimagasló, és a mérete is impozáns, tekintve, hogy elméletileg a látottakon túl még számos relikvia áll rendelkezésre, vagyis a tárlat a jövőben többször is frissülhet, ami jó okot adhat újbóli meglátogatására. Ám sajnos nem lennék meglepve, ha többen kiábrándulnának az első alkalom után, és magam sem tudom meleg szívvel ajánlani a Travelling Galaxy-t. 

Elég szembetűnő, hogy az „interaktívként” reklámozott jelleg semmi másra nem szolgál a látogatók terelésén kívül, hogy aztán egy erőltetett történetbe csavarják a kényszerű távozást. Persze ennek megvan az oka: a hely kicsi, új csoportok jönnek, korlátozott az időnk, de az egész megoldás több sebből vérzik. A „küldetés” R2D2 vetítésével indul, ő is életnagyságú, meg is mozdul, ez kedvcsinálónak jó, de nem túl maradandó, tekintve, hogy R2 egy elég gyenge minőségű, halk és minden szempontból erőltetett felvételt sugároz a falra, ami már előrevetíti, hogy itt valójában semmilyen komolyabb interakcióra vagy történetre nem érdemes számítani. Hangsúlyozom, a mozgó R2 jópofa, de ami utána következik, kevésbé. Lemegy a felvétel – rajongóknak szembetűnő, hogy eredeti szinkronnak nyoma sincs, valószínűleg a kiállítás dolgozói írták és mondták fel a szövegeket. Érthető, mivel a Travelling Galaxy semmilyen Star Wars-licensszel nem rendelkezik, nem használhat fel jogvédett anyagot, privátkollekción alapul. A Lázadók hajóján indítunk, rendben, ebből még bármi lehet. Felcsigázva belépünk az első terembe. 

Tévéképernyők, felvételek, a „sztori” folytatódik. Továbbra sincs eredeti szinkron, a vetített animációk esetlenek, de ezen könnyen túllendülünk, ez kisebb csalódás, amit a kollekció minősége abszolút kompenzál. A csoportok koordinálása nem túl sikeres, én konkrétan a programindító R2-vetítés előtt már bent voltam a teremben, később vettem észre, hogy elindult mögöttem egy kisebb gyülekezés az újonnan érkezőknek. Az előttünk végző csoport tumultust okozva bukdácsol el mellettünk, hogy elhagyják a kiállítást ugyanott, ahol mi elkezdenénk. Ez a hely méretéből adódó kényelmetlenség, amit mégsem rónék fel, a kiállítás nyilván igyekszik kihozni korlátaiból is a legtöbbet. Csak sajnos folytatódik az erőltetett és banális történet, aminél egy közepesen nagy rajongó is könnyűszerrel találna ki ötletesebbet. Itt már érezzük, hogy nem a kreatív szórakoztatás, csupán a terelés a cél. Elfogott a Birodalom; kiszabadulunk, Jabba vár minket; Jabba nem akarja, hogy tovább maradjunk, távoznunk kell. 

A rendelkezésre álló idő és az esetlen szervezés miatt röviden és tömören egyetlen súlyos problémája van a Travelling Galaxy-nak, mégpedig az, hogy egész egyszerűen nem éri meg az árát. Főleg, mert a szolgáltatásért fizető látogatók végül nem is élhetnek igazán a megtérített lehetőségekkel: nincs rájuk idő. Egyfelől egy tárgyakra épülő kiállítás legfőbb értéke a nyugodt, önfeledt belefeledkezés az elénk táruló, hangsúlyozom, kiváló gyűjteménybe. Részletesen, elmélyülve szeretnénk szemügyre venni mindent, zavartalanul eltölteni az időt. Mivel ez a tárgyakra épülő kialakítás inkább múzeumjelleget kölcsönöz a helynek, mintsem egy interaktív kiállításét, a hatás így olyan lesz, mintha interakciónak hazudott húzásokkal akarnák sürgetni a látogatókat. Másfelől – a legrosszabb, hogy maga a Travelling Galaxy ösztönöz a múzeumjelleg teljes értékű megélésére azzal, hogy beolvasható QR-kódokat helyez a tárgyak mellé, vagyis ha valaki kifizeti a jegy árát, joggal várja el, hogy legyen lehetősége minden egyes kiállított tárgynál elolvasni a kód mögött rejlő érdekességeket. És milyen hülyén hangozna az, hogy „vannak QR-kódok, párat beolvashatnak, de utána haladnunk kell?” Márpedig – sajnos – ez történik. 

Két megoldás létezhet a problémára: az egyik, hogy az egy óra helyett legalább két órát engedjenek tartózkodni a kiállításon, vállalva ezzel, hogy egy nap kevesebb csoportnak tudnak helyet adni, a másik pedig, hogy az egyórás részvételt egész egyszerűen olcsóbbá tegyék. Mindkét esetben le kell mondani bizonyos profitról, addig viszont úgy tűnhet, hogy a Travelling Galaxy feláldozza a látogatók teljes értékű élményét a minél nagyobb bevétel érdekében. A felnőtt jegy hétköznapokon 3900, hétvégén és munkaszüneti napokon 4500 Ft. 

Becsülendő, hogy Pest belvárosában teret kapott a Star Wars iránti rajongás, és egy ilyen nagyszabású kollekcióval büszkélkedhet városunk. Ráadásul a kiállítás meglehetősen fiatal, kísérletező fázisban van, egy barátomnak például a terelést szolgáló történet teljesen más volt, mint nekünk. Természetes, hogy ennek az egésznek még ki kell forrnia. És mint rajongó a rajongóknak, garantálom a relikviák hatását, ilyen téren nem okozhat csalódást az élmény, de jelenlegi formájában semmiképpen nem áldoznék ekkora összeget a Travelling Galaxy-ra.

A kiemelt képek forrása: https://travellinggalaxy.hu/

Author

Ajánlott cikkek